"...menjetek el, tegyetek tanítványokká minden népeket...-! (Máté evangéliuma 28,19)

Ez a felhívás Jézus szájából tizenegy tanítványának szólt, akik, úgy tűnik, eléggé komolyan vették azt, hiszen néhány évtized múlva közvetítésükkel az egész Római Birodalomban (ha úgy tetszik: az akkor ismert világon) elterjedt a megváltás krisztusi örömüzenete. A Bibliából azonban az is egyértelmű, hogy Jézus parancsát sokan mások is magukra vették rajtuk kívül, akik ezt nem hallották akkor, ott az Úr szájából. A legismertebb példa erre maga Pál apostol. Ez a felszólítás minden bizonynyal az összes valaha élt Jézus Krisztusban hívőnek is szólt. Annál is inkább, mivel az előző nemzedékkel együtt mindig azok is meghalnak, akik nekik hirdették az evangéliumot, ám a következő nemzedékeknek ugyanúgy tovább kell adnunk ezt a drága kincset, amely nélkül nem élhetnek emberhez méltó életet.
A pünkösdi hírlevél első nagy egysége Arról szól, Aki segíthet nekünk, gyenge embereknek ezt a szép és felelős megbízatást a saját korunkra nézve betölteni. Mit is mondanak nagy teológiai gondolkodók a Szentháromság titokzatos harmadik személyéről?
Ha mindezen átrágtuk magunkat, lépjünk a tettek mezejére - legalább elméletben. Hírlevelünk következő része a missziónak egy különleges ágáról szól: Az iszlám valláshoz tartozók közötti keresztyén szolgálatról. Látni fogjuk, mennyi nehézséggel jár ez (hálásak lehetünk, hogy a mi környezetünk még mindig sokkal kevésbé kemény dió...). Bátoríthat saját tanúságtételünkben az ezen a rendkívül nehéz lelki terepen szolgálók kitartása, de fel is hívhatja figyelmünket arra az iszlámra, melynek elkötelezett hívei a mi országunkat is szeretnék mielőbb vallásuk számára meghódítani...