Gyülekezetünk egyik tagja levelet írt Németországból

Szeretettel üdvözlöm a gyülekezetet! Két hónappal ezelőtt sikerült Németországban (Mannheimben) olyan munkát találnom, ami némiképp kapcsolódik a szakmámhoz (szociális munkás vagyok). Egy idős házaspárnak próbálok segíteni mindennapi, házi és a ház körüli munkáikban. Emellett pedig az ország nyelvét tanulom.

Közösségre mind ez ideig nem sikerült lelnem, ami kissé megnehezíti ittlétemet, de nem adtam fel, még keresgélek. Részt vettem egy román pünkösdista istentiszteleten. Jól esett, hogy végre teljes egészében értettem, ami ott elhangzott, követni tudtam az eseményeket, még ha számomra szokatlan is volt a három órán át zajló Isten-dicsőítés. Úgy éreztem, kissé otthon vagyok. Hihetetlen, mennyire felerősödik egy idegen országban a honfitársaink iránti igényünk, még ha más nyelvet beszélnek, és más felekezethez tartoznak is. Hallottam egy helyi, magyar, katolikus közösségről is, ahol havonta egy alkalommal tartanak istentiszteleteket, őket fogom legközelebb megkeresni.

Itt érzem igazán, milyen pótolhatatlan az otthoni közösség - korábban olyan természetesnek tűnt, hogy létezik számomra. Szóval, én most tanulom a "fogadjátok be egymást- gyakorlatát. Befogadtatásra, de ugyanakkor másokat befogadni is vágyom, ami végül is az igazi közösség alapja. Úgy befogadni, ahogy Krisztus fogadott be minket. Fogadjátok be egymást, és a gyülekezetben közösséget kereső, közösségre vágyó "idegeneket-, hogy ők is igazi közösségre leljenek!

Orbán Ildi