Beszámolók

Bábcsoportunk sok száz gyermeknek szolgált

December 10-től, Őrbottyánnal kezdve, összesen 11 helyre jártunk bábozni. Sok-sok áldást tapasztaltunk. Öten voltunk (Melinda, Mónika, Rita, Viki és én). A bábelőadás címe: Az új baba, ami kapcsolódott az adventhez.
Október végétől kezdődtek a próbák, azóta minden kedden és pénteken összegyűltünk. A legfantasztikusabb az a paraván volt, amit Petrovics Gusztáv készített. Nagyon könnyű volt, mivel egy zsákba belefért, s bárhova mentünk, 10 perc alatt összeraktuk. A háttér is nagyon szép volt, szerintem szebb volt az eredetinél. A hátteret Tóthné Mónika varrta, és a férje (Csaba) rajzolt ablakot rá szép tájjal és minden mással.
Melinda nagyon hűségesen szolgált, pedig nehéz vizsgák előtt állt, nem nagyon volt ideje. Ő volt a sofőrünk. Minden alkalommal kocsival vitt minket, s neki volt a legtöbb szerepe Mónikával.
A legfontosabb szerepe Vikinek volt. Minden óvodában és iskolában ő beszélt, kedves szóval közeledett a gyerekekhez. Nagyon jó volt hallgatni őt.
Minden iskola örömmel fogadott bennünket. A gyerekek nagyon jól figyeltek az előadásra, és lelkesen énekelték a dalt:
"Amikor Rád nézek Jézus, vidám vagyok...-
Nagyon sok áldást kaptunk Istentől. Ő hatalmas karjával megőrzött minket.

Bo Kyeung

Csendesnapok Újszászon és Hatvanban

2006. januárjában Újszászon voltunk a Parakletos csendesnapon. Öröm volt találkozni sok lelki testvérrel, akik ugyanúgy, mint mi, kívántuk a találkozást az Atyával és egymással. Ugyanis az előadások a Szentháromság első személyéről, az Atyáról szóltak.
Feltették a kérdést:
- Ki nekünk az Atya?
- Miért fontos a Vele való közösség?
- Van-e közösségünk Vele?
Milyen nagy kegyelem, hogy Atyánknak szólíthatjuk. Nekem nagyon jó volt ez az alkalom, mert újból megbizonyosodhattam arról, hogy az ATYA nem egy elérhetetlen "Fenség-, hanem egy kegyelmes, hűséges, ígéreteit megtartó, szerető Isten. Láthatatlan, mégis köztünk lehet, a szívünkben élhet Jézus Krisztus által. Közösségünk lehet az Atyával a Fiú által. Keressük ezt a közösséget, hogy ne legyünk egyedül.

Rusvai Imréné

Az Úr kegyelméből az újszászi után februárban itt, Hatvanban találkozhattunk újra csendesnapon. Már nagyon vártam, csakúgy, mint az előzőt, mert ezekről, az alkalmakról az jut eszembe, amikor Mária leült Jézus lábához, és hallgatta Őt, aki olyan kincsekkel ajándékozta meg, amit senki el nem vehet tőle. Magam is vágytam időzni az Úr jelenlétében.
Erre a csendesnapra is az ország különböző helyeiről érkeztek testvérek. Csodálatos volt látni, hogy Jézus Krisztusban valóságosan összekapcsolódhatunk, még ha élettörténetünk merőben más is. A közösség különleges ajándék, általa növekedhetünk egymás hite, bizonyságtétele folytán. Ezen a napon Jézus Krisztus személye került fókuszba. A tanítás, bizonyságtételek mind-mind Urunk csodálatos személyét igyekeztek megmutatni - még ha töredékesen is. Olyan jó volt újra felfedezni, rácsodálkozni, hogy milyen is a mi Megváltó Jézusunk, akinek üres, átszegezett kezeiből mennyi áldás, szabadulás, gyógyulás jön, alapvető változást hozva az életünkbe.
Remélem, még lesznek ilyen alkalmak, amikor elcsendesedhetünk az Úr előtt a napi munkáktól, problémáktól, és Rá, illetve egymásra figyelhetünk.

B. Judit