A feltámadás ünnepe után hét héttel ünnepli az evangéliumi keresztyénség Pünkösdöt. Az ünnep neve görög eredetű, az ötvenedik jelentésű πεντεκοστη (ejtsd: pentekoszté) szóból ered. Az ószövetségi aratási ünnepnek - a Sávuótnak (), azaz a Hetek ünnepének, amely az egyiptomi kivonulás ünnepét, a Pészachot hét héttel (7x7=49) követi - idejére esik a Szent Lélek kiáradásának újszövetségi ünnepe.

Jézus feltámadása után megjelent a tanítványoknak, több asszonynak, majd - Pál leírása szerint (1Korinthus 15,4-7) - több mint ötszáz embernek. Negyven napon át folytatta szolgálatát, tanította tanítványait, majd a Jeruzsálem melletti Olajfák Hegyérôl felvitetett a mennybe. A mennybemenetelét ünnepeljük pünkösd elôtt 10 nappal, a római katolikusoktól átvett nevű áldozócsütörtökön. Jézus eltávozásakor missziói parancsot adott - ez alapján gyakoroljuk a keresztség sákramentumát - és megígérte, hogy amíg ugyanott, az Olajfák hegyén vissza nem tér, Szent Lélek fogja segíteni követôit. A tanítványok Jézus felvitetését egész máshogy élték át, mint nagypénteki halálát. Akkor a reménytelenségbe hullottan keseregtek, amíg meg nem jött a vasárnap hajnali hírnök, a magdalai Mária az Úr feltámadásával, pünkösdre, a Szent Lélek eljövetelére azonban boldog várakozással tekintettek. Míg Nagypéntek után a tanítványok félve és reszketve voltak együtt, addig a Mennybemenetel után "a felsô szobában (...) valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt.- (Apostolok Cselekedetei 1,14) Így várták a Szent Lélek eljövetelét.
A Hetek ünnepe alkalmával sok zarándok ment fel Jeruzsálembe, ezért amikor a hangos zúgás betöltötte a levegôt, sokan sereglettek oda, ahol Péter és a többi tanítvány tartózkodott. A legújabb nézetek szerint ez a hely nem volt más, mint maga a jeruzsálemi Templom, egész pontosan annak elôcsarnoka. A hagyományos felfogás szerinti helyszín - a tanítványok lakása - amúgy azért is kétséges, mert még a szűk utcán sem lett volna hely annyi embernek, amennyirôl a Biblia tudósít, nemhogy a helyiségben. Amikor megtörtént a csoda, azaz kiáradt az Isten Lelke, nagy zavar támadt, bár a jelenlévôk vallásos emberként ismerték a próféciát, amint azt Jóel próféta megírta könyve 3. fejezetének elsô két versében. Ismerni egy csodát, vagy hallani róla azonban egészen más, mint átélni. A tanítványok pedig megváltoztak. Bizonytalan, félôs, állhatatlan csoportból erôs, szilárd hitvallókká lettek. Látjuk, mit tett a Szent Lélek Péterrel. A gyorsan lelkesedô, de hamar megijedô halász, aki háromszor tagadta meg mesterét Nagypénteken, olyan prédikációt tart az összegyűlt sokaság elôtt, hogy háromezer ember csatlakozik az Úr követôihez. Ezekbôl jön létre az elsô újszövetségi gyülekezet. Hajlamosak vagyunk arra, hogy Pünkösdöt az egyház születésnapjaként ünnepeljük, holott ennél sokkal több történt. Az Isten Szent Lelke kiáradt, s ezzel megkezdôdött az utolsó világkorszak, amely az Úr Jézus második eljöveteléig tart. Megindult a keresztyénség gyülekezetekbe szervezôdése, és a máig tartó misszió.
Nem lesz azonban örökké a Földön az Isten Lelke! Az elragadtatáskor, azaz amikor Jézus megjelenik a felhôkön, és magával viszi az akkor élô, és feltámasztott igaz követôit (1Thesszalonika 4,17 és következô versek), Szent Lélek sem marad hátra. Azok, akik visszamaradtak - tehát akik nem tértek meg az Úr visszajöveteléig - a Gonosz uralma alá kerülnek. Akik tehát az elragadtatás után ismerik fel Jézusban a Messiást, Szent Lélek segítsége nélkül kell megharcolniuk hitük harcát, és sorsuk vértanúság, mert az Antikrisztus uralma nem tűri meg a keresztyéneket.