Két éve hunyt el ft. Sütô Gyula lelkész, missziói szuperintendens

Ezerkilencszázkilencvenháromtól haláláig, 2003. március 9-ig a buenos airesi magyar református gyülekezet pásztora, és a teljes dél-amerikai magyar reformátusság zsinati képviselôje volt ft. Sütô Gyula. Élete és munkássága maradandó nyomot hagyott e közösségek életén. Halála évfordulóján szeretettel emlékezzünk rá, és adjunk hálát ôérte az Örökkévaló Istennek!
Sütô Gyula 1925. október 20-án, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Dédesen született, bányász-földműves család gyermekeként. Már 11 éves korában találkozott a tiszta evangéliummal, midôn hallotta Döbrössy Lajos albániai misszionárius bizonyságtételét. Megtérésére 23 éves korában került sor, Schréter Ferenc ev. Lelkész evangélizációján, a miskolci Kakas templomban. Az ez alkalommal kapott elhívásnak engedelmeskedve iratkozott be az akkor megnyílt Hajdúböszörményi Misszionáriusképzô Iskolába, miután addigra már levelezô úton leérettségizett, és dolgozott is, elôbb faluja körjegyzôségén, majd a Társadalombiztosító miskolci pénztáránál. Miután sajnálatos módon az iskolát 1949-ben bezárták, harmóniumtudását kamatoztatva a Bács-Kiskun megyei Szeremlén vállalt kántori állást. Itt ismerkedett meg feleségével, itt házasodott és született meg 1951-ben elsô gyermeke. 1952-tôl Sztálinvárosban a Vasműben dolgozott 30 évig, ebbôl 26-ot fizikai munkásként. 1956-ban a felkelés mellé állt, a Szabad Rákóczi Rádió munkatársa, egy ideig vezetôje volt. A felelôsségre vonást isteni kegyelembôl elkerülte. Munkája mellett gyülekezetekben helyettesített, idegenvezetett, 1968-tól külföldön is. Útjai során Bibliákat is csempészett, ez vezetett végül 1979-ben idegenvezetôi karrierjének végéhez, az orosz vámon fennakadt velük. Ezt követôen kapcsolódott be a Dobos Károly vezette lepramisszióba. 1982-ben nyugdíjba ment, majd egy testvér tanácsára 1983-ban beiratkozott a Teológia levelezô tagozatára, hogy a történelem által félbeszakított tanulmányait befejezze. 1987-ben fejezte be tanulmányait, Kisegítô szolgálatra a budapesti Wekerle-telepre, segédlelkészi szolgálatra pedig a Baranya megyei Vajszlóra rendelték ki. A Reformátusok Lapjában megjelent hirdetés nyomán itt éledt fel benne a régi elhívása, amely misszióra szólt, jelentkezett hát dél-amerikai szolgálatra. Bár - saját megítélése szerint - legkevesebb eséllyel indult a pályázaton, mégis ôt választották. 1993 februárjában érkezett meg Buenos Airesbe. Itt végzett szolgálata nem csak a református gyülekezet gondozása volt, hanem szolgált a Krisztus Keresztje Evangélikus Gyülekezetben, a leprások között s az Öregotthonban, de még a chacói magyarok között is. A Hungáriában is tartott Istentiszteleteket, a Zrínyi Körben pedig órákat adott.
2003. március 9-én, egy vasárnapi gyülekezet ebédet követôen lett rosszul, és lakásán érte a halál. Hamvait hazaszállították és ott helyezték a feltámadásig nyugalomra.
(A 2000. október 2-án kelt önéletrajzának kivonatát készítette: Tóth L. Kristóf)