1972. február 10.

Megszülettem Szentendrén, a szülőotthonban, egy szigetmonostori család elsőszülöttjeként.

1973. április 20. nagypéntek
Családunk két fiúval gyarapodott: Csabával és Zsolttal. Így már hárman vagyunk testvérek.

1984 tavasza
Unokatestvérem, Zoli, a kerítés vasán mélyen elvágta a karját. Rengeteget imádkoztam Istenhez, hogy mentse meg őt, ne legyen semmi baja. Reméltem, Isten meghallgatja imádságomat.

1986. szeptember
Új lelkipásztorunk van, Kiss Tamásné Mikolai Ágnes, aki ifjúsági órát szervez, és engem is hívogat. Már voltam néhányszor a testvéreimmel. Nagyon érdekes volt a beszélgetés.

1987. július
Most jöttem haza Tahiból, az ifjúsági táborból. Nagyon nem akartam menni. Hálás vagyok Istennek, hogy mégis elmentem. Ennyi hívő fiatallal még nem találkoztam. Érdekesek voltak a tanítások. Egészen másként látom életemet és a Tízparancsolatot.

1988. szeptember
Idén nyáron is elmentem Tahiba, és az ifivel is voltam táborozni. Ezek a táborok sok lelki erőt adnak az előttem álló iskolai évhez. Nagyon fontos nekem, hogy Istenre hagyatkozhatom az életem során. Már annyira hiányzott a csend, hogy Istenre figyelhessek, hogy belenézhessek az Ő tükrébe. Akit látok ebben a tükörben, annak még sok mindenben formálódnia kell.

1989. augusztus
Az Emmaus házban, Kecskeméten letettem csendes imádságomban Krisztus keresztjéhez a gyermekkori és az azóta gyülekező bűneimet. Szabad lettem végre tőlük, és gyermekké lettem, Krisztusé.

1989. szeptember
Sokat fontolgatom, hogy talán a Teológiára kellene mennem érettségi után. De lehet, hogy csupán fellángolás ez az életemben, és talán minden megtért fiatal ezt gondolja megtérése után. Elhatároztam, hogy imádkozom: mutassa meg Isten, hogy hol akar látni.

1990. június
Felvettek a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolára. De azért még imádkozom, hogy Isten hol szeretne látni. Vajon mi a terve velem?

1993. szeptember
Első osztályosokat kezdtem el tanítani Tahitótfalun. Nagyon nagy reménységgel kezdek bele ebbe a tanévbe. De azért még imádkozom, hogy nyilvánvaló legyen, hol van a helyem.

1994. október
Hittant is tanítok a tótfalusi református gyülekezetben. Ennek nagyon örülök, és nagyon fontosnak tartom. Rendkívül sokat épülök a készülések alkalmával, de különösen formál Isten a gyermekek megnyilvánulásain keresztül.

1996. január
Kezembe akadt a konfirmációra kapott Bibliám, amit eddig anyu olvasott. Megnéztem az áldó igémet: “Kevés az, hogy nékem szolgám légy, sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen...- (Ézs 49,6). Eddig húzódoztam, de azt hiszem, mennem kell. Valószínű, lelkészként akar látni Isten. De hol?

1996. szeptember
Utolsó tanévemet tanítom Tahitótfalun. Ha nem vesznek fel a Teológiára, akkor egy református iskolában szeretnék tanítani. Elég volt abból az értékrendből, amelyet a világi iskolák képviselnek. Érzem, hogy bár nem akarom, de hat rám.

1997. augusztus
Fantasztikus dolgok történnek velem. Azt a kevés pénzt, amit az elmúlt félévben félre tettem a Teológiára, nagyrészt elköltöttük az ifitáborban, mert rosszul lett kiszámolva előzetesen a költség. Az utolsó nap, amikor abból vásároltam be ebédre, azért imádkoztam, hogy ezt látja Isten, és adja meg, hogy ez ne okozzon a következő tanévben problémát, hogy alig maradt a megspórolt pénzemből.
Ahogy hazaértem, még az OM missziós csoportja ott volt a gyülekezetünkben, és az egyik hongkongi lány átadott egy borítékot nekem, amiben pénz volt. Azt mondta, ő úgy jött Magyarországra, hogy annak a gyülekezetnek adja, amelyik rászorul. Ő úgy gondolja, erre most nekem lesz szükségem a teológia elvégzéséhez. (Az első év minden költségét: tandíj, kollégiumi díj, fedezte ez az összeg.)

1998. június
Nagyon nagy mélységeket kellett megjárnom. Falak épültek körém. Kapuk zárultak be előttem. A legrosszabb az volt, hogy hiába imádkoztam, mintha Isten elfordult volna, hiába olvastam az igét, mintha Isten hallgatott volna. Hiába kérdeztem, nem jött felelet, hiába kerestem, nem nyíltak meg utak előttem. Mi történt? Helyettesíteni kértek Százhalombattára. Elvállaltam. De mit mondjak, amikor az ige nem szólal meg? Visszamondjam? Elolvastam a napi igét: “A megrepedt nádszálat nem töri el, a füstölgő mécsest nem oltja ki- (Ézs 42,3).
Isten nem mondott le rólam. Használni akar, mindezek ellenére is. A megrepedt nádat mi kidobnánk, de Isten írni szeretne velünk (velem), mint íróvesszővel, hogy megtudják az emberek az Ő tetteit. Mint egy nádsípon, rajtam keresztül is az Ő dicsőségét szeretné zengeni.
A prédikáció elkészült. Prédikáltam, de elsősorban nekem szólt az ige.

1998. október 21.
Gergely Ferenc Barnabás elkezdett udvarolni. Megtörtént az első randevúnk.

2002. június 29.
Házasságot kötöttünk Barnabással.

2003. június 30.
Megszületett fiunk Márton, Isten egyik eddigi legnagyobb ajándékaként.

2003. szeptember 5. péntek
Gyöngyösre költöztünk, hogy megkezdjük segédlelkészi évünket.

2003. szeptember 24.
Cikket írtam a gyöngyösi gyülekezet lapjába, az Örömmondóba, bemutatkozásként


Gergelyné Molnár Lívia segédlelkész