Az összes keresztyén ünnepünk közül leginkább a pünkösddel nem tudunk mit kezdeni. A zavart az okozza, hogy egyszer Istenrôl beszélünk, egyszer Jézusról, egyszer Szent Lélekrôl, és nem értjük, hogy ha mindhárom személy Isten, mire való a megkülönböztetés? Rádásul a pünkosd olyan megfoghatatlan! A karácsonyban, nagypéntekben, húsvétban van valamilyen látványos dolog. Karácsonykor ott a jászol, nagypénteken ott a kereszt és olyan jól lehet siratni, a húsvétot pedig gyönyörűen feldolgozták képzôművészek. Pünkösdkor semmi ilyesmi nincs.

Mennyire más a mi mai pünkösdi ünneplésünk, mint az elsô volt. Mi ugyanis beszélni szoktunk a Szent Lélekrôl, pedig nem ezt kellene tennünk. Az elsô tanítványok nem beszéltek róla, hanem átélték személyesen a Szent Lélek érintését. Mi szép és okos dolgokat tudunk mondani az embereknek a Szent Lélekrôl, pedig a valóság az, hogy a Szent Lélek mond hatalmas kijelentést a Krisztusról a tanítványokon keresztül. A tanítványok nem akarták boncolgatni, hogy kicsoda a Szent Lélek, hanem átadták életük irányítását Neki, és engedték, hogy átformálja ôket. Más emberekké lettek. "A Szent Lélek leszáll és minden megváltozik, megnyílik szemed, A Szent Lélek leszáll és új emberré leszel, meglátod Ôt, aki szeret, meglátod Ôt, Jézust.- - ahogy egy mai evangéliumi ének szól.
Miben állt a változás? Eddig Jézussal jártak, látták, beszélgettek Vele, most már Jézus él bennük. Pünkösdkor arról van szó, hogy ne csak valamit (ajándékot, áldást, erôt) várjunk, hanem Valakit. Azt a csodát, hogy Jézus megelevenedik a szívemben, és már nem kívülrôl szól hozzám; az Isten Igéje is életre kel... Ez az újjászületés. A vallásos ember mindenféle dolgot kér Istentôl, mindig van valamije: vigasztalás, békesség, de az újjászületett embernek Valakije van: élô Krisztusa.
Az elsô idôkben a legnagyobb ünnep a pünkösd volt, késôbb áttolódott a hangsúly a karácsonyra. Talán azért, mert könnyebb ajándékokat adni, mint önmagunkat átadni Isten szolgálatára. Könnyebb Jézus világrajöttérôl egyszer egy évben beszélni, mint az Ô üzenetével elmenni a világba. Jézus jelenlétét még csak-csak kívánjuk, hogy rántsa ki életünk elakadt szekerét a kátyúból, de hogy bennem éljen?!? Pedig Jézus vagy bennem él, vagy nincs velem.

Tóthné Bede Krisztina