Cikkek

Iszlám és keresztyénség

MINDEGY-E, MIBEN HISZÜNK - ALLAHBAN VAGY EGY MENNYEI ATYÁBAN?


Az általunk mohamedánnak nevezett vallás arab neve: iszlám (magyarul kb. [Allahnak való] alávetettség), követői, akiket mi muzulmánoknak hívunk, önmagukat mozlimokként (magyar nyelven kb. magukat [Allahnak] alávetők) jelölik meg. Allah tiszteletét Mohamed (Krisztus után 570-632) szilárdította meg, akit különleges prófétaként tisztelnek. Hitük írott forrása a Korán, melyet állítólag Gábriel arkangyal adott át Mohamednek tanulmányozásra, s a próféta halála után szavaira visszaemlékezve gyűjtöttek össze követői.

- A Bibliáról és a Koránról is azt állítják követői, hogy Istentől nekünk küldött hiteles szent írás.
Azonban a két könyv ellentmond egymásnak, a kettő egyszerre semmiképpen sem lehet igaz:

A Biblia leírja Ábrahám történetét, hogyan kötött szövetséget Izsák nevű fiával az Úr.
A Korán - 2000 évvel később - megállapítja, hogy Allah Ábrahámnak Izmáel nevű fiát választotta ki magának annak idején (Izmáel az arabok ősatyja volt...).

A korán Jézust nagy prófétának tartja, de tagadja kereszthalálát, feltámadását.
A Biblia szerint ez teljes értelmetlenség. Jézus prófétai küldetése éppen halálában, feltámadásában teljesedett ki.

- A Biblia próféciákat tartalmaz, amelyek Krisztus eljövetelét sok-sok évszázaddal előrevetítik.
A Korán esetében ilyen próféciákat nem találunk.

A Biblia másfél évezred alatt keletkezett 66 irat gyűjteménye, mégis bámulatosan egységes.
A Korán, noha egy szerzőtől (Mohamedtől) ered, mégis kusza és töredezett mű.

A Deutsche Missionsgemeinschaft (Német Missziói Közösség) iszlám világban dolgozó misszionáriusainak egyike (ETHOS 2000/4. 27.oldal) elhibázott rendszernek nevezte a Mohamed és az iszlám teológusok által megalkotott teológiát. " Nincs olyan rendszer a világon, amely el tudja érni, hogy az ember valóban alávesse magát Istennek. - mondja - Ahhoz, hogy szívemet alávessem Istennek, nem elegendőek a tökéletes szabályok, sem pedig a tökéletes szociális, jogi, politikai környezet. Ehhez ugyanis új teremtésre van szükség bennem, természetfölötti beavatkozásra, amellyel Isten szeretetéből ajándékoz meg, nem pedig tetteim ellenszolgáltatásaként. A bűnbe esett ember nyomorúsága túl nehéz dió Mohamed próbálkozásaihoz képest. Ráadásul Isten legfontosabb találkozása az emberrel nem az "úr és szolga- szinten történik. Isten szerető Atyaként közeledik hozzánk emberekhez.-

TÜRELMES VALLÁS-E AZ ISZLÁM?

Propagandájuk szerint mindenképpen. A tények azonban mást sugallnak. A Korán szerint a meghódított területek lakóit választás elé kell állítani: vagy áttérnek az iszlám vallásra, vagy megölik őket (Korán 9,5 és 73). A zsidókat és keresztényeket - mint az iszlámmal némileg rokon vallások követőit meg kell próbálni meggyőzni, türelmesnek lenni hozzájuk (Korán 3,21 és 79; 29,47). Aki azonban közülük ragaszkodik "tévelygéseihez" (Szentháromság, Jézus Krisztus Istensége, Istenfiúsága), azzal a többi pogányhoz hasonlóan kell bánni (Korán 5,34; 9,30; 59,3-4). A "szent háborúról" (a hitetlenek kiirtásáról) szóló Korán-részeket sokan ma már csak képletesen értendőnek tartják, de egyáltalán nem mindegyikük.

Nézzük röviden a gyakorlatot - először is az ún. iszlám államokban, ahol a kormányzás, törvényhozás a Korán szellemében működik: az Offene Grenzen nevű német missziós társaság adatai szerint Szaúd-Arábiában üldözik világviszonylatban legkeményebben a keresztyéneket. Az iszlám - államvallás, és a keresztyén hit mindennemű nyilvános gyakorlása tilos. Amennyiben egy mozlim más vallásra tér át, halálbüntetés fenyegeti. A közelmúltban is több vendégmunkást letartóztattak, megkínoztak és kiutasítottak azért, mert keresztyén aktivitást folytattak. (ETHOS 2002/1 26. oldal)

Nigériában évente emberek százait kövezik meg a tizenkét szövetségi államban érvényben lévő iszlám jog (sária) alapján. Ennél is gyakrabban kerül sor karok és lábak levágására, valamint megkorbácsolásra. Olyan barbár büntetéseket, mint pl. a megkövezés és az amputáció mindenekelőtt Nigériában, Pakisztánban, Iránban és Szudánban szabnak ki. Pedig ezek az országok Pakisztán kivételével valamennyien ratifikálták a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezményét, amely szerint megengedhetetlenek az ilyen büntetések. (ETHOS 2003/3 26.oldal)

Szudánban kitűzött cél az iszlám teljeskörű elterjesztése. Észak-Szudánban nagyrészt iszlám vallású arabok élnek, akik rémuralmat gyakorolnak a délen lakó törzsi vallású és keresztyén fekete kisebbségen. Még tavaly is kétszázezer rabszolga volt északon a déli feketék közül, akik megrendítően embertelen körülmények közt vegetálnak. Egy (1200 volt rabszolga között végzett) felmérés alapján a következő kép rajzolódik ki: a 12 évnél idősebb nők 70%-át megerőszakolják, és még a 6 évesnél idősebb fiúk 15%-át is zaklatják szexuálisan. A verés, éheztetés, kínzás és az iszlám hitre térítés kényszere hozzátartozik az észak-szudáni rabszolgalét mindennapjaihoz. (ETHOS 2003/2 39. oldal)

Nézzük végül Törökországot is, amely alkotmánya szerint nem iszlám állam, azonban lakossága túlnyomórészt iszlám hitű. A modern Törökországban az egyház és az állam külön vált egymástól. Az alkotmány biztosítja a vallás- és szólásszabadságot. Mégis üldözték és máig üldözik a kisebbségeket, keresztényeket, kurdokat, örményeket. De szinte egyetlen ilyen, többségében iszlám lakosságú államban sem gyakorolhatják a keresztyének a vallásukat, nem tehetnek bizonyságot hitükről sem szóban, sem írásban.

SZÜKSÉGES-E MEGISMERNÜNK AZ ISZLÁMOT?

Bár történelmünkhöz hozzátartozik 150 év török megszállás, vagy a bosnyákok, akikkel 1918-ig egy államban éltünk, jelenleg az iszlám hazánkban inkább csak az általános műveltség szempontjából érdekes, hiszen ez a vallás itt még elenyésző kisebbség. Világméreteket tekintve azonban a kereszténység után - egyelőre - a második legnépesebb világvallás, s közülük a legerőteljesebben nő.

Köztudott az is, hogy az Európai Unióban, melyhez most csatlakoztunk, vannak olyan országok, amelyekben jelentős a mohamedán kisebbség. Nagy-Britanniában például 50 évvel ezelőtt csak pár ezren voltak, ott mostanra 2,1 millió az iszlám vallásúak száma, nagyjából ugyanannyi, mint a vallását több-kevesebb rendszerességgel gyakorló keresztény! Hasonló nagyságrendű iszlám közösség él Francia- ill. Németországban is. Számolhatunk azzal, hogy a következő évtizedekben hazánkban is erőteljesen megnövekszik (a legutóbbi népszámlálás szerint most csupán négyezer körüli) számuk.

A nyugat-európai moszlimoknak csak kis hányada épül be a környező társadalomba. Nagyobb részük (köztük sok fiatal férfi) a beilleszkedést nehezítő zárt közösségekben él, melyek Európa iszlámosításának élharcosaiként értelmezik magukat. Olaszországban pl. sokasodnak az olyan esetek, amelyek a mohamedán egyházi és polgári jogra, a seriára (sáriára) engednek következtetni: Egy mozlim férfinak levágták a bal kezét. Három mozlim nőt megkövezés nyomaival szállítottak kór-házba. Több fiatal muzulmánt ostorcsapások miatti sérülésekkel kellett kezelni. Az olasz államügyészség ezek nyomán egy iszlám szervezet után kutat, amely állítólag iszlám bíróságokat épít ki titkon egész Európában...(ETHOS 2003/3. 27. oldal)

A nyugat-európai keresztyének nyilván rájöttek már: ha Isten odaküldte hozzájuk a muzulmánok tömegét, ez nem véletlen. Korábban kellene szeretettel fordulni hozzájuk az evangéliummal, még mielőtt mozlim-kérdéssé lennének számunkra (a zsidó-, cigány- vagy néger-kérdéshez hasonlóan).

"ADÓSAI VAGYUNK A MOZLIMOKNAK AZ EVANGÉLIUMMAL"

Egy német fiatalember, aki feleségével együtt évek óta az arab világban munkálkodik misszionáriusként, a következőket mondja:

"Amit ... nálunk, keresztyéneknél nem tudok megérteni, az az, hogy sokan nem a megváltásra szoruló, Isten által szeretett embereket látják a mozlimokban, hanem az evangélium ellenségeinek tekintik őket. Az iszlám egyenesen szimbóluma annak, milyen tragikus kudarcot vallottunk mi, Krisztus követői. Az a dolgunk, hogy Isten szemével nézzük a muzulmánokat: olyan emberek ők, akik komolyan keresik Istent, nekünk pedig megvan a válaszunk erre a keresésre. ...
Mintegy 1200 misszionárius hirdeti az örömhírt az iszlám világban. A kb. 1,2 milliárd mozlimhoz képest ez nagyon kevés (egy az egymillióhoz!). ... Való igaz, hogy csak kevés mozlim tér át a keresztyén hitre. De ez nem az ő elutasításukon múlik, hanem mindenekelőtt azon, hogy megtagadjuk tőlük az evangéliumot. Ha esélyt akarunk adni muzulmánoknak a megtérésre, akkor ez nem megy másként, mint hogy több misszionáriust küldünk ezekbe az országokba! Fontos, hogy szívből szeressük, és semmiképpen sem pusztán megtérítendő alanyoknak tekintsük őket. ...

Az itteniek nagyobb hangsúlyt fektetnek az érzelmekre, és gyakorlatiasabbak, mint a németek. Mélyen megérintett a keleti embernek az a képessége, ahogyan az érzéseket észlelni, közölni és megélni tudja. A beleérző képességük, amelynek segítségével megértik, én hogy érzem magam, mi megy bennem végbe, ki vagyok én, gyakran azt a benyomást keltette bennem, mintha szó szerint belelátnának a szívembe.

Míg mi nyugatiak sokáig és alaposan meggondolunk és megvitatunk valamit, mielőtt cselekednénk, a közel-keleti emberek hosszas megfontolás nélkül készek arra, hogy elinduljanak egy számukra járhatónak tűnő úton. Míg mi német keresztyének néha szörnyen egymásnak esünk kis teológiai különbségek miatt, közel-keleti hittestvéreinket inkább a gyakorlati kérdések érdeklik, és jobban elviselnek egymástól különböző teológiai felfogásokat (bizonyos keretek között). A közel-keleti társadalmak vallási arculatúak. A vallás olyan téma, amelyről mindenki beszél, és amelyet nyilvánosan megélnek. Ez sok lehetőséget ad arra, hogy vallást tegyünk a keresztyén hitről." (ETHOS 2000/4 26-27. oldal)

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél