Pünkösd előtti sorsvetés

„Szükséges tehát, hogy... még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának."(ApCsel 1,21-22)

Jézus elment. Felemeltetett, felhő takarta el, és eltűnt a tanítványok szeme elől. Azok le sem vették szemüket az égről. Egészen addig, amíg két férfi (angyal) meg nem kérdezi tőlük, miért álldogálnak ott? Hozzáteszik: Jézus úgy jön majd vissza, ahogy elment.

A tanítványok magukhoz térnek, visszamennek Jeruzsálembe és... imádkoznak. Imádkozva várják a Mester ígéretének beteljesülését: jöjjön el a Szentlélek Isten. Olyan erőt fog adni nekik, amivel képesek lesznek a föld végső határáig vinni az igét.

Tíz nap múlva meg is történik az, amiről mi már tudunk. Csodálatos formában érkezik meg a Lélek. A jelenlévő külföldiek, hazaiak, mind a saját nyelvükön értik, amit, ahogyan az apostolok „Isten felséges dolgairól" beszélnek.

A mennybemenetel és a Lélek eljövetele között két dolog történt a tanítványok körében. Imádkoztak és választottak. Sorsvetéssel választották maguk közé Mátyást. Be kellett állnia Júdás helyébe.

Jézus elment. Az Atya jobbján ül; ott jár közbe' - értünk. A Szentlélek itt van közöttünk. Imádkozásra buzdít minket és segít a választásainkban. Abban, hogy társat találjunk Jézus evangéliumának hirdetésében. Mert amíg élünk, ez a legfőbb és legfelemelőbb teendőnk. Imádkozni és apostollá válni. A Szentlélek erejével.

Kereskényi Sándor