PÁL ÉS TIMÓTEUS, KRISZTUS JÉZUS SZOLGÁI, AZ ÖSSZES SZENTEKNEK A KRISZTUS JÉZUSBAN, AKIK FILIPPIBEN VANNAK, A PÜSPÖKÖKKEL ÉS DIAKÓNUSOKKAL EGYÜTT: KEGYELEM NEKTEK ÉS BÉKESSÉG ISTENTŐL, A MI ATYÁNKTÓL ÉS AZ ÚR JÉZUS KRISZTUSTÓL. HÁLÁT ADOK AZ ÉN ISTENEMNEK, VALAHÁNYSZOR EMLÉKEZEM RÓLATOK, ÉS NAGY ÖRÖMMEL KÖNYÖRGÖK MINDNYÁJATOKÉRT, MIVEL AZ ELSŐ NAPTÓL FOGVA MINDEZIDEIG KÖZÖSSÉGETEK VOLT AZ EVANGÉLIUM HIRDETÉSÉBEN. MEG VAGYOK GYŐZŐDVE ARRÓL, HOGY AKI E JÓ DOLGOT ELKEZDTE BENNETEK, ELVÉGZI A KRISZTUS JÉZUS NAPJÁIG. ÍGY KELL GONDOLKODNOM MINDNYÁJATOK FELŐL , MERT SZÍVEMEN HORDALAK TITEKET , MINT AKIK MIND FOGSÁGOMBAN, MIND AZ EVANGÉLIUM OLTALMAZÁSÁBAN ÉS MEGERŐSÍTÉSÉBEN RÉSZESTÁRSAIM VAGYTOK A KEGYELEMBEN. ISTEN A TANÚM, MENNYIRE VÁGYÓDOM MINDNYÁJATOK UTÁN A KRISZTUS JÉZUS SZERETETÉVEL. ÉS AZÉRT IMÁDKOZOM, HOGY A TI SZERETETEK MÉG JOBBAN-JOBBAN BŐVÖLKÖDJÉK ISMERETBEN ÉS MINDEN JÓ TAPASZTALATBAN; HOGY MEGÍTÉLHESSÉTEK, MI A ROSSZ, ÉS MI A JÓ, HOGY LEGYETEK TISZTÁK ÉS FEDDHETETLENEK A KRISZTUS NAPJÁRA, TELJESEK AZ IGAZSÁG GYÜMÖLCSÉVEL, A KRISZTUS JÉZUS ÁLTAL AZ ISTEN DICSŐSÉGÉRE ÉS MAGASZTALÁSÁRA.

                                                                                                                       

Óvodások voltak szerdán a könyvtárban. Játszottam velük. Kör alakban, és átlósan raktam a szőnyegre fehér lapokat, ők dobókockával dobtak egymás után, s úgy léphettek lapról lapra. Amelyik laphoz értek a dobott szám szerint, azt érte hajolva megfordíthatták, és ha volt túloldalán csillag, ajándékot nyertek. Utána vissza kellett fordítani a lapot, s folytatódott a többiek játéka. Aki figyelt arra, hol kapott a másik ajándékot, az oda igyekezett, ám aki nem figyelt, illetve csak arra, mit kapott a másik, az nem tudta, merre kell indulni, hogy ajándékot kapjon. Akadt olyan, aki még a legvégén se tudta, hol várja az a lap, melynek visszája csillaggal jelölt. Pedig az általam elrejtett lehetőségért lépett szüntelen, előre, hátra, mely ott volt, abban a körben, ahol kereste, és övé volt kezdettől fogva...

Szeretünk levelet kapni? Ha kérhetnénk, kívánhatnánk, ki az akitől szeretnénk levelet kapni?
És vajon miért éppen tőle? Mert szeretetét szeretnénk ilyen módon érezni? Vagy épp mert nagyon szeretjük, s szívünknek mindegy mit ír, csak ránk gondoljon, írjon és nekünk? Vagy épp olyan levelet várnánk, mely kérdéseinkre felel, tájékoztat, eligazít, értővé tesz?

Nemrég köszöntöttem egyik sógornőmet hatvanadik születésnapján. Barátnőm volt, egy albumot állítottam össze, közös képeinket tettem bele, szöveget írtam mindegyikhez, múltból-mából szőve, és előkerestem régi leveleit neki és férjének, s azokból is beletettem néhányat. A lányai közül az egyik, aki öt gyerekes anyuka, meghatva mondta: Elolvashattam, percről-percre, hogyan születtem. De jó, hogy megőrizted!

Igen, van levél, írás, ami több fényt-súlyt... hordoz, többet, mint ami akkorra szólt, amikor leírták. Mennyi mindent gyűjtünk, őrzünk, aminek nincs értelme. Vajon kinek, miféle levelét, avagy üzenetét őrizzük, ami újra és újra olvasva is örömöt szerezhet?

Tegnap, a 45 osztálytalálkozóra készülve, felhívtam valakit, akinek nemrég tudtam meg a telefonszámát. Eddig semmit se hallottam felőle, akivel óvodás koromtól, tehát 11 éven át, nap mint nap találkoztam, együtt jártam Miről mesélt nekem? Különös módon nyert értelmet az élete. Tavaly Kubában nyaralt a lányával együtt. Egyik nap kiült a teraszra napozni. Odajött hozzá két asszony és nagy meglepetésére magyarul kérdezték tőle, ismeri-e a Bibliát? Azt felelte, nem igen. Elkezdtek beszélgetni, és a számára eddig érthetetlen írás minden sora új értelmet nyert. Hazajőve onnan, Budapesten közösséget keresett és békességet talált. Mivel szólították meg? Egy könyvvel, olyan üzenettel, melyet réges-régen írtak.

Egy levél érkezett Filippibe, Efézusból. Vajon mennyi ideig volt úton a levél akkoriban? Kire bízták, ki vitte, mivel vitte? Csak azt tudjuk, Pál írta, s valaki megkapta, elolvasta, örült neki, továbbadta, megmaradt. Vajon megérkezhet ma hozzánk, megszólíthatnak sorai minket is?

PÁL ÉS TIMÓTEUS, KRISZTUS JÉZUS SZOLGÁI, AZ ÖSSZES SZENTEKNEK A KRISZTUS JÉZUSBAN, AKIK FILIPPIBEN VANNAK...

Ki írta ezt a levelet? Pál apostol. Az egykori Saul, akit Jézus Krisztus megszólított, megállított a damaszkuszi úton, aki sose tudta elfeledni azt az utat, azt a szólítást. Hányszor emlegeti leveleiben! Szóval egy megszólított ember szólít. Mit is jelent ez? Hogy benne van az is aki megszólította őt! Ha olyanok olvassák, akik megszólíthatók, azok meglelik Krisztust a szóban, a mondandóban. Rejtve van, de benne van. Vajon észrevesszük, megtaláljuk?

Kiknek írja Pál? Az efézusbelieknek, akikkel néhány esztendővel korábban nem csak találkozott, hanem elvitte hozzájuk az örömhírt, az evangéliumot. Együtt imádkoztak hitért, bizonyosságért, erőért, áldásért, hisz oda is értük küldték, és Krisztus által testvérekké lettek...

Mivel kezdi? A SZOLGA ÍR társával, Timóteussal, a Filippiben lakó SZENTEKNEK. Kiknek?
Akiket testvérül kapott, akik Isten által elköteleződtek, reménység, hit és szeretet által, akiket Isten szeretete egybeölelt, a szó eredeti értelme szerint önmagának elkerített, megszentelt.

KEGYELEM NEKTEK ÉS BÉKESSÉG ISTENTŐL, A MI ATYÁNKTÓL ÉS AZ ÚR JÉZUS KRISZTUSTÓL...

Mivel folytatja? Mit kíván? Amit Krisztus kívánt feltámadásakor. Istentől való kegyelmet és békességet. Ez a legelső, a legfontosabb. Hogy a KEGYELEM által éljenek, BÉKESSÉGET nyerjenek az övéi, éljék mások elé a szabadulás jelekként a lehetőségét, jeléül annak, hogy Ő ma is él... Hisz ha van ebben a békétlen, cudar világban békesség, az kegyelemből van.
De mikor kimondjuk a szót, jelentheti azt, amit ér? Vagy már rég kegyes szólammá lett. Nem tudom hányszor hallottam istentiszteleteken a papok szájából, s nem ütötte meg fülemet a szó. Miért? Mert rég nem éreztem, csak az eszem tudta, hogy kegyelemre van szükségem.

REMÉNYIK SÁNDOR
           AZ ÉN LELKIPÁSZTOROM

...Te tetted ezt, - a bús nevelő-évek,
Szakadások, törések, temetések
Csupán a segítségedre siettek.
És látod, látod: ezt ismét Te tetted,
Hogy bennem lassan életté remegnek
A szók: "Kegyelem és békesség nektek".

HÁLÁT ADOK AZ ÉN ISTENEMNEK, VALAHÁNYSZOR EMLÉKEZEM RÓLATOK, ÉS NAGY ÖRÖMMEL KÖNYÖRGÖK MINDNYÁJATOKÉRT, MIVEL AZ ELSŐ NAPTÓL FOGVA MINDEZIDEIG KÖZÖSSÉGETEK VOLT AZ EVANGÉLIUM HIRDETÉSÉBEN...

Hogyan folytatja a levelet? Hálát ad. Miért? Kiért? Azokért, akiket levelével szólít. És érezni, nem formaság, nem csupán e levél miatt írja. VALAHÁNYSZOR EMLÉKEZEM RÓLATOK... Vajon mi hányszor adunk hálát azokért, akik minket szólítottak, akiknek mi szólhattunk, akik közt Isten áldását tapasztaltuk, akikkel előtte állva, kegyelmet nyerve testvérekké lettünk?

NAGY ÖRÖMMEL... El nem fogyó örömmel emlékezik és könyörög. Mi oltja ki örömünket, miért nem érzünk felelősséget, mitől leszünk közömbösek, mitől apad el bennünk a hála?

Segítettem valakinek, mert vágyott arra, hogy jobban tudjon írni, és vágyott arra, hogy kötete jelenhessen meg. A kötet előkészítésekor lelkes volt, hálás, de amikor a kötet megjelent nem hála nem volt benne, hanem azt vettem észre megutált. Miért is? Persze nem az volt az ok, amit maga előtt igazolt. Aki okot keres arra, miért van útjában a másik, az talál. Mert minden magáért való dolog ezt eredményezi az emberben. Aki a bizonyításért él, azt csak az újabb siker, újabb bizonyítás élteti. Útjában van, aki által hozzájutott, mert birtokolni akarja a sikert.
Persze nem lehet birtokolni, kisiklik keze közül.

MEG VAGYOK GYŐZŐDVE ARRÓL, HOGY AKI E JÓ DOLGOT ELKEZDTE BENNETEK, ELVÉGZI A KRISZTUS JÉZUS NAPJÁIG. ÍGY KELL GONDOLKODNOM MINDNYÁJATOK FELŐL, MERT SZÍVEMEN HORDALAK TITEKET, MINT AKIK MIND FOGSÁGOMBAN, MIND AZ EVANGÉLIUM OLTALMAZÁSÁBAN ÉS MEGERŐSÍTÉSÉBEN RÉSZESTÁRSAIM VAGYTOK A KEGYELEMBEN.

Miről vagyunk meggyőződve? Mi az amire nézve bizonytalanok vagyunk? Miben bizonyos Pál, amikor a filippibeliekre gondol, értük könyörög, nekik ír? HOGY AKI ELKEZDTE, AZ BEFEJEZI... Nem azt írja, hogy Isten be akarja fejezni, nem azt írja, hogy be tudja fejezni, hanem azt reméli, arra nézve van bizonyossága, hogy BEFEJEZI AZT, AMIT ELKEZDETT. Mert azért kezdte el, hogy befejezze. Nem csupán tudja róla, hogy Teremtő, Mindenható, Megváltó, hanem remélni és lépi, hogy irgalmas, könyörülni kész, szerető Isten.

Azok az óvodások, akik a múlt héten velem játszottak, mind elhitték, hogy van ott számukra valami lehetőség. De különbség volt abban, ki mikor, hogyan leli meg a számára elkészített ajándékot. Ahhoz, hogy megleljék, haladni kellett, újra, meg újra lépni a léphetőt, újra meg újra lehajolni az elrejtett lehetőségért, minden lapot a visszája felől nézni, hogy kiderüljön miféle lap, amin éppen áll... Nem ő érdemelte ki, nem ő kereste meg, csak benne maradt, nem adta fel, nem lépett ki, míg meg nem találta, amit nyerhetett. Ki előbb, ki utóbb.

SZÍVEMEN HORDALAK TITEKET... ISTEN A TANÚM, MENNYIRE VÁGYÓDOM MINDNYÁJATOK UTÁN A KRISZTUS JÉZUS SZERETETÉVEL.

Mit hordozunk mi a szívünkben? Fényt, vagy sötétséget? Szomorúságot, vagy örömöt? Kit hordozunk a szívünkben? Mit jelent szívünkben hordozni? Ki hordoz minket a szívében? Egyik nap eszembe villant valaki. Akiért tán csak én imádkozom. Megijesztett a a felelősség súlya. Jaj ha én nem? Szükségünk van arra, hogy mások szívükben hordozzanak minket.
Imádkoztam azért, hogy legyen valaki, aki segít a táborban a konyhát ellátni. Mert aki eddig tette, most nem tudja. Még nem tudtam ki az, de már hordoztam a szívemben. És nem hiába. Valaki, akit pár hete ismerek csupán, másnap arról beszélt nekem, mennyire szüksége lenne kimozdulni az otthoni nyomorúságokból, mert lassan belevész... Amikor a tábort említettem, a feladatot, szeme felragyogott. Mondtam is neki: te vagy a meghallgatott imádságom. Hány ilyen van körülöttünk? Akikkel Isten felelt nekünk? Hálás érte a szívünk?

ÉS AZÉRT IMÁDKOZOM, HOGY A TI SZERETETEK MÉG JOBBAN-JOBBAN BŐVÖLKÖDJÉK ISMERETBEN ÉS MINDEN JÓ TAPASZTALATBAN; HOGY MEGÍTÉLHESSÉTEK, MI A ROSSZ, ÉS MI A JÓ...

Miért imádkozik Pál? Hogy bennük a SZERETET, amit Istentől nyertek, amivel betöltötte a szívüket, az megmaradjon. Mert arról van itt szó, nem az ismeretről, mely felfuvalkodottá tesz... Hogyan maradjon meg a SZERETET? Egyre többet lássak , ismerjek, tapasztaljak belőle, hogy többé ne tévesszem össze, azt ami javamra lehet, azzal, ami káromra van... Szoktuk összetéveszteni? Lehet az engem tönkretévőt jónak látni? Vagy a javamért valót rossznak tudni, s igazolni? Bármi történik velem, minden lehet Istennel megélt. Ez a JÓ, a ROSSZ, ha kihagyom belőle. Avagy másképpen fogalmazva, amivel kezébe, szeretetébe, kegyelmébe kéredzkedek, az értem lesz, a semminek, rossznak látszóból is jó születik.

A kisóvodások azt nézték, mit kaptak azok, akik a lefelé fordított csillagos laphoz értek, nem azt, hol is van az a csillagos lap. Amelyik maga is figyelt, vagy hallgatott az óvónénire, aki már tudta hol van, az hamarabb megtalálta a lehetőséget. Mert csak odaérkezve, lapért lehajolva, azt emelve, azt megfordítva látszott, az abban elrejtett csillag, az ajándék lehetősége.

HOGY LEGYETEK TISZTÁK ÉS FEDDHETETLENEK A KRISZTUS NAPJÁRA, TELJESEK AZ IGAZSÁG GYÜMÖLCSÉVEL, A KRISZTUS JÉZUS ÁLTAL AZ ISTEN DICSŐSÉGÉRE ÉS MAGASZTALÁSÁRA.

A TISZTASÁGUNK ÉS FEDDHETETLENSÉGÜNK nem a mi érdemünk, nem a mi teljesítményünk, hanem Krisztus minden bűnre érvényes kegyelmének kiteljesedése életünkben.
TELJESEK AZ IGAZSÁG GYÜMÖLCSÉVEL Hogyan teljesedik az igazság? Miféle gyümölcsei vannak? Ha jelen lehet IGAZSÁGA, ráébredek bűnömre, ha vállalom, ha megvallom, akkor megszabadíthat, megtisztíthat... és akkor szívemben az alázat, a hála, a szeretet születik, szabadítása által teremhet gyümölcs, azok számára, akik Istent keresik.

REMÉNYIK SÁNDOR
                        LÁZ

Piros köd szemem előtt - semmi más,
És égés, égés - kínpadi parázs,
Csontigható hő - s egy vigasztalás:
Hogy ez talán már a tisztítótűz,
S belőlem minden rosszlelket kiűz.
Most ég ki belőlem a sok salak
S mi megmarad: a lélek érce csak.
Most ég ki minden idegen elem,
Amit a sátán gyúrt össze velem,
S ez égésből ha újjáéledek,
Aki lenni szeretnék: az leszek.
Leszek tűzlátta phönixmadár,
Ki célja felé nyílegyenest száll.
Gúzs nem köti és nem bántja bilincs,
Röpte: ajándék, akadálya nincs.
Sosem-látott kék egek emelik,
Hálákat ad, ahogy emelkedik.
Önön hamvából győztes szárnyra kel,
És a földnek a mennyről énekel.

Pál apostol a filippibelieket hordozza szívében. Bizonyos abban, hogy aki elkezdte bennük a jó dolgot, elvégzi, befejezi , beteljesíti életüket, mert megélte mi az elveszni és kegyelemből megmaradni, mi az megszólítottá lenni és méltatlanul kiválasztottá lenni, és nem feledi, tele van szíve a szabadítás örömével, Isten iránti hálával. Nem tud mást, lépi azt, ami betölti, lépni kényszeríti, és éppen ezért szolgálatban TELJESEDŐ élete Isten végtelen kegyelméről, Krisztus szabadító szeretetéről szól.