Sámson és a széttépett oroszlán

( Bírák könyve 14. fejezet )


Sámson története számtalan kérdést vet fel, benne olyanokat, melyek első ismeretre megmagyarázhatatlanoknak tűnnek.
Isten már Sámson fogantatása előtt kijelentette szándékát, hogy "Isten nazirja lesz a fiú születésétől fogva és ő kezdi megszabadítani Izraelt a filiszteusok kezéből- (13:59)
Aztán a felnőtté lett, nagyra nőtt fiú életében az első elhatározása látszólag teljesen ellent mond ennek: filiszteus nőt szándékozik feleségül venni. (14:1-4)
Az elhatározást tett is követte, azonban a Timnába vezető út végső részén szembetalálja magát egy fiatal, ordító oroszlánnal (14:5-6), melyet az Úr Szellemének erejével széttépet.
Néhány nap múlva annak teteméből nyert mézzel, és azzal szüleit megkínálva érkezett a lakodalomra, hogy hét napig ünnepelve filiszteus feleségével egy lehessen.

Egy, első percétől kezdve Isten rendelkezésére álló élet, látszólagos ellentmondás a cselekedetek és az elrendelés között, természetfeletti erő a támadó oroszlán ellen, tisztátalannak tűnő helyről méz nyerése és annak elfogyasztása...
Bizony nem általános, hétköznapinak mondható dolgok sorozata Sámson élete.


Mindezeken túl, pedig újabb kérdés merülhet fel bennünk.
Isten engedi-e, hogy az Ő céljainak betöltése érdekében bármi szabálytalan dolgot tegyünk?
Mert amikor a hétnapos lakodalom megkezdődött, Sámson a harminc filiszteus vőfély részére olyan találós kérdést adott fel, amire sem ők, és senki élő ember nem adhatott választ.
Az oroszlán megölésének, a méznyerésnek titkáról senki, még a vele tartó szülei sem tudtak.
Lehetséges talán, hogy Isten engedélyt ad a szabálytalan eszközök használatára?
Arra, hogy bárki is olyan nyereséghez, haszonhoz juthasson, mely nem egyenes úton kerül hozzá?
...És Sámson miért pont harminc inget és ünneplőruhát kért a válaszolni nem tudóktól?


Amikor tudjuk, hogy Istennél nincs hamisság, tudhatjuk, hogy mi sem vagyunk szabadok "unfair- módon eljárnunk. Még ellenségeinkkel szemben sem...
Ezért e történet magyarázata is csak olyan lehet, ami szellemben tiszta, sőt ma is érvényes, alkalmazható válasz.


Sámson élete egyedi, rendkívüli feladatra kiválasztott, nazireusi elhívás.
Sokan így értékelhetnénk az ő történetét.
Azonban mégsem az!
A megszokott, keresztény szóhasználatunkat és gondolkodásunkat az ő példájának ismeretében ki kell bővítenünk olyan ismerettel, ami bizony akár a predestinációról alkotott ismereteinket is megváltoztathatják:
Mint akkor, ma is vannak nemcsak elhívottak, hanem elküldöttek is. Olyanok, akik már születésük pillanatában elrendelt feladattal érkeztek e világba.
Sámson e történet során nem találós kérdést tett fel!
Ő nem mondhatta el nazireusi elküldését, mert akkor senki sem értette volna meg. A küldötteket,- a bibliai példák is mutatják-, sohasem fogadta be a világ, mert sohasem értette meg őket az, aki velük nem egy Szellemben volt, csak az, aki Isten Szellemében van és létezik.
Jeshua HaMassiaht sem értették egy ideig a tanítványai, Népe pedig a messiási bizonyságokra szorult, hogy a küldetéséről valami fogalma lehessen...
A mai küldöttek is hiába próbálkoznának magyarázatokkal, bizonyítgatásokkal!
Nekik Sámsonhoz hasonlóan csak "rájuk kell hagyni-, hogy a küldött elhívásukról elgondolkodjanak mások...
A kérdésre ma mégsem tudnak választ adni azok, akik ilyen küldöttel találkoznak!
Találgatások hosszú sora indul meg, aztán gyanúsítgatások, majd folyamatos feszültség lép fel, amikor tudják, hogy valakinek rendkívüli elhívása van, sőt érzik is a különlegességet, de a miértet, a hogyant és a célt nem érthetik meg.
Ilyenkor a gondolatok mellé szegődik a félelem, majd a félelem szülte "mindenképpen tudni akarom- önvédelmi reakciója.
Vagyis a védekezés, és ellentámadás lelki ösztöne nem tud meghajolni a szellemi előtt, és a fölé akar kerekedni.
Igen hatékonyan, mert az ítélet ellen ítélkezéssel, a félelem ellen félelemben tartással, fenyegetéssel lépnek fel, és jó érzékkel az elküldött személy legközelebbi kapcsolatát támadja meg, sőt nyeri meg önmagának a bizonytalanságban lévő ember.
Méghozzá úgy, hogy hatása alá kerül annak, aki felé éppen ítélettel, szabadítással érkezik a küldött.
E történetből tehát a tanulság:
Ha egyedi elhívásod, vagy elküldésed van, nem kell magyaráznod, és nem kell még a kérdezőnek sem válaszolnod.
Úgysem értheti meg senki, és az értetlenség félelmet, kirekesztést, majd ellentámadást okozhat.
Sámson példájából okulván tudnunk kell, hogy a hozzánk legközelebb álló ember is elárulhat mindaddig, amíg nincs velünk teljes szellemi egységben, közösségben!
A filiszteus feleség akkor, és ma is áruló lehet, olyan, aki feladatod beteljesítése ellen lép fel, ellenséged, vagy a megítélendő személy, közösség, gyülekezet, vagy bármi bálványt, bűnt hordozó erők szövetségesévé válik...
Mindaddig nehéz helyzetben van, amíg nem lesz eggyé társával, mert szorításba kerül.
Nem értheti elküldésed mindaddig, amíg téged feltételek nélkül el nem fogad, nem fog ragaszkodni hozzád, hiszen a megmagyarázhatatlan számára bizonytalanság.
Így előbb-utóbb visszamegy népéhez, vagyis oda, ahonnan jött, akiktől sohasem szakadt el.
Ez az elhívásnál és elküldésnél egyaránt törvényszerű következmény.


Sámson történetében a rendkívüli feladattal elküldött ember magára ismer.
Vajon ki mondhatja el ma, hogy számára öröm, ha a támadó oroszlánt széttépheti?
Ki az, aki örömnek veszi, hogy ítélnie kell, vagy Isten Szelleme által olyan felhatalmazást és erőt kap, melyet az elhívását, Isten Tervét megakadályozni készülő "oroszlánok- ellen kell használnia?
Mert akit Isten küld a mai "filiszteusok- ellen, annak az utolsó pillanatig résen kell lennie!
Mielőtt a szolgálati helyre és feladatra megérkezne, előtte, az utolsó métereken is szembejön az "oroszlán-...
De sok elhívott ember veszi könnyelműen a szellemi harcot, amikor elkényelmesedik, vagy önmagának vajmi autoritást tulajdonit. De sok embert tép szét az oroszlán az utolsó pillanatokban, megérkezése előtt.
Pedig a "nagyra nőtt-, közismerten rendkívüli fizikai erővel bíró Sámson is csak a "rá szállott- Isten Szelleme által győzhetett, és ítélhette, ölhette meg támadóját!


E győzelem, ami megtanít bennünket az igazi öröm megélésére, mely győzelemre vissza lehet bizonyságként emlékezni.
Sámson visszament, emlékezett a néhány nap előtti történet helyszínére.
Ez adott számára "mézet-, örömet, mely örömöt és annak bizonyságait szintén nem tudott csak némelyekkel megosztani.
Szüleivel, akivel egy család volt addig, azzal osztotta meg örömét, mézét, de nem az oroszlántépő dicsekedésével.


Az ilyen győzelmekről ma sem ildomos beszélni másoknak, csak azoknak, akik velünk egyek.
Ma sem értik meg, hogy a te örömöd, ha győzöl a bűn felett, ha másokat megmentesz, vagy a bűnt és az azokat működtető erőket megítéled.
A küldöttet és elhívottat ma sem értik, miképpen a szellemit sohasem értheti meg a lelki, a testi vágyakban élő pedig képtelen arra.
A te győzelmeid és a te örömöd számukra gyanús, és akár ez miatt ok nélkül is megrágalmaznak, meggyanúsítanak, vagy megtámadnak féltékenység, irigység, de leginkább a bennük élő félelem miatt.


Sámson tehát nem magyarázkodott.
Találós kérdése felette állt a válaszolók ismeretének és képességeinek.


Ő nem választ kért, hanem ruhákat...!
Mi ma sem tehetünk mást.
Ha elküldésünk, vagy elhívásunk speciális, csak egyet kérhetünk.
Ha nem tudod, hogy mi az én elhívásom, ha nem mondhatom meg küldetésem, és ha nem értheted meg mindezt, akkor kérlek, hogy engem, mint elküldöttet, és ismeretlen küldetésem fogadd el.
Rakjad rám a tisztemet jelképező ruhákat...
Ne kérdezz, de ha szellemben vagy, és bizonyosságod van, hogy az Úr küldött, minden kérdés nélkül fogadj el engem és azt, hogy többet, mást és megmagyarázhatatlant kaptam.


Sámson abból a népből vett feleséget, melynek megítélését bízta rá Isten.
E döntése indította meg a szolgálatát, e pillanattól indult meg Isten Terve, a filiszteusok megítélése
Sámson szülei nem érthették, hogy a filiszteusokat ítélni fogó fiuk miképpen vehet el filiszteus nőt feleségként? Nem volt "logikus- lépés tőle!
Mégis meghajtották fejüket felnőtt fiuk akarata előtt.


Mi is sok dologra nem tudunk választ adni még saját életünkben sem.
Mások életét és szolgálatát látva ez fokozottan igaz.


A predestináció e formája pedig legtöbb esetben nemcsak megmagyarázhatatlan emberek által, hanem nem kell magyaráznunk, mert amikor Isten rendel el bennünket egy célfeladatra, ott se választási, döntési lehetőségnek, se magyarázatnak helye nincs!
Istennek ma is vannak különleges feladatra kiválasztott emberei, de léteznek eleve elküldöttek is.
A mai nazireusok mellett léteznek saliachok (küldöttek, angyalok) is...


Ők, akik az oroszlán megöléséből származó méznek jutalmát kapják, ők, akiknek feladatát lélekben nem érthetjük meg, de szellemben is csak részben foghatjuk fel...
Ők, akik az egyszerű ember számára titokzatosak, akiktől sokszor félnek megmagyarázhatatlanul.
Akikben mégis valami mást, többet, valamiféle érthetetlen autoritást vélnek felfedezni. Azok, akik sohasem tudnak beilleszkedni, mert nem tudnak azonosulni a lelki keresztényekkel, és azok, akiket befogadni sem tudnak mások.


Mint említettem, ma is vannak közöttünk predestinált küldöttei Istennek.
Így vannak a Sátánnak is köztünk lévő saliachjai(angyalai), hiszen csak így érthetjük meg azokat az embereket, akik egész életükben a Sátán eszközeként működtek e Földön.
Hitlerek, Szaddamok és sok más negatív példát így érthetünk meg.


Azonban óvva intek mindenkit, hogy önhatalmúlag, vagy mások fölé helyezkedő akarattal, hamis autoritás hangsúlyozásával kijelentsék önmaguk predestinált küldetésüket.
Sőt sohase keverjük össze az elhívást a küldetéssel!
Ugyanígy óvok attól mindenkit, hogy valakit a Sátán küldöttének nevezzen...., nehogy egy kegyelem lehetőségétől fosszunk meg valakit kárhoztatásunkkal.


Az Istentől való küldetés, és az elhívás általi szolgálat ismeretét egyedül a Szent Szellem adhatja meg önmagunkra, és másokra vonatkozóan is.
Valamennyiünknek egyetlen bizonyosságunk lehet a Szent Szellem által.
Az, ami Sámson házassági döntésénél nem volt ismert szüleinek.
Vagyis, aki a Messiás Szellemében él és létezik, csak annak lehet bizonysága:


"...ez az Úrtól van..-, "ez az Úrtól lett-...

Ha pedig ezt a választ kapjuk, adjuk rá másokra, vagy akár fogadjuk el másoktól a ránk rakott ruhát.
Az elfogadó felhatalmazás ruháját, mely nem emberi akarat, szándék, vagy jog következménye.
Ha a bizonyság Istentől van, nincs szükség magyarázatra, a "találós kérdés- számunkra nem kérdés többé.


A mások és a saját elfogadásunk, szolgálataink egyik tanító példája tehát Sámson találós kérdéséről szóló bibliai történet.

2007.06.03.

Orbán Béla