(fenti sor) Szabó Rákhel Regina, Lénárt Tímea, Nagy Norbert, Visky Ágoston. (középső sor) Tárkányi Ildikó, Bacsó Szidónia, Sárközi Szilárd, Jakab Attila.

A konfirmáció alkalmával, amikor is a szombati beszélgetés (ami sokak által "kikérdezésként- számontartott) és a vasárnapi hitvallás véget ért, bizony-bizony sokan mondogatták nekünk, hogy "na, ezen is túlestetek- ... Nem akartunk vitába szállni velük (is), de akarhattunk volna: két év káté ugyanis tudatosította bennünk, hogy a konfirmáció hétvégéje nem lezárás, hanem épphogy kezdet...

Ezekről a kátéórákról tudni kell azt, hogy a csoport létszáma ellenére (nyolcan voltunk), nehezen egyeztünk meg találkozásaink időpontjában. Hogy különlegességünket ismételtem alátámasszuk, végül is (a megszokott szombattal vagy péntekkel ellentétben), mi a keddet választottuk...

Hogy mit is nyújtottak ezek a keddi délutánok? Tudom, furcsa, hogy ezt mondom, de szórakozást. Az elején ugyan kicsit nyomott volt a hangulat (nem ismertük egymást annyira és senki sem kedvelte azt az érzést, hogy minden kiejtett mondat után visszahangzik a terem), de az idő múltával egész erős közösséggé kovácsolódtunk. Szerettük és elfogadtuk egymást. Ha éppenséggel nem voltunk fáradtak, akkor harciasak (meg kell említenem, hogy egész kemény csatákat vívtunk a nálunk gyakorlatozó kisteológusokkal) vagy játékosak (ilyenkor nehéz volt elérni, hogy ne szakítsuk félbe kétpercenként az éppen beszélőt)... De a változó hangulattól függetlenül, mindig gazdagodva léptünk ki a templom terméből, és örültünk annak, hogy játszva (vagy éppen vitázva) tanultuk meg az adott órára kijelölt kérdéseket.

Reméljük, hogy amiatt, hogy most már nincs állandó jellegű keddi programunk, a templomhoz köthető élményeink azért továbbra is gyűlni fognak.

Tárkányi Ildikó