NIKODÉMUS Idősek Otthona

Egy kedves lakó visszaemlékezése 2009-ből...

Bölcső és koporsó, születés és halál az emberi lét két meghatározó állomása. Miért ez az első mondatom a vissza-emlékezésről? Néhány évtizeddel ezelőtt az Otthon helyén bölcsőde volt. Ide hozták a fiatal dolgozó szülők apró gyermekeiket, ahol féltő gondoskodásban volt részük a kicsinyeknek. Telt-múlt az idő, s előbb üresen maradt, majd lebontották az épületet.
2004 nyarán építők jelentek meg a rendbe tett telken, és már 2005 nyár végén állt a szokatlan stílusú épület. a műszaki átadás után kezdték benépesíteni a Tiszaújvárosi Református Egyházközség által építtetett és fenntartott idősek otthonát. Ekkorra a dolgozói létszám már teljes volt, és beköltöztek az első lakók is. 2004. december 10-én megindult az élet az Otthonban.
Azóta 5 év telt el. Rövid és hosszú is ez az idő, de mennyi öröm és bánat volt e falak között! Rendezvényeinken örültünk egymásnak, az életnek. A bennünket meglátogató vendégcsoportok – gyermekek és felnőttek – színeseb-bé tették napjainkat. Gyászoltunk is, hiszen Otthonunk fennállása óta 20 lakótársunk és egy dolgozónk halt meg, és ment el a „minden élők örök hazájába”.
Élnek még a városban azok a ma már nyugdíjas korú szülők, akik naponta hozták és vitték gyermekeiket a régi bölcsödébe. Vannak néhányan, akik ma is eljárnak a bölcsőde helyén épült idősek otthonába, csak most nem a gyermekeiket hozzák, hanem az itt élő idős szüleiket látogatják. Talán így már érthető a bölcső és koporsó felem-legetése írásom elején. A bölcsőde a gyermek örömét adta a fiatal szülőknek. Ma a látogatásaikkal a megfáradt, idős szülőknek öreg napjait aranyozzák be.
Az öt év összekovácsolta a lakóközösséget. Egy nagy családként élünk itt. Ismerjük egymás gondjait, bajait, segít-jük, bíztatjuk egymást. A dolgozók zöme nagymamájának és nagypapájának tekinti az idős lakókat, mint ahogyan mi is egy kicsit unokáinkként szeretjük őket.
Jó itt élnünk! Köszönjük az Otthon vezetőinek és dolgozóinak, hogy életünk alkonyán ilyen meghitt, biztos ott-hont adnak nekünk! Tiszta szívből kívánjuk, hogy még sok-sok évig álljon ez az Otthon! Legyenek a majdani la-kók is olyan elégedett emberek, mint mi vagyunk! Gondoljanak majd szeretettel ránk, az első öt esztendő lakóira!

Görbedi Miklós
az Otthon egyik volt lakója