„Mert úgy szerette Isten a világot…”

(Gondolatok 2010 karácsonyán)

Az emberiség legnagyobb, a legáltalánosabban elfogadott ünnepe ideológiától, kortól függetlenül.

Nem tudom, hogy így van-e, talán nem is értek vele egyet.

De az biztos, a mindenkori világi hatalom nem bírt az ünneppel, először megpróbálta eltiporni, majd inkább kisajátítani.

Egyik sem sikerülhet, hiszen „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hiszen őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Miért tud a karácsony a hittel nem bírók részére is ünneppé válni? Mert külsőségében könnyen hihető, jó szívvel ünnepelhető. Gyermek született, és ez mindig öröm: összejön a család, eszik, iszik, ajándékot ad és kap, - mindez nagyon kellemes. Többre meg nem szeretünk gondolni, például Heródes gyermekgyilkosságára, vagy a pár nap múlva bekövetkező egyiptomi menekülésre. Nagypéntek meg éppen messze van, a földi ember számára pedig oly hihetetlen feltámadás még messzebb.

De van-e értelme karácsonynak ezek nélkül?

Az 50-es évek elején az ünnepet el akarták törölni, vagy legalábbis lényegétől megfosztani.

Hogyan?

Például úgy, hogy a neve legyen Fenyőünnep vagy Télapóünnep, de még jobb, ha a fenyőfát, azaz karácsonyfát nem lehet vásárolni, szaloncukrot sem készítenek. Talán éppen ezért így maradt emlékezetes főztük és csomagoltuk otthon a szaloncukrot, készítettünk, amit tudtunk ajándékokat, de ahogy visszaemlékszem, 24-én este addig nem volt gyertyagyújtás, míg nem vettünk részt az istentiszteleten, s mindennél jobban éreztük a lényeget: az Úristen szeretetét.

Aztán a hatalom rájött tévedésére, más módszerhez folyamodott, s ez napjainkban is folytatódik. Jött a kereskedelmi Karácsony, a mindent elárasztó árudömping, az egymás túllicitálása, evésben, ivásban, ajándékban.

Csak el ne felejtsük a lényeget: „Megszületett a Megváltó, a Dávid városában".

Én nem vagyok minden körülmények között a kereskedelmi Karácsony ellen. Lehet azzal, hogy megveszünk egy számunkra talán felesleges tárgyat, egy másik családot, egy másik gyermeket hozzásegítünk egy számára nagyon szükséges ajándékhoz.

Csak a sorrend! A Bölcsek is hoztak ajándékot, de tudták a lényeget, amit nekünk sem szabad elfelejteni: a Karácsony igaz öröme az, hogy az Úr Jézus érdeméért, az Isten megbocsátott nekünk, békességet és örök életet adott.

Ez a Karácsony igaz ajándéka, amit el kell fogadnunk, és hirdetnünk kell, s akkor miénk lesz az ünnep igazi békessége.

Kováts Gábor