Egy szem búza

A „Milal” szó a koreai nyelven egy szem búzát jelent. A koreai Milal közösséget 1979-ben egy látássérült teológus hozta létre a mozgáskorlátozottak és fogyatékosok számára. Eleinte nehéz volt neki, mert az emberek nem akarták elfogadni az olyan embereket, akik mozgáskorlátozottsággal éltek, és ők se szívesen mutatták meg magukat, mert szégyellték. Ezért a közösség egyik alapcélja az emberek gondolkodásának megváltoztatása lett, hogy fogadják el őket úgy, mint más embereket. E mozgalom nagy szerepet játszott a koreai társadalomban. Azóta a „Milal” közösség sok helyen működik világszerte. Magyarországon 2005-ben jött létre.

Az a célunk, hogy Krisztus szeretetét továbbadjuk, főleg magányos és szegény embereknek. Hiszen az ÚR Jézus is, gyakran olyanokkal töltötte az időt, akik betegek és mozgásukban korlátozottak voltak.
2005-ben kaptam egy igét, amellyel megindította az ÚR a szívemet: „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal 6,2). Megértettem, hogy nekem is kell hordoznom más terhét. Ez az ÚR akarata. Azóta a Milal közösségben szolgálok és látogatok embereket. Az eddig tapasztalt élményeim közül néhányat szeretnék megosztani.
Már régóta járok Dudás Ildikóhoz, aki tolókocsis és születése óta értelmi fogyatékos. Most is emlékszem az első találkozásunkra. Sokat beszélgettünk és a végén, mikor hazaindulni akartam, akkor ezt kérdezte Ildikó: „Leszel a barátnőm, mert nekem nincs barátnőm?”, és sírt. Nagyon megérintett ez a mondat, és megígértem neki, hogy barátnője leszek. Akkor jöttem rá, hogy nem valami nagy dologra van szükségük, hanem csak szeretetre. Így kaptam meg a szolgálatom belső célját.
Még egy esemény: Tavaly előtt novemberben meglátogattam a Tiszafüredi Református Szeretetotthont, és láttam a súlyos osztályon a vaságyakat. Fájt a szívem, mert nekik az egész életüket ágyban kell tölteniük. Ráadásul milyen hideg vaságyon fekszenek! Gondolkoztam, hogy milyen jó lenne, ha megajándékozhatnám őket szép és barátságos fa ágyakkal! Isten látta a szívemet, mert Ő messziről is észreveszi a szándékomat (Zsolt 139,2).
A Milal közösség évente egyszer szokott szervezni egy különleges alkalmat. 2011-ben a Milal tagok (többségben koreai asszonyokból áll) szerveztek egy egynapos kávéházat a budapesti amerikai iskolában. Jól sikerült. Az összegyűlt pénzből meg tudtuk ajándékozni szép faágyakkal őket. Olyan boldog voltam, mert a kívánságom valóra vált, ez csodálatos volt számomra.
Most is látogatok néhány családot és jövőre tervezek egy tábort is a mozgáskorlátozottak számára. Hálát adok Istennek mindenért. (Ez a szolgálat bárki számára nyitva van.)

Jang Bo Kyeung