Szeretlek, Szentlélek!

„... én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az Igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz." (János 14:16-17)

Az emberiség sokszor úgy emlékezik meg egy jelentős eseményről, hogy felidézi azt. Pünkösdkor gyakran szól az ige a szószékekről vagy akár gyermekistentiszteleten az égből alászálló lángnyelv formájú Szentlélekről, amely kitöltetett a tanítványokra és az egyház születéséről. Ezen a pünkösdön nem a múlt elképesztő eseményein keresztül szeretném ünnepelni Isten Szentlelkét, hanem a jelen csodamorzsáin át. Csak elmondani, hogy azért szeretem a Szentlelket, mert erőt ad, hogy dolgozni tudjak teljes odafigyeléssel. Szeretem a Szentlelket, mert megsimogat egy másik emberen keresztül, amikor úgy érzem, hogy szétszakad a szívem egy betegágy... egy koporsó... egy kóbor kutya mellett. Szeretem a Szentlelket, amikor ott táncol a víz tetején fény formájában, vagy bebújik a fák lombjai közzé lágy szél vagy virágillatként csak hogy mosolyt csaljon az arcomra. Szeretem a Szentlelket és lenyűgöz, amikor ráismerek egy másik ember arcán a szeretet, a kedvesség, a hit, a reménység formájában. Szeretem a Szentlelket, mert megállít, megráz, elcsendesít és visszaterel a helyes útra, amikor megfertőz a rossz, s pillanatok alatt kegyetlen bírájává válok másoknak és önmagamnak. Szeretem a Szentlelket, mert Benne élünk, mozgunk és vagyunk. Szeretem a Szentlelket, mert amikor ráismerek és Vele maradok, ott vagyok Jézus mellett. Otthon. Szeretlek Szentlélek!

Zeke Zsuzsa