"Elvégeztetett" (Jn 19,30)

Néhány évvel ezelőtt, orgonaművész vendégünk az esti zenés áhítatra készült. Néhány percre felmentem hozzá a karzatra. Nem akartam zavarni, leültem hát, és megvártam, amíg észreveszi, hogy ott vagyok. Gyönyörű, addig ismeretlen hangokat varázsolt elő a hangszerből, ám még az én laikus fülem is észrevette, hogy időnként oda nem illő, mély hang zavarja meg a harmóniát.

Amikor szünetet tartott, megkérdeztem tőle, hogy minden rendben van-e? Nem, - mondta -, az egyik pedál (amivel a zengő, basszus hangokat lehet kicsalni az orgonából) beragad, és külön mozdulattal kell visszahúzni.

Két héten belül megérkezett a hangszer javító-karbantartója, és elvégezte azokat a szükséges beavatkozásokat, melyek után ismét helyreállt a kapcsolat a muzsikát megszólaltató orgona és az azt hallgató fülek között. A karbantartó elvégezte a kötelességét.

Ez történt húsvétkor! A történelem évezredei során egyre mélyült az a szakadék, amely a bűneset óta tovább és tovább rontotta az Isten és ember közötti áthallás tisztaságát. Működött, ahogy működött a Teremtő Úr és az ember közötti adás, de a mi hibánkból kifolyólag, annak szépsége már nem is hasonlított arra, amilyennek Isten tervezte. Sőt. A csúfság felé tartott.

El kellett hát jönnie Jézusnak, aki a golgotai kereszten rendbe hozta, működőképessé tette azt, amire az ember nem figyelt oda. A javítás tökéletesen „elvégeztetett". Istenen nem - egyedül rajtunk - múlik, miképpen élünk az ingyenes rendbehozatal elfogadásával, a bűnbocsánat és az abból következő hálaadás lehetőségével.

Kereskényi Sándor