Nemrég megdöbbentő hír jelent meg az újságban: egy 31 éves nő, jólmenő cég menedzsere, a szó szoros értelmében halálra hajszolta magát. Fiatal szíve felmondta a szolgálatot: nem tudta felvenni a féktelen munka által diktált ritmust. A munkavédelmisek megnevezték a felelősöket, pénzbüntetéseket róttak ki, de utólag már értelmetlen volt minden intézkedés.

Amikor Betánia falucska egyik családja befogadta otthonába Jézust és tanítványait, kiderült, hogy nagy a különbség a "sokra igyekvés- és az "egy szükséges dolog- között. A ház egyik asszonya, Márta, teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal (az eredeti szöveg szerint: diakóniával) - annyira, hogy szusszanásnyi ideje sem maradt. Nem is bírta sokáig: kiborult.

Mária, Márta testvére viszont a vendéglátással járó feladatok elvégzése után elcsendesedett, hogy Jézusra figyelhessen: tanítványként Mestere lábaihoz ült.

Az állandóan elfoglalt, nagyon aktív emberekre általában mindenki felnéz. De Jézus másképp látja és értékeli a helyzetet. Félreérthetetlenül kijelenti: "Mária a jobb részt választotta...- Vajon miért a tétlenségbe vonuló választotta a "jobb részt-, amikor annyi teendő volt a házban? Nem a semmittevés, a terméketlen elmélkedés felmagasztalásáról van itt szó, hanem inkább arról a kérdésről, hogy az elfoglalt ember miért nem tud megállni. Miért idegen tőle a csendben való figyelés? Miért rohan? Jó a "sokra igyekvő- szolgálat, szükség van szorgalmas emberekre, de csak addig, amíg a nagy igyekezet nem megy az "egy szükséges dolog- rovására. Tönkreteszi magát az ember, ha nem Jézus beszéde a legfontosabb számára.

Isten Igéjének meghallásából hit származik. A hit pedig nem tud meglenni cselekedetek nélkül. Az elcsendesedésből fakadó cselekvés nem borít ki, nem tesz hulla fáradttá, állandóan zsörtölődővé. A Szentlélek ajándéka: a mértékletesség. Kedves Testvéreim, pünkösd ünnepe legyen valamennyiünk számára a megcsendesedés, az önmagunktól való megszűnés alkalma, hogy be tudjunk töltekezni a Lélek erejével, hogy küldetésünket jókedvvel végezzük mind családunk, mind pedig gyülekezetünk közösségében. Ámen!

Visky Péter lelkipásztor