Bemutatkozás
Először  1696-ban  említik a  kálvinista  kézen lévő  templomot.  Kathona  Josef  prédikátor  
1809-ben a következő jelentést  készítette: „Vagyon  kőből vagy  téglából tsináltatott Templom de ki 
készíttette és hányadik esztendőben, nem tudatik. Semmi felül való  s egyéb  írás nem találtatik. 
Vagyon fábul épült Torony az 1792-ik esztendőben,  vagyon  benne két  harang, a  kissebbik mikori 
nem tudatik, mert sem esztendő szám, sem  edjéb írás rajta nem találtatik. A nagyobbikon olvastatik 
ezen írás: A Mérki Reformata Sz. Ecclesia öntette Anno 1792.” Az 1839. évi nagy tűzvészben a 
templom és a fából ácsolt harangláb egyaránt leégett.
        1850-ben újjáépítették a templomot, mely közel fél évszázad alatt korszerűtlenné vált, ezért az 
egyházközség teljesen új templom építését határozta el. Mindezek Nagytiszteletű Tukacs Albert 
szolgálata alatt történt. Ezen "láng lelkű" férfiúnak nem keveset köszönhet a mérki ekklézsia, hiszen az 
ő nevéhez fűződik nem csak a templom építése, de a gyülekezet újraszervezése és a református iskola 
megépítése is. A templom terveit Kacsó károly nagykárolyi műépítésszel készíttették el, és Juhász 
György építőmester volt a kivitelező.
        1900. március 29-én a torony főbejárata (asszonyok ajtaja) alatti részen helyezték el az alapkövet.
Azonban nem ment minden zökkenőmentesen, mivel a község római katolikus lakossága nem nézte jó 
szemmel, hogy a református templom alapjait a falun központjában (a katolikus templom 
szomszédságában) rakták le. Minden követ megmozgattak annak érdekében, hogy a tényleges 
munkálatok minél később kezdődhessenek el. Azonban hála a Mindenhatónak, templomunk 
elkészült, s a katolikus ellenállás Kacsó Károlyt oly mértékben megérintette, hogy szinte az utolsó 
percekben a terveket átalakította, s így a református templom tornya egy méterrel "csakazért is" 
magasabb lett, mint a szomszédos Szent Péter Pálé. A munkálatok 1914-ben fejeződtek be, és azóta is 
Mérk szívében áll templomunk, közvetlenül a római katolikus templom mellett.
        Templomunk eklektikus stílusban épült, kelet-nyugati tengelyben. A keleti homlokzat előtt 
emelkedik tornya, magassága 25 méter, s íves oromfallal csatlakozik a templomhoz, melynek nyugati 
vége egyenesen záródik. A főbejáraton kívül, az északi oldalon, a a parókia felől is van egy bejárata 
(férfiak ajtaja). A 9x18 méteres belső térben sík, vakolt mennyezetű puritán belső tér tárul a látogató 
szeme elé, a keleti és a nyugati oldalon egy-egy kőlábon álló fakarzat található. Annak idején (míg a 
padokat a salétromos fal védelme érdekében nem rövidítették meg) 320 ülőhellyel büszkélkedhetett. 
A nyugati karzat egy hat változattal rendelkező orgonát tart, melyet 1907-ben Kerékgyártó István 
építtette Isten dicsőségére. A toronyban két harang szava hívogatja az alkalmakra ellátogatókat. A 
kisharang 270 kg-os, és Nemes Tatár János öntötte 1840-ben Kislétán, a nagyobb 600 kg-os, és a 
budapesti Harangművekben készült 1927-ben.
        A templomot 1953-ban a beázások miatt szabványpalával fedték át. A század végére azonban ez a 
palafedés átmohásodott, s az esőzések következtében a tetőszerkezet korhadásnak indult. 2000-ben a 
presbitérium úgy döntött, hogy ismét megérett a tetőzet arra, hogy lecseréljék. De amikor a 
munkálatokkal megbízott cég vezetője az előzetes felmérések során a tornyot is megtekintette, felhívta 
a gyülekezet vezetőségének figyelmét arra a tényre, hogy a toronysüveget számításai szerint egy 
nagyobb szél is képes ledönteni. Így tehát a tető helyett, a torony lett kijavítva, s ennek a munkálatnak 
a költsége a gyülekezet anyagi tartalékainak jelentős részét felemésztette.
    A templomtető helyreállítására egészen a 2004. év októberéig várni kellett, hiszen a jelentős összeget, melybe a kivitelezés belekerült a gyülekezet csak négy esztendő alatt volt képes összegyűjteni. A palát és a bádogot a munkálatok során vörösréz és terracota váltotta fel.
2005 tavaszán az ablakokat és az ajtókat is kicseréltük, a helyükre tölgyfából készült hőszigetelt nyílászárók kerültek. Azonban ebben az évben nem értük be ennyivel! Júniusban ismét nagy munkába fogtunk! Mivel a templomunk falai már elég nedvesek, salétromosak voltak kívül-belül 2m magasan - nem kis fáradsággal - eltávolítottuk a vizes vakolatot, s a falak mentén vízelvezető árkot ástunk mit gyöngykaviccsal töltöttünk fel. 
Most két esztendeig várnunk kell, hogy a szellőzés megtegye hatását, s ezt követően kifestjük Istenünk hajlékát, hogy ismét régi fényében hirdethesse a Mindenható dicsőségét!
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

