"...én és az én házam népe az Urat szolgáljuk." (Józs 24,15b)

Református reformáció és biblikus kegyesség
a Monor-Kistemplomi Református Gyülekezetben

A Monor-Kistemplomi Református Egyházközség a Délpesti Református Egyházmegye fiatal gyülekezetei közé tartozik, hiszen 1951-ben lett önálló anyaegyházzá. Az elmúlt fél évszázadban két lelkipásztor szolgált a gyülekezetben: Szentjóby Szabó Zoltán 1937-1958, Fekete János 1958-2001. Miután Fekete János tiszteletes úr bejelentette nyugdíjba vonulását, a gyülekezet meghívta, majd egyhangúlag megválasztotta új lelkipásztorává a monori születésű, és idáig a vértesaljai Alap-Alsószentiváni gyülekezetben szolgáló lelkészt, Vladár Istvánt.
Az új lelkipásztort a következő igével hívta haza szülővárosába az Úr: Tetszék a Királynak engem elbocsátani atyáim sírjának városába, hogy megépítsem azt. Építeni egy gyülekezetben rendszerint templomot, vagy az azt körülvevő építményeket szoktak: gyülekezeti ház, parókia stb, azonban nem szabad elfeledkezni a lelki ház építéséről, hiszen Isten kéri az Őt követőktől: Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá. Az új lelkész és a gyülekezet tagjai azt az igét kapták a közös együttmunkálkodás kezdetén, mely János evangéliuma 2. rész 17. verséből ad figyelmeztetést: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem. Ezt az igét aktualitásában kellett vizsgálni.
A templom az Istennek és a Benne hivőknek egymással való találkozásának kiemelt helyszíne. A két településen Monor-Újtelepen, valamint Monorierdőn élő gyülekezet ezt a templommal kapcsolatos igét másképpen éli meg: Monor-Újtelepen lakó gyülekezeti tagjainknak már sok évtizede lehetősége van a templomi istentiszteleti élmény megélhető, hiszen 1936-37-ben szép kis imaház épült. Azonban még az 1950-ben emelt 15 m magas torony is kevésnek bizonyul ahhoz, hogy minden itt élő reformárus idetaláljon.
Monorierdőn viszont sok évtizedes vágy az ott élők számára a templomépítés, mely sajnos ez idáig nem valósulhatott meg. Amíg tehát Monoron a templom megtöltése a cél, addig Monorierdőn a templomépítésben egymásra- és Istenre találó gyülekezet egybetartása, és templomos, hivő gyülekezetté formálása.
Monoron a templomba járók döntő részét azok az idős testvérek alkotják, akik az előző negyven évben is hűségesen ott voltak az istentiszteleteken. Itt a legkomolyabb missziói feladat a hiányzó középkorúak megtalálása, valamint a hittanórára járó gyermekek, és konfirmáló fiatalok megtartása és templomos gyülekezetté formálása. Mindez Monorierdőre is igaz, itt azonban összehasonlíthatatlanul több az újonnan beköltöző, köztük az idős is, tehát minden korosztályból való reformátusokat, hit nélkül élőket meg kell találni, és gyülekezeti taggá integrálni.
A gyülekezet presbitériuma fontosnak tartja azt, hogy a régi, hűséges gyülekezeti tagjainkat, akik már idős koruk, vagy testi erőtlenségük miatt már templomba járni nem tudnak, ennek ellenére is templomi istentiszteleti élményhez juthassanak. Ennek megvalósításánál az elsődleges feladat az új lelkész és a presbiterek közös család-látogatásának megszervezése, de a fiatalok is szolgálathoz juthatnának ezen a téren.
Az ifjúsági kör régóta vágyott, de ugyanakkor évek óta nem létező munkaág a gyülekezetben. Az ifjúsággal kapcsolatos terv az, hogy gyülekezetünknek munkálkodó ifjúsági csoportja legyen.
A fiatalok csoportját úgy próbáljuk életre kelteni, hogy azon munkálkodó ifjakat próbáljuk egybegyűjteni az Isten igéje köré, akik a gyermekmunkában a segítségünkre vannak. Közéjük próbáljuk integrálni az idén konfirmáló ti fiatalunk közül minél többeket. Szeretnénk bevonni a majdani ifjúsági kör tagjait - kit-kit a tálentumai szerint - az eddig is gyakorolt gyermekmunkán túl az idősek, betegek közötti szolgálatba: A templomi istentisztelet hangkazettáit velük szeretnénk eljuttatni az azt rendszeresen igénylő idősek közé. A gyülekezeten keresztül igényelt Reformátusok lapját is velük szeretnénk eljuttatni az általuk ismert idősek, betegek számára.
Az előbb vázolt tervből a generációkon átívelő, biblikus kegyesség gyakorlása érdekében az elmúlt esztendőben a következők valósultak meg:
A majdani, hitbél szolgáló ifjúság a mai hittanosokból és vasárnapi iskolásokból fog felnövekedni, ezért őket már ilyen módon próbáljuk hitben nevelni, neveltetni. A korábban is hittanra járók és az újonnan megtalált gyermekek számára szeretettel kínáltuk a hittanórákat, melyeket igyekeztünk játékossá tenni. A kicsik számára nagyon sok foglalkoztató, manuális tevékenységet, s vele együtt sikerélményt adó órákat igyekeztünk tartani, hogy megtapasztalják az örömet Isten közelében. A nagyobbak számára lehetőséget kínáltunk arra, hogy az őket foglalkoztató kérdéseiket megbeszéljük, s a magunk példáján keresztül igyekeztünk megmutatni azt, hogy Isten meg akarja adni nekik is az életük egyetlen Megoldását, Krisztust.
Az elmúlt évben a gyermek istentiszteleti alkalmak kezdési időpontján változtattunk először: vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődnek, a felnőtt istentisztelettel egy időben. Úgy tűnik mindez, beváltotta a hozzáfőzött reményeket: A gyermekek hűségesen járnak a vasárnapi iskolába, sőt az a reményünk is valóra válni látszik, hogy - mivel a gyermek-istentisztelet egy időben van a felnőtt istentisztelettel, így - a gyermekeiket elhozó szülők bejönnek a felnőtt istentiszteletre. A gyermek istentiszteletek tanmenetét Tegez Lajos: Gyermek-istentiszteleti tanítások című négykötetes műve alapján álltja össze a lelkipásztor vezetésével az a gyermekmunkás - pedagógus csapat, akik ezeket az alkalmakat vezetik. Szeretnénk további játékossággal örömtelivé, vonzóvá tenni az eddig nem járók gyerekek számára is ezt az alkalmat.
A fiatalok és idős gyülekezeti tagok közül továbbra is hiányzik az a középkorú réteg, mely nélkül mindenütt nehéz gyülekezeti munkát végezni. Mégis a mi Urunk küldött egy biztató jelet: az új lelkipásztor ünnepélyes beiktatási alkalma előtt nem csak az évtizedek óta szolgálatkész idősek, nem csak az újlendületű fiatalok szorgoskodtak, hanem az idáig nem nagy aktivitást mutató felnőtt testvéreinkben is munkatársra leltünk.
Az elődök munkájáért, az új szolgálókért is Istennek legyen hála, s Ő tartsa meg továbbra is a Monor-Kistemplomi református gyülekezetet.