Nagyon szeretem Selma Lagerlöf írásait, így örömmel fedeztem fel az Internet Antikvárium oldalán egy regényt, melyről eddig nem hallottam: A leghatalmasabb érzés. Megrendeltem. Áhítattal vettem kezembe. Öreg kötet, sárgás lapok, vajon mit rejtenek? Pár sor után kiderült, én ezt már olvastam! De egészen biztos, hogy nem ez volt a regény címe! Hát akkor mi?
Megkerestem, a címe: Egy udvarház története. Ugyanaz a történet, csak más fordította magyarra. Egyiküknek szíve lobbant tőle, és kibújt az eredeti címből ( En herregards-sägen )

/Gunnar Hede, upsalai diák története ez, aki egy vándorcirkusz csodahegedűse lesz, és az árva, szegény Ingridért végigkóborolja a vidéket. Csodálatos, megható figura. A regénynek távlata van, valami fájdalmas, szívet összeszorító szomorúsága. Amidőn e szerencsétlen ifjú, tetszhalott kedvesének sírja felett egyszerű melódiáit elhegedüli, a kis Ingrid kilép a koporsóból, és a hontalan, csendes, félbolond hegedűst visszavezeti az élet felé…/

SAUL PEDIG SZINTÉN HELYESELTE AZ Ő MEGÖLÉSÉT. ÉS AKKOR NAGY ÜLDÖZÉS TÁMADT A JERUZSÁLEMI GYÜLEKEZET ELLEN, ÚGY, HOGY AZ APOSTOLOK KIVÉTELÉVEL MINDNYÁJAN SZÉTSZÓRÓDTAK JÚDEA ÉS SAMÁRIA VIDÉKÉRE. ISTVÁNT KEGYES FÉRFIAK ELTEMETTÉK ÉS NAGY SÍRÁST TARTOTTAK FELETTE. SAUL PEDIG PUSZTÍTOTTA AZ EGYHÁZAT; HÁZRÓL HÁZRA JÁRT, FÉRFIAKAT ÉS NŐKET ELVONSZOLT ÉS TÖMLŐCBE VETETT.

István lelkét érintette a Szentlélek, így érintette azokat is, akik őt hallgatták. Igent és nemet, vagy hittel teli vágyakozást, vagy gyűlölettel teli elutasítást ébresztett az őt hallgatókban.
Ugyanaz a beszéd másképpen hatott arra, akinek szíve nyitva volt, s arra, akinek szíve be volt zárva. Benne volt István szavában, ami hathat, de nem érhetett azokhoz a szó, kiknek szívét betöltötte a gyűlölet. Van, amikor azért nem történik velünk semmi, mert mással van tele a szívünk. Elveszi a helyet, teret. Van, amikor nincs ennek magunk és mások számára nyilvánvaló következménye, ám van, amikor súlya lesz, ellenünk szól…

Olyan ÜLDÖZÉS TÁMADT, melyet Saul nem csupán HELYESEL, hanem aktív részese. HÁZRÓL, HÁZRA járva PUSZTÍTOTT… Miért? Mert zárva volt a szíve! Ő maga zárta be? Istenfélőnek tartotta magát? Hova tartozott? Kik közé? Isten nevében tette azt, amit tett? Mennyire jelen van, már akkor, ami újra meg újra felbukkan évszázadok során. Hogy akik igaznak hiszik magukat és a maguk vallását, jogosnak hiszik érte gyűlölni, ölni…

Akik ELTEMETTÉK ISTVÁNT, azok sírnak veszteségük miatt, de nincs idejük a gyászra, nem maradhatnak, mert éppen összetartozásuk, Krisztushoz tartozásuk miatt lesznek célponttá, menekülniük kell István gyilkosai elől, az üldözők elől. Ám közben teljesül Isten akarata, Krisztus rendelése: „Menjetek el széles e világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” Márk 16:15.

Mi túl sokat foglalkozunk azzal, hogy megtudjuk mi Isten akarata életünkre nézve, pedig elég lenne annyi, amivel itt a tanítványok elindulnak, megérkeznek. Hisz bárhova mennek, egy a fontos, maradjon nyitva a szívük Isten felé, hogy töltődhessen azzal, amit a Szentlélek által kaphatnak és adhatnak. Nyilván sem ők, se mi, nem vágyunk üldöztetésre, szorongattatásra, nem kívánjuk sem a magunk, sem mások számára a háborúságot, a bajt, a nyomorúságot.
Isten szavának lehet személy szerint ellene állni, mégis az Ő akarata szerint történnek a dolgok. Így lehet igaz, amit édesapám találón így fogalmaz: „Aki üldözőbe veszi az igazságot – szándéka ellenére – nagy szolgálatot tesz az igazságnak…” Elfojtani akarják e számukra gyűlöletes mozgalmat, mégis terjedni segítik. „…A Szentlélek tüzét oltogatni annyi, mint a lángjait szaporítani…” (Ablonczy Dániel – Tovább)

A SZÉTSZÓRÓDOTTAK HIRDETTÉK AZ IGÉT, AHOVA CSAK MENTEK. FÜLÖP PEDIG LEMENT SAMÁRIA EGYIK VÁROSÁBA ÉS HIRDETTE NEKIK A KRISZTUST. ÉS A SOKASÁG SZÍVVEL, LÉLEKKEL FIGYELT ARRA, AMIT FÜLÖPTÓL HALLOTT, ÉS LÁTTA A JELEKET, AMELYEKET CSELEKEDETT. MERT SOKAKBÓL A TISZTÁTALAN LELKEK NAGY KIÁLTOZÁSSAL KIMENTEK, SOK GUTAÜTÖTT ÉS SÁNTA MEGGYÓGYULT. ÉS NAGY ÖRÖM TÁMADT ABBAN A VÁROSBAN.

Akik Krisztust követik, akarva - nem akarva, jövevények lesznek, SZÉTSZÓRÓDOTTAK, s ez adja a lehetőséget, ott, ahol épp vannak, ahova az üldözés miatt kerülnek: HIRDETIK… A KRISZTUST… Nem vallást, nem dogmát, nem kegyes szokásokat, hanem Krisztust…

Mennyire nem tudjuk, nem értjük, nem éljük a nekünk ajándékozott lehetőségek Isten adta mikéntjét, rejtett titkait. ÜLDÖZÉS TÁMADT - ÖRÖM TÁMADT Az üldözöttek ajándékoznak meg azokat, akik befogadják őket. Jövevények, nincs semmijük, kegyelemkenyéren élnek, mégis, gazdagon megajándékozottak azzal, amire minden emberi léleknek szüksége van…
Mifélék a Lélek gyümölcsei? „Szeretet, öröm, békesség, nagylelkűség, szívesség, jóság…” (Galata 5:22.) Meggyógyulhatnak a nyomorultak, betegek, kétségbeesettek, a sokféleképp nincstelenné lettek a bennünk lakozó, gyümölcsöt termő, Szentlélek által? Hogyan?

Visky Ferenc így ír börtönbeli élményeire való visszaemlékezésében: „A régi gyülekezetem helyett a börtön sokféle megkínzottja…a szekuritáté pincéjében egy nagyváradi román egyetemi hallgatóval voltunk együtt…Volt benne nyitottság az egyszerű evangélium felé. Látott örömben, imában, de látott másként is…Mi azt gondoltuk, megússzuk fenyegetéssel, minimálisan egy-két évvel…de 15 évi börtön, kényszermunka várt rám… Nem ujjongott a lelkem. Amikor a cellába visszakerültem, a könnyeim is láthatók lettek. Sandu (így hívták az egyetemistát) hallgatott és figyelt… - Bocsásson meg nekem – kértem – hogy ilyen állapotban lát. Beszéltem Jézus Krisztusról, a Szabadítóról, aki az örök életet adja, szenvedéseiről, feltámadásáról… s íme egy terhe alatt összeroskadó embert lát. Én vagyok ilyen, nem az, akiről szóltam. – Válasza váratlan, meglepő volt: - Ne terhelje ez a fájdalma. Egyetlen szavát se hittem volna, ha nem látom ebben az állapotban…”

ITT EGY SIMON NEVŰ EMBER MÁR RÉGEBBEN VARÁZSLÁSSAL FOGLALKOZOTT ÉS ELÁMÍTOTTA SAMÁRIA NÉPÉT, MERT VALAMI RENDKÍVÜL NAGYNAK ÁLLÍTOTTA MAGÁT. KICSINYTŐL NAGYIG MINDENKI FIGYELT RÁ, ÉS AZT MONDTÁK, Ő AZ ISTENNEK AMA CSODATÉVŐ EREJE, MELYET MÉLTÁN MONDANAK NAGYNAK. CSÜNGTEK RAJTA, MIVEL MÁR JÓ IDEJE ÁMÍTOTTA ŐKET VARÁZSLÁSÁVAL. DE MIUTÁN HITTEK FÜLÖPNEK, AKI AZ ISTEN ORSZÁGÁRÓL ÉS JÉZUS KRISZTUSRÓL SZÓLÓ EVANGÉLIUMOT HIRDETTE NEKIK, FÉRFIAK ÉS NŐK, MIND MEGKERESZTELKEDTEK. SŐT, MAGA SIMON IS HITT ÉS MEGKERESZTELKEDETT. ÁLLHATATOSAN FÜLÖPPEL MARADT ÉS ELRAGADTATÁSSAL NÉZTE A JELEKET ÉS A NAGY CSODÁKAT, AMELYEK TÖRTÉNTEK.

Az emberek többsége szeret váratlan eseményeken, különös teljesítményen meghökkenni, megrettenni, elképedni, csodálkozni, szeret embert meghaladó erő általi csodát látni… Volt valaki aki régóta élt ott Samáriában, még mielőtt Fülöp jött volna, s beszélt volna Krisztusról, aki RENDKÍVÜL NAGYNAK ÁLLÍTOTTA MAGÁT… VARÁZSLÁSSAL FOGLALKOZOTT… ÉS ELÁMÍTOTTA SAMÁRIA NÉPÉT… Mennyire? Mi történik azzal, akit az emberek maguk fölé helyezve többnek tartanak? Miért baj az, ha azt hiszi magáról, hogy több, különb náluk?
Mikor keresztelkedik meg Simon? MIUTÁN HITTEK FÜLÖPNEK… Kik? A samáriabeliek. Akik addig RAJTA CSÜNGTEK…Fülöp nem ÁMÍTOTTA őket, nem NAGY akart lenni a szemükben azzal, amit tenni tud, tette, amit a Lélek diktált, hittel, reménységgel. AZ ISTEN ORSZÁGÁRÓL ÉS JÉZUS KRISZTUSRÓL SZÓLÓ EVANGÉLIUMOT HIRDETTE NEKIK…
Simon mágus ráébred, hogy nálánál több van jelen, és ebben a többen, részes akar lenni.
És nem csupán MEGKERESZTELKEDETT a többiekkel, ÁLLHATATOSAN FÜLÖPPEL MARADT ÉS ELRAGADTATÁSSAL NÉZTE… Ahogy eddig őt nézték, ő Fülöpre nézett ámuló csodálattal…Embert látott-hallott? Ki miatt fontos ez? Önmaga miatt, vagy Fülöp miatt? Veszedelmes dolog istenítettnek lenni és embert isteníteni…

Sosem felejtem el, mikor egy általam testvérként becsült keresztény ember megutálta azt, akiről kiderült, hogy becsapta őt. Azt aki azért talált ki magáról, családjáról meséket, hogy hozzá tartozhasson, hogy részes legyen abban, amiben az irigyelt másik benne volt. A hittel, odaadással szolgáló alig bírta elviselni, hogy vak volt, hogy becsaphatták, nem vette észre…

MIKOR PEDIG A JERUZSÁLEMBEN LEVŐ APOSTOLOK MEGHALLOTTÁK, HOGY SAMÁRIA IS BEFOGADTA AZ ISTEN IGÉJÉT, ELKÜLDÖTTÉK HOZZÁJUK PÉTERT ÉS JÁNOST. EZEK LEMENTEK ÉS KÖNYÖRÖGTEK ÉRTÜK, HOGY VEGYENEK SZENTLELKET. MERT MÉG SENKIRE KÖZÜLÜK NEM SZÁLLOTT RÁ, CSUPÁN MEG VOLTAK KERESZTELVE AZ ÚR JÉZUS NEVÉRE. AKKOR KEZÜKET RÁJUK TETTÉK, ÉS AZOK VETTÉK A SZENTLELKET.

Miért nem magától értetődő megtérésünkkel a SZENTLÉLEK VÉTELE? Miért nem elég a KERESZTSÉG? Úgy hiszem, az egyik hittel teli (avagy anélküli) emberi mozdulat, a másik részvétel az isteni akarat mozdulásában, megszerezhetetlen, ajándék a Szentlélek által. Aki elnyeri, azt is látja, amit nem lát, azt is tudja, amit nem tud, azt is szólja, azt is akarja…
Van olyan közösség, ill. felekezet, mely erre, a kézrátétellel nyerhetőre teszi a hangsúlyt, de mintha megfeledkeznének arról, hogy nem ember ad, és ha kapuk is, el lehet veszíteni, nem birtokoljuk, nem mi vagyunk a Lélek mozgatói… hanem a Lélek mozdít (ha mozdít) minket…

Egyet tudhatunk, Isten kész adni, mindenkinek. „Kérjetek és adatik, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek. „Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Melyik Atya az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle? ...Ha tehát ti gonosz létetekre, tudtok fiaitoknak jó ajándékot adni, mennyivel inkább ad a ti Mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik Tőle!” Lukács 11:13.

DÖMÖTÖR ILONA JÖVEL SZENTLÉLEK

Mint keret kép nélkül, cserép virág nélkül,
Olyan üres minden munkánk, ha nem Terád épül.

Nagyra törekvésünk, nekifeszülésünk
Összecsuklik, ha az erőt nem Te adod nekünk.

Lelkünk meg nem békül, éltünk meg nem szépül,
Építésünk összeomlik segedelmed nélkül.

Ahová mi lépünk, amihez mi érünk,
Elsorvad, ott minden élet, ha Te nem jársz vélünk.

Lelkünk közepébe, éltünk lényegébe
Újjászülő akaratod ivódjék be végre.

Haszontalan harcok, csüggesztő kudarcok
Tűnjenek el s tündököljék rajtunk Istenarcod.
MIKOR PEDIG LÁTTA SIMON, HOGY A SZENTLÉLEK AZ APOSTOLOK KÉZRÁTÉTELE ÁLTAL ADATIK, PÉNZT KÍNÁLT NEKIK, ÉS AZT MONDTA: ADJÁTOK NEKEM IS EZT A HATALMAT, HOGY AKIRE RÁTESZEM A KEZEM, SZENTLELKET VEGYEN. DE PÉTER ÍGY SZÓLT NEKI: VESSZEN A PÉNZED VELED EGYÜTT, MIVEL AZT GONDOLTAD, HOGY AZ ISTEN AJÁNDÉKA PÉNZEN MEGVEHETŐ! NINCS NEKED RÉSZED, SEM ÖRÖKSÉGED EBBEN A DOLOGBAN, MERT A SZÍVED NEM EGYENES AZ ISTEN ELŐTT. TÉRJ MEG AZÉRT EBBŐL A GONOSZSÁGODBÓL, ÉS KÉRD AZ URAT, TALÁN MEGBOCSÁTJA SZÍVED GONDOLATÁT. MERT LÁTOM, HOGY KESERŰ MÉREGBEN ÉS AZ ÁLNOKSÁG KÖTELÉBEN LELEDZEL. SIMON PEDIG EZT FELELTE: KÖNYÖRÖGJETEK ÉRTEM AZ ÚRNAK, HOGY SEMMI NE JÖJJÖN RÁM AZOKBÓL, AMIKET MONDTATOK.
ÍGY AZOK, MIUTÁN BIZONYSÁGOT TETTEK ÉS HIRDETTÉK AZ ÚR IGÉJÉT, VISSZAFORDULTAK JERUZSÁLEMBE ÉS A SAMARITÁNUSOK SOK FALUJÁBAN PRÉDIKÁLTÁK AZ EVANGÉLIUMOT.

Vajon mit hisz Istenről és emberről az, aki pénz ajánl azért, hogy Szentlelket kaphasson?
Úgy hiszi a Szentlélek felől, hogy megszerezhető, birtokolható, és működtethető ember által? Vagy ő, aki eddig mások előtt NAGYNAK ÁLLÍTHATTA MAGÁT aki másokat ELÁMÍTANI tudott, most Isten Lelkével ugyanezt szeretné elérni!? Mások szemében újra naggyá lenni, bámulatukra érdemessé lenni, azzal, amire nézve itt teheti… Mit lát maga előtt, mint új lehetőséget, amiért kész fizetni? Ki is mondja: ADJÁTOK NEKEM IS EZT A HATALMAT!

Simon mágus MEGKERESZTELKEDETT. Vajon ez a keresztség csupán emberi mozdulat volt? Kiderül? Mit nyert vele? Megújulhatott a gondolkodása? Adni akart, vagy kapni? Aki a Krisztussal való találkozáskor nem szabadul meg attól, amivel tele van a szíve, az ugyanúgy folytatja, ahogy azelőtt élt… Aki kapja a Lelket, az adhatja át annak, akit a Lélek meg akar vele ajándékozni! Simon mágus még nem kapott isteni ajándékot. Mással van tele a szíve.

Miért olyan kemény vele az apostol? VESSZEN A PÉNZED VELED EGYÜTT! Mert a kegyelem, az kegyelem, a váltság az váltság. Krisztusnak meg kellett halni miattunk. Ez a Krisztus által kifizetett számla, amiért senki sem fizethet. Mert már ki van egyenlítve bűneink számlája. Csupán érvényessé lehet rám nézve. Ha elhiszem. A Szentlélek áldó jelenléte, világossága isteni ajándék. Simonnak szívében nincs, vásárolni akar… Péter tudtára adja, félreérthetetlenül: NINCS NEKED RÉSZED, SEM ÖRÖKSÉGED EBBEN A DOLOGBAN, MERT A SZÍVED NEM EGYENES AZ ISTEN ELŐTT… Kevés, hogy valaki hinni akarja azt, hogy krisztuskövető és teszi, amit más tesz, hogy megkeresztelkedik, ott tartózkodik, jelen van, részt vesz mindenben… A fel nem fedezett, nevén nem nevezett, meg nem bánt bűnök szorongatnak, ellenem vannak, felszínre törnek, megmutatkoznak, elválasztanak Istentől…

Ezért mondja neki az apostol: TÉRJ MEG AZÉRT EBBŐL A GONOSZSÁGODBÓL… KÉRD AZ URAT, TALÁN MEGBOCSÁTJA SZÍVED GONDOLATÁT… Szív szerinti megtérésre és bűnbánatra szólítja. A szívébe lát. Simon irigy azokra akiket eddig ámulatba ejthetett, irigy Fülöpre, keserű, mert ő nem kapta, amit azok kaptak, fáj neki, hogy kimaradt, lemaradt…
LÁTOM, HOGY KESERŰ MÉREGBEN ÉS AZ ÁLNOKSÁG KÖTELÉBEN LELEDZEL. ..

Mit felel erre Simon mágus? Bűnbánat tölti be a szívét, vagy csak megijedt attól, ami ellene ítéletképpen kimondatott? …KÖNYÖRÖGJETEK ÉRTEM AZ ÚRNAK, HOGY SEMMI NE JÖJJÖN RÁM AZOKBÓL, AMIKET MONDTATOK. Nyilvánvaló számára, hogy igaz, amit Péter felőle mond? Mitől fél? Miért fél? Ennek az embernek lelkét a féltékenység, hiúság, hatalomvágy tölti be, ez mérgezi, ettől álnok… Övéinek Krisztus „…nem félelemnek lelkét adja … hanem erőnek, szeretetnek, józanságnak lelkét…” II. Tim. 1:7.

Ők ott is, visszafelé is, Krisztusról prédikálnak. Észrevesszük, mikor szorongató helyzetbe kerülünk, amikor ÜLDÖZÉS TÁMAD (másik fordítás sz: tör ki), hogy szívünk a Lélek fogja, vagy helyét a félelem foglalta el? Megáldhat-e minket Lelkével Isten? Szívünket felé tárjuk? Betöltheti? Hogy ÖRÖM TÁMADJON bennünk, s másokban a szorongattatások közepette.