Heten konfirmáltak idén a gyülekezetben: három fiú és négy lány. S ha már a számoknál tartunk: a lányok közül háromnak is Erika a keresztneve. Két éve tanulnak együtt rendszeresen. Ügyesek, kedvesek, vidámak...

Bekérezkedtem az utolsó kátéórára (köszi, hogy beengedtetek!) Mikor látják, hogy nem a kátét kikérdezni jöttem, vicces történeteket mesélnek. "Egy óra sem volt, amikor ne nevettünk volna. Rengeteget nevettünk.- "Mi egy olyan csapat vagyunk, akik nem tudnak énekelni. A tiszteletes úr megpróbálta, hogy énekeljünk közösen, de mindig szólóznia kellett. Mondta, hogy próbáljuk meg még egyszer, de akkor sem ment...- "Én nem tudok semmi komolyat mondani...-

Éppen most emelték meg a konfirmálás korhatárát - óra után már tapasztalatból is mondhatom, nem volt rossz döntés. Talán még fennebb is lehetne emelni. Kozma András tiszteletes úr szerint azért ez egy jó csapat volt, nem kellett fegyelmezési gondokkal vesződnie, mivel kevesen voltak, a csoportmunka nyugodtabb, intenzívebb lehetett.

Hogy igazán mi is ment végbe a fiatalokban két év alatt, az ünnepélyes kikérdezés nem elég, hogy megtudhassuk: ott csak a megszerzett tudásról adtak számot. A konfirmáció vasárnapján (május 13-án) arról szólt a prédikáció, hogy a konfirmáció nem egy kínos és fáradtságos ismeretszerzés (be kell vágni a Heidelbergi Kátét), és nem csupán egy fogadalom az ünnepi istentiszteleten, hanem azt jelenti, hogy eldől valakinek a szívében, hogy a Krisztus útjára lép, és engedi, hogy Fia hasonlóságára formálja őt az Isten.

Akikre nézve idén jó reménnyel vagyunk efelől: Huber Erik-Róbert, Szekeres Szabolcs, Trombitás Imre-Sándor, Farkas Erika, Fehér Erika, Szabó Adrienne, Schuller Erika-Andrea.

Szabó Ágota

Kérjük a szülőket, hogy szeptember elején, az új iskolai év kezdetével írassák be 14. életévüket betöltött gyermekeiket a konfirmációi előkészítő csoportba.