Pünkösd

Megtörtént. Előbb a gyenge fuvallat, a szellő simogatása, ami észrevétlenül lopódzott be a külső térbe, majd az ERŐ, amit mindannyian megéreztek. Történt ez a félelem napján, amikor a tanítványokban nyüszített az egyedüllét.

És akkor megállt az idő, megszűnt a "szobafogság-, a lélek tüze fellángolt. Metamorfózis a bezártságban. Nemcsak a szoba ajtaja nyílt meg, hanem az ajkak, a szív. Valahogy mi is ilyen kartéziánusoknak születünk, némasági fogadalmunk betartjuk. Egy ideig. Mindaddig, amíg meg nem kapjuk a szólás ajándékát.

A mi gyerekeink tapasztalják és gyakorolják a szólás erejét. Ismerik az Én-Te viszony áldását ... hogy megszólíthatóak vagyunk, lehetünk. Már nemcsak Isten megszólítottjai vagyunk, hanem egymáséi is.

Fogadjátok szeretettel írásaink megszólalását!

Tóth Margó, magyar nyelv- és irodalom tanár

Hogyan láttuk a versenyt, mit jelentett számunkra...

...Megmérettetés...

Elindultunk Kolozsvárról Péter bácsival, Saci nénivel, Dórival, Virággal, Gicával együtt.

A határátlépés után Debrecenbe mentünk, ahol egy kicsit időztünk. A következő megálló Budaörs volt. Budapesten sokat bolyongtunk, de szerencsésen megérkeztünk a Sharannal Szentendrére. Bementünk a Református Gimnáziumba, ahol finomat vacsorázhattunk, aztán két sráccal - akik a csomaghordásnál segítettek - egy vagány, kis úton megérkeztünk Sajti nénihez. Nagy szeretettel fogadott. Egy ukrajnai fiúval aludtam egy szobában, aki egy csomót beszélt, de (természetesen) alig értettem belőle valamit. Reggel korán keltem, nemsokára a többiek is felkeltek. Lementünk a gimnáziumba, megreggeliztünk, majd mindenki összegyűlt az Áprily teremben, ahol eligazítottak bennünket, hogy ki hol fog szavalni. Először a verset kellett elmondani, úgy éreztem, hogy elég jól sikerült. Virágot megzavarták versmondás közben. Egy kis idő múlva behívtak, és a novellát is el kellett mondanom. Az szerintem még jobban sikerült, mint a vers, akárcsak Virágnak is. A biztatóink Dóri meg Gica voltak, akik társaságában nagyon jól éreztem magam. Amíg a zsűri tanakodott, addig jutalomképp elvittek bennünket a Visegrádi várba, ahol nagyon szép volt minden.

A gyülekező után kellemes meglepetés ért, ugyanis a mi csoportunkból én voltam az első. A másik meglepetés anyukám megérkezése volt, nagyon örültünk mindketten. Virág bronzérmet kapott, ami megint csak jó teljesítmény. Utána kiosztották a rajz díjakat, amiben Dóri külön díjat kapott, én meg bronzot. A nagy díjak után bejártuk Szentendrét, érdekes múzeumokat láttunk, pl. a Marcipán, Mikro csodák múzeuma. Sajti néninél még egy éjszakát töltöttünk el, reggel pedig elmentünk a templomba. Reggelizés, meg nagy csomagolás után elindultunk Budapestre. Kis bolyongás után megtaláltuk Németh Gézáékat, ahol szeretettel elszállásoltak bennünket. Három nap alatt meglátogattuk a tropikáriumot, a planetáriumot, az állatkertet, egy csomó nagy üzletet. Szerda reggel megérkezett Péter bácsi, mi meg hazaindultunk. Szerencsésen meg is érkeztünk.

Nagyon jól éreztem magam, és még sokat emlegettem a versenyt.

Madaras Dávid, VI. osztály

Variációk egy témára

1. A bennem élő tündér

Volt egyszer egy Anita nevű lány. Ő a barátnőm volt. Mondtam neki, van a lelkében egy tündér, de nem hitte el nekem.

Nem tudtam, hogy magyarázzam meg neki. Egy nap ezzel biztattam:

- Hogyha nem hiszed el, akkor mondd meg a tündérednek, hogy jöjjön elő a lelkedből és szálljon a kezedre!

Anita így is tett. Nemsokára meglátogatott.

- Szia!

- Szia, Anita!

- Igazad volt, láttam a tündért...

Így fedezte fel magában Anita a saját kis tündérét.

Mit gondoltok, hogyan lehetséges ez?

Kriszte Mária, IV. osztály

2.

Volt egyszer egy kisfiú. Az anyukája mindig azt mondta neki, hogy biztos szép a benne élő tündér, mert nagyon ügyes volt.

A kisfiú nem látta ezt a tündért, ezért elindult megkeresni Tündérországot.

Ment, mendegélt és megtalálta az ördögök országát. Valószínűleg az ördögök is felfedezték a kisfiúban levő tündért, mert sokat kínlódtak, hogy elrabolják. Bezárták a börtönbe. A kisfiú nem tudta, hogy miért történt mindez, ezért megkérdezte:

- Miért zártatok be engem?

- Mert a benned élő tündér nagyon szép. Sok pénzért akár el is tudunk adni.

- Hogyha varázsolok a szemedbe egy ilyen szép tündért, elengedsz? - kérdezte a kisfiú a börtördögtől (a megértés könnyedségéért: a börtönőr-ördög).

- Hát persze!

A kisfiú majdnem elnevette magát: ábrákádábrá!!! Az ördög azt hitte, hogy szép tündér van a szemében. Tévedett.

A "varázsló- pedig mehetett tovább nyugodtan. Egyszer csak észrevett egy szép, nagy kutyát.

- Mit keresel, kisfiú? - kérdezte.

- Meg akarom találni a tündérek országát - hangzott a válasz.
- Azt meg minek?

- Hát, nem tudom pontosan, hogy megkérdezzem: szép a tündér a szememben vagy sem? Anyukám azt mondta, hogy igen.

- Te, kis buta! Hát persze, hogy szép!

- Hát hiába jöttem olyan sokat...

- Dehogy, találkoznunk kellett. Mehetek veled?

- Persze, nem mindennap találkozom ilyen baráttal!

A kisfiú és a kutya együtt mentek tovább. Végre egy hosszú út után megérkeztek Tündérországba. Ez a Tündérország az otthonuk volt.

Visky Bence, IV. osztály

Feladat: Keresd a közmondások befejezését!

Montessori eszközparódia

Aki nem dolgozik, ne nézd a fogát.
Bagoly mondja verébnek, hogy nem csinál tavaszt.
Csalánba nem üt az igaz barát.
Aki korán kel, ne is egyék.
Aki másnak vermet ás, aranyat lel.
Éhes disznó nem vájja ki a szemét.
Bajban ismerszik meg, hogy nagy fejű.
Egy fecske disznót győz.
Addig jár a korsó a kútra, amíg disznót győz.
Ne nevesd a bénát, ha lovon is járhat.
Sok kéz könnyen talál botra.
Bolond lyukból bort iszik.
Aki vizet prédikál, maga esik bele.

Kundi-Banda Halandzsa