Börtönlevelek

Hajlamosak vagyunk arra, hogy szolgálatunk során eredményeket szeretnénk látni. Hosszú évek óta szolgálunk a szolnoki börtönben. Ebben a munkában kevés a mérhető eredmény, mivel az emberek gyakran cserélődnek. Isten azonban megengedi, hogy néha mégis megpillantsuk a láthatatlant. Erről tanúskodnak az alábbi levélidézetek is:

"Üdvözlöm mindazokat, akik az ünnepek alatt is vigasztaltak bennünket, és nem féltek tőlünk. A jó Isten előtt fogadom, hogy a hátralévő időmet becsülettel fogom élni. Isten szolgája lettem.-

(Rózsika, szabadult)

───────────────────────────


"Bízom az Úr igazságszolgáltatásában, legyen az számomra akár negatív is.-

(J.)

───────────────────────────


"Köszönöm Önöknek azt a sok-sok áldozatvállalást, amit önzetlenül felém is tanúsítottak. Nem is tudják elképzelni, milyen sokat tanultam Önöktől. Olyan utat mutattak nekem, amit mindig követni fogok...-

(Laci)

───────────────────────────

Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy mindig megadja az erőt és a bölcsességet szolgálatunkhoz. Nem az a fontos, amit mi teszünk Istenért, hanem amit Ő tesz és tett értünk. Bizonyos vagyok abban, hogy ezt a munkát csak a Szentlélek tudja elvégezni, mi pedig eszközei lehetünk. - Ha Ő kér valamit tőlünk, tegyük meg bátran, az eredmény az Ő kezében van. Övé egyedül a dicsőség.

Juhász Miklósné (Ecséd)

Kapcsolódó linkek

http://www.hatvanref.hu