Először 1696-ban említik a kálvinista kézen lévő templomot. Kathona Josef prédikátor
1809-ben a következő jelentést készítette: „Vagyon kőből vagy téglából tsináltatott Templom de ki
készíttette és hányadik esztendőben, nem tudatik. Semmi felül való s egyéb írás nem találtatik.
Vagyon fábul épült Torony az 1792-ik esztendőben, vagyon benne két harang, a kissebbik mikori
nem tudatik, mert sem esztendő szám, sem edjéb írás rajta nem találtatik. A nagyobbikon olvastatik
ezen írás: A Mérki Reformata Sz. Ecclesia öntette Anno 1792.” Az 1839. évi nagy tűzvészben a
templom és a fából ácsolt harangláb egyaránt leégett.
1850-ben újjáépítették a templomot, mely közel fél évszázad alatt korszerűtlenné vált, ezért az
egyházközség teljesen új templom építését határozta el. Mindezek Nagytiszteletű Tukacs Albert
szolgálata alatt történt. Ezen "láng lelkű" férfiúnak nem keveset köszönhet a mérki ekklézsia, hiszen az
ő nevéhez fűződik nem csak a templom építése, de a gyülekezet újraszervezése és a református iskola
megépítése is. A templom terveit Kacsó károly nagykárolyi műépítésszel készíttették el, és Juhász
György építőmester volt a kivitelező.
1900. március 29-én a torony főbejárata (asszonyok ajtaja) alatti részen helyezték el az alapkövet.
Azonban nem ment minden zökkenőmentesen, mivel a község római katolikus lakossága nem nézte jó
szemmel, hogy a református templom alapjait a falun központjában (a katolikus templom
szomszédságában) rakták le. Minden követ megmozgattak annak érdekében, hogy a tényleges
munkálatok minél később kezdődhessenek el. Azonban hála a Mindenhatónak, templomunk
elkészült, s a katolikus ellenállás Kacsó Károlyt oly mértékben megérintette, hogy szinte az utolsó
percekben a terveket átalakította, s így a református templom tornya egy méterrel "csakazért is"
magasabb lett, mint a szomszédos Szent Péter Pálé. A munkálatok 1914-ben fejeződtek be, és azóta is
Mérk szívében áll templomunk, közvetlenül a római katolikus templom mellett.
Templomunk eklektikus stílusban épült, kelet-nyugati tengelyben. A keleti homlokzat előtt
emelkedik tornya, magassága 25 méter, s íves oromfallal csatlakozik a templomhoz, melynek nyugati
vége egyenesen záródik. A főbejáraton kívül, az északi oldalon, a a parókia felől is van egy bejárata
(férfiak ajtaja). A 9x18 méteres belső térben sík, vakolt mennyezetű puritán belső tér tárul a látogató
szeme elé, a keleti és a nyugati oldalon egy-egy kőlábon álló fakarzat található. Annak idején (míg a
padokat a salétromos fal védelme érdekében nem rövidítették meg) 320 ülőhellyel büszkélkedhetett.
A nyugati karzat egy hat változattal rendelkező orgonát tart, melyet 1907-ben Kerékgyártó István
építtette Isten dicsőségére. A toronyban két harang szava hívogatja az alkalmakra ellátogatókat. A
kisharang 270 kg-os, és Nemes Tatár János öntötte 1840-ben Kislétán, a nagyobb 600 kg-os, és a
budapesti Harangművekben készült 1927-ben.
A templomot 1953-ban a beázások miatt szabványpalával fedték át. A század végére azonban ez a
palafedés átmohásodott, s az esőzések következtében a tetőszerkezet korhadásnak indult. 2000-ben a
presbitérium úgy döntött, hogy ismét megérett a tetőzet arra, hogy lecseréljék. De amikor a
munkálatokkal megbízott cég vezetője az előzetes felmérések során a tornyot is megtekintette, felhívta
a gyülekezet vezetőségének figyelmét arra a tényre, hogy a toronysüveget számításai szerint egy
nagyobb szél is képes ledönteni. Így tehát a tető helyett, a torony lett kijavítva, s ennek a munkálatnak
a költsége a gyülekezet anyagi tartalékainak jelentős részét felemésztette.
A templomtető helyreállítására egészen a 2004. év októberéig várni kellett, hiszen a jelentős összeget, melybe a kivitelezés belekerült a gyülekezet csak négy esztendő alatt volt képes összegyűjteni. A palát és a bádogot a munkálatok során vörösréz és terracota váltotta fel.
2005 tavaszán az ablakokat és az ajtókat is kicseréltük, a helyükre tölgyfából készült hőszigetelt nyílászárók kerültek. Azonban ebben az évben nem értük be ennyivel! Júniusban ismét nagy munkába fogtunk! Mivel a templomunk falai már elég nedvesek, salétromosak voltak kívül-belül 2m magasan - nem kis fáradsággal - eltávolítottuk a vizes vakolatot, s a falak mentén vízelvezető árkot ástunk mit gyöngykaviccsal töltöttünk fel.
Most két esztendeig várnunk kell, hogy a szellőzés megtegye hatását, s ezt követően kifestjük Istenünk hajlékát, hogy ismét régi fényében hirdethesse a Mindenható dicsőségét!