Krüki Károly
Anyám zsoltárkönyve

Volt egy könyve az édesanyámnak,
Kezébe vette hétköznap, vasárnap.
És ahogyan bírta serénykedő lába,
Sietett az Isten hajlékába.

Ha kilencre járt az esti óra,
Tért a család csendes nyugovóra.
Mielőtt még pihenni térne,
Azt a könyvet vette újra kézbe.

Sokszor mondta könnyes megindultan,
Ezt a zsoltárt már kiskoromban tudtam.
Még jó anyám tanított meg rája,
Áldás, béke pihenő porára.

És amikor elénekelt lassan,
Szíve, lelke fent járt a magasban.
Boldogság volt az arcára festve,
Áldott volt számunkra egy-egy ilyen este.

Egyik őszi borongós vasárnap
Arra kérte az édesapámat,
Ha a halál álmot sző szemére,
A zsoltárját tegye a kezébe.

Nem akarta, hogy csak úgy magában
Légyen innen útra indulása.
Hogyha pedig odaér az Isten elébe,
Zsoltárkönyve legyen a kezébe.