MADE IN GENEVA

Kálvin kezdetek óta új szövetség, együttműködés kialakítására törekedett katedrális és városháza, egyház és közélet, hit és politika között. Véleménye szerint az egyháznak nem szabad visszahúzódnia a templom falai közé, hanem ki kell lépnie a történelem színpadára, ami Isten dicsőségének színpada, s ott az emberi közösség összetartó erejét és fundamentumát kell alkotnia. Öntudatos, mérlegelésre és döntésre képes, felelősséget hordozó polgár volt az eszménye, ennek érdekében első helyre tette a nevelést és az iskolázást. A demokrácia műhelyei, edzőtermei, veteményes kertjei az iskolák. Evangéliumi kritériumok alapján kinek-kinek belülről irányított emberré lehet válnia, olyanná, aki tud különbséget tenni igaz és hamis, jó és rossz, a város szempontjából hasznos és kerülendő, a hit szempontjából üdvös és kárhozatos között. Az evangéliumi demokrácia első nagy hozadéka, egyént és közösséget önvédelmi fegyverrel ellátó szellemi terméke ez a polgári kritikai képesség volt, "Made in Geneve".
Persze tudunk arról is, hogy az önkormányzat és az egyház, a hit és politika viszonya nem volt, s nem is lehetett felhőtlen. Kálvinnak nemcsak támogatói, hanem ellenzői is voltak, sőt ellenségei is. Szigorú elképzelései, melyek főleg a város erkölcsi emelését vették célba, a szabadelvűbb városatyáknak, az önkormányzat ellenőrzést nem tűrő tagjainak egyáltalán nem voltak kedvükre. A dolog persze oda-vissza működött, azaz Kálvin sem tűrte el, hogy az önkormányzat parancsokat, utasításokat adjon neki. Ennek ellenére működtek a dolgok, nem is akárhogyan. Volt ugyan egy súlyos közjáték, ami aztán oda vezetett, hogy Kálvin 1541. szeptember 2-án elhagyta Genfet, önkéntes emigrációba vonult. Ez három évig tartott. De a genfiek valósággal visszakönyörögték. Kálvin visszatérése után létrehozta az ún. konzisztóriumot, azt az egyházi-világi vegyes bizottságot, melyben 12 városatya és 12 lelki atya kapott helyet. Feladatuk a polgári rend felügyelete. Nem hoztak törvényeket, nem döntöttek költségvetési kérdésekben, épület felújítást sem intéztek, segélyek elosztását sem kellett ellenőrizniük. Feladatuk a genfi demokrácia és egyház lelki-szellemi védelmezése volt. Védegyletként működtek. Vigyáztak arra, hogy ne legyenek túlzó, felesleges közkiadások, mérsékelték a pazarlókat, a hivalkodó újgazdagokat intették a luxus kerülésére mind a ruházkodásban, mind az étkezésben, mert ez a szegényeket még jobban megalázza. Az önmérséklet, a puritán jólét, a hivalkodást és kivagyiságot kerülő polgári tisztesség, kölcsönös tiszteletadás, a szegényt is emberszámba vevő szociális érzékenység - ez lett a genfi református életstílus jellemzője, a várost századok alatt magasba emelő genius locija.

TEMPLOM+ISKOLA= REFORMÁTUS KULTURKÖZPONT

A védegylet tevékenységének hatására korlátozták az importot, kerülték a nem produktív befektetést. Bevezették a 6%-os kamattal dolgozó kölcsönt, kezdett kialakulni a késobb világhírű óraművesség. Kálvin különös figyelmet szentelt a szociális háló megteremtésének, melynek elsődleges eszköze a szegénygondozás volt. A kórházak szolgáltatását kiszélesítette a szegények, hajléktalanok istápolására, elhelyezésére.
A genfi reformátor szemében elválaszthatatlanul összetartozott a népesség testi egészsége a lelki-szellemi egészséggel. A harmonikus polgár kiformálását célzó népjóléti elképzeléseit a diakónia társadalmasításával kívánta elérni, azaz szociális munkásokat, beteg - és szegénygondozó szakembereket képeztetett ki. A kórházak mellett ezért nem csak ispotályok, hanem öregotthonok is működtek. Megszervezte a szociális segélyszolgálatot, s ezzel egyidejűleg betiltatta a koldulást.
Tudomány és hit természetes egységét minden körülmények között védelmezte. Elve volt: nem a tudatlanság, hanem a tudás és a képzettség az egészséges hit kiegészítője, méltó társa. Ezért a templom mellett az iskola képezte a legfontosabb kultúrközpontot. Sokszor elmondta: a Bibliát az forgatja még nagyobb haszonnal, aki előbb a nyelvekben és a tudományokban is jártasságra tesz szert. Az első iskola, amit Kálvin létesített 1559-ben közoktatási céllal, a Saint-Antoine dombon épült. Még ma is fennáll.
Ezek az intézkedések megszilárdították Kálvin helyzetét a városban, ugyanakkor szaporították irigyeit és ellenségeit is. A napi támadások között bizton támaszkodott barátaira, akiket elsősorban menekültügyi nyitottságával, befogadó együttérzésével nyert meg Genfnek és saját magának. A francia hugenották franciaországi üldözése idején Genf valóságos menekültközponttá vált. A hitsorsosok iránti szövetséges magatartás mögött az egész kálvini teológia gerincét képező kiválasztó kegyelem és Isten-ember szövetségi viszonya áll. Így került baráti körébe a párizsi könyvkiadó Robert Estienne, a királyi titkos tanácsos Laurent de Normandie vagy a város későbbi nagy fiának egyik őse, Didier Rousseau. Ez idő tájt alakult ki a századunkban egyre jelentősebb világtörténeti szerepet játszó nemzetközi diplomáciai város, a Genfi Konvenció, a Népszövetség, a különböző világszervezetek és egyházi világközpontok milliók életét eldöntő centrumának előfutára. Egyben sajátos nemzetközi egyház-diplomáciai, teológiai központtá is vált a város.
Kálvin könyvei, az új keresztyén vallás rendszerét megalkotó írásai innen indultak szellemi hódító útjukra. Hollandia, Skócia, később Észak-Amerika puritán jólétének alapvetését jelentették gondolatai. Lelki ébredést, polgári tudatosulást, új öntudatot formáltak ezek, az Istennek felelős szabad ember, a kiválasztott ember hatalmas energiáit nyitotta meg az alkotás előtt. Egyetem alapításának, az erre történő buzdításnak okát abban a személyes tapasztalatban érjük tetten, melyet Kálvin egy alkalommal így fogalmazott meg: "A köztársaság legnagyobb ereje az alkotó polgárság, ez pedig a tudomány gyümölcse".

REFORMÁTUS SZELLEMI DINAMIKA

Kálvin tanításai hihetetlen erőket szabadítottak fel azokban, akik megismerkedtek vele. Olyan kultúraalkotó dinamika jelentkezett nyomában, amire korábban alig volt példa. Hogy csak néhányat említsek: a párizsi filozófus Petrus Ramus a matematikát "kálvinista alaptudománnyá" tette, ennek erdélyi géniuszai a református Bolyaiak. A svájci Just Bürgi és a skót John Napier 1550-tol fokozatosan kifejlesztették a logaritmusszámítást. A holland Christian Huygens ( 1629-1695 ) felfedezte a fény hullámtermészetét. A kálvinizmus tört utat az anyanyelv használatának az iskolákban Európa-szerte. A józanság és a tárgyszerűség a református gondolkodás tudományt is segítő sajátosságai. A városépítészetben térbelileg is megjelent ez a rendszerező vonás. "Református városok" épültek több helyütt is, így pl. Hanau, Kassel, Mannheim Németországban, Yale és Harvard az USA-ban. A nemzetközi jog atyja, a holland Hugo Grotius elkötelezett kálvinista volt. Johannes Althusius Politica című munkájában a népszuverenitás elméleti megalapozását adta. A közösségi önrendelkezés jogát Olivier Cromwell 1655-ös Alkotmánya juttatta érvényre. A szövetségi államrend alapdokumentumaként emlegetett Mayflower-Egyezményt 1620. November 11-én puritán kivándorlók kötötték meg a későbbi USA partjainál. A sor hosszan folytatható a következő századokban...
Azt, ami Kálvin idején Genfben, s hatására egyre szélesebb körben Európában és az Újvilágban történt, két nagyszabású munka értékelte századunkban. Max Weber "A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme" c. könyve 1920-ban, s a nálunk még sajnálatosan ma sem ismert heidelbergi kultúrfilozófus-teológus Ernst Troeltsch közel ezeroldalas grandiózus munkája "A keresztyén egyházak és csoportok szociális tanításai"-ról. Mindketten ok-okozati összefüggéseket mutattak ki etika és politika, emelkedő kapitalizmus és kálvinizmus között. Ez a kultúrszövetség egyház és politika, hit és tudás között felhajtó erejévé vált a kapitalista kultúrának, az "európai kultúrcsodának" ( von Weizsäcker ), sőt a legújabb kutatások szerint a politikai kultúrának, meg a hétköznapok kultúrájának is. Már nem is annyira Kálvin személye és tanítása hatott e területeken tovább, hanem a világszemléletté, életformává kiépült kálvinizmus. Ez érzékelhető századunk olyan szellemi és közéleti mozgásformáiban, mint Albert Schweitzer életvédő humanizmusa, ökológiai szemlélete, a genfi Henry Durant embermentő vöröskeresztes mozgalma, mely a futóárok mindkét oldalán az embertestvért kereste. Továbbá a vallásos szocializmus különböző formáiban, így a svájci Kutter és Ragaz mozgalmaiban, vagy Bonhoeffer felelős mártíriumságában.
A reformáció emléknapja eszünkbe idézi azt a gazdag örökséget, ami a századok során kialakította az időtálló protestáns profilt, jellemet. Ebben egyszerre van jelen Luther jobbító protestálása 95 tételével, de bensőséges derűje is, meg Zwingli egyszerűsége, s harcos humanizmusa. Ugyanígy Melanchthon kifinomult intelligenciája, és Kálvin józan szenvedélyessége, Istenért felelősen égő szíve, s a genfi demokrácia valósága. Ez az örökség ma is életképes és jövőesélyes.

Dr. PhD Békefy Lajos