belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Szenczi László

A győztes szeretet

 

Corrie ten Boom (1892-1983), holland evangélista zsidókat rejtegetett, ezért koncentrációs táborba került. Menetrend című könyvét Amsterdamban adták ki 1969-ben. Az egyszerű órásmesternőből földalatti ellenállás szervezője, üldözöttek vakmerő bújtatója lett. Egyszerű régi családi házának hálószobájából felfedezhetetlen búvó-lakhelyet készített Itt bújtatta el az üldözötteket.


A Menedék című könyvének ajánlójában ezt olvashatjuk róla:„Ott a lágerben kezdte el világra szóló misszióját, hogy embereket vigasztaljon, és tanácsot adjon nekik, ahol megtalálta a pajzsot a szél ellen, a menedéket az árral szemben, a nagy szikla árnyékát a nyomorúság órájában. Először még fel kellett fedeznie, hogy amikor a legrosszabb történik, a legjobb még előttünk áll.”

A szeretet mindig központi kérdése volt. Az Ige által ír a szeretetről: „… mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.” (Róm 5, 5)

 

Amikor a koncentrációs táborban volt, minden nap sorakozniuk kellett és ez borzalmas volt. Két-három óráig kellett állniuk, sokszor jéghideg szélben. Egyszer egy kápó (az őrök által irányításra kiválasztott, kedvezményezett fogoly) arra használta fel az órákat, hogy megmutassa kegyetlenségét. Ezt alig tudta elviselni, látni és hallani kellett mindazt, ami a szemei előtt játszódott le. Hirtelen a magasban egy pacsirta kezdett énekelni. Mindannyian felfelé tekintettek. S amikor felfelé nézett és hallotta a pacsirta énekét, szemeit még magasabbra emelte, és a következő igére gondolt: „Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az őt félők iránt.” (Zsolt 103, 11)

 

Ekkor hirtelen megértette, hogy az Istennek ez a szeretete sokkal többet jelentett számára, mint az a kegyetlenség, amit tapasztalt és maga körül látott. Isten három héten át mindig a sorakozás órájában küldte el a pacsirtát, hogy lehetőséget adjon nekik, hogy tekintetüket az emberi kegyetlenségről az Isten végtelen szeretetére irányítsák.

 

Megtapasztalták, hogy ez a szeretet védelem és fegyver egyaránt. Megőriz a türelmetlenségtől, értelmetlen igyekezettől, dühösködéstől, keserűségtől és kárörömtől.

Igen erős fegyver ez a lelkek megmentése körüli harcukban; mert ez sohasem veszíti el erejét. Türelmes és alázatos, s örül az igazságnak. Hisz, remél, mindent eltűr és a szeretet soha el nem fogy. Az angol fordítás azt mondja, hogy a szeretet még akkor is megmarad, ha minden más lehetőség bezárult. Milyen erős szeretet ez! A Szentlélek adta nekik ezt a szeretetet.

Ez a szomorú történet is azt igazolja: Isten Szentlelke által nyújtott szeretet az igazi, örökkévaló szeretet. A szörnyű élethelyzetekben ez tartott meg sokakat. Ezzel vigasztalta az elkeseredetteket. Isten csodálatos szeretete különös módon mutatkozott meg az üldözöttek iránt!

 

     Ne hagyjuk el az első szeretetet!

 

Miután húsz esztendeig, mint „Isten csavargója” beutazta az egész világot, hirtelen beteg lett. Az orvos azt mondta neki: „Ha tovább folytatja ezt a munkát, akkor már csak egy éve van hátra. De ha egy esztendeig szabadságra meg, akkor még utána tíz évig dolgozhat.” Tanácskozni kezdett a „munkaadójával”, Megváltójával, és ő megmutatta neki nagyon világosan, hogy az orvosi tanács megegyezik az ő akaratával. Lweza-ban, egy szép kis ugandai házban tölthette el ezt a „szombatévet”.A ház egy gyönyörű park közepén épült.. Az időjárás ideális, a természet páratlanul szép volt. A kertből a Victória tóra lehetett látni, s ott még dolgozni is tudott. Kampalában, a legközelebbi városban, egyetemek, templomok, börtönök, közösségek voltak. Heti két, három összejövetel munkáját még el tudta látni. Igen jó hatással volt rá, hogy ez alatt az egy esztendő alatt, minden éjjel ugyanabban az ágyban aludhatott. Hiszen az elmúlt húsz esztendő alatt talán ezer féle ágyban is aludt. Novemberben telt le a „szombatév”.

 

Munkatársával, Conny-val, kitették a világtérképet az ágyra, hogy a következő esztendőre elkészítsék a terveket. Az volt a módszerük, hogy először meghallgatták az Úr tervét, és azután azt aláírták. Azt akarták, hogy ő készítse el a terveket! A terv igen szépnek látszott: Három hónapig Afrika, két hónapig Amerika és három hónapig Kelet Európa. De szívében mégsem volt nyugalom. Amikor egyedül volt, azt mondta az Úrnak: „Inkább itt akarok maradni. Sok munka van még Kampalában és Entebben- ben (a két legközelebbi városban). Szívesen dolgozik, ha kell minden nap vállal egy összejövetelt, kelkigondozást, könyvírást, csak engedje, hogy minden éjjel ugyanabban az ágyban aludhassam. Hiszen mindenki meg tudja érteni, hogy ebben a korban (73 éves volt akkor) már lassabban kell dolgozni. Ez a terv boldogsággal töltötte el.

 

Ekkor látogató érkezett. Ruandából, egy néger lelkész. Üdvözlő szavaival rontott be a házba: „Nagyon boldogok vagyunk, hogy ismét Ruandába jön. Öt évvel ezelőtt nagy segítséget jelentett nekünk, mikor elmondta, hogy a nagy szükségben mit jelentett magának az Úr. Akkor azt mondta: nem az én hitem segített át engem a három börtönön A hitem gyenge volt és sokszor elcsüggedtem. Maga az Úr Jézus hordozott engem, ő megígérte: Veletek vagyok minden nap. Mindig hittem, de most már saját tapasztalatomból is tudom, hogy Jézus világossága nagyobb minden sötétségnél. Ha nehéz helyzetbe jutna, akkor elmondhatná: Nekem nincs olyan hitem, mint Corrie ten Boomnak van! De ha Jézusra néz, benne megbízhat. Mert ugyanaz a Megváltó, aki segítette Corrie ten Boomot, magán is tud segíteni.”.

 

Az afrikai lelkész aztán így folytatta: „Mindez nagyon érdekes volt, de én még sohasem ültem börtönben, és ezért mi úgy láttuk, hogy ez csak olyan elképzelés lehet. De ebben az öt esztendőben átéltünk egy polgárháborút. Közülünk is többen kerültek börtönbe, én is két évig ültem egy cellában. S akkor emlékeztünk meg arról, amit annak idején mondott, és vigasztalást nyertünk. Ezért örülnek annak, hogy ismét Ruandába jön.

 

Corrie ten Boom azonban egyáltalán nem volt boldog. Ez a beszélgetés nem az ő szájíze szerint volt. Mindig jó, ha az ember ilyenkor kérdést tesz fel, mert akkor a beszélgetés más irányba terelődik. Ezért megkérdezte tőle: „Hogy él a ruandai gyülekezet? Milyen üzenetre van szükségük? Anélkül, hogy egy pillanatig is tétovázott volna, felnyitotta a Bibliáját és olvasta:

Az efézusi gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, aki jobb kezében tartja a hét csillagot, aki a hét arany gyertyatartó között jár: Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról, és állhatatosságodról, és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket. Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz.” (Jel 2, 1-5)

 

Ez a nyíl a szívéig hatott. Nemcsak Ruandának, nemcsak az efézusi gyülekezetnek, magának Corrie ten Boomnak is szüksége volt erre az üzenetre! Elhagyta az első szeretetet. Húsz évvel ezelőtt kiéhezve és elgyengülve szabadult a koncentrációs táborból, szívében lángolt a szeretet, szeretet az Úr iránt, aki hűségesen hordozta őt; szeretet az emberek iránt s ugyanakkor egy nagy vágy, hogy elmondja nekik: Jézus valóság, Jézus él, Jézus győz: mert mindezt maga is megtapasztalta.

Németországba ment és a romok között lakott. Érdekelte a lelkek mentése, az Úr dicsőítése, s hogy mindenki meghallja: Sohasem eshetünk olyan mélyre, hogy Isten karja le ne tudna nyúlni utánunk, hogy megkeressen és hordozzon minket. Igen, ez volt akkor! És most?

Most inkább érdekelte a megszokott ágy. Elhagyta az első szeretetét. S akkor olvasta újra Jel 2, 5b igét: „Térj meg!...” Hirtelen boldogság áradt a szívébe. Látta, hogy a megtérés ajtaja szélesre nyílt. Odavihette bűneit, hideg szívét őhozzá, aki hű és igaz (1Jn1, 7 és 9) Meg is tette. Megvallotta neki bűneit és bocsánatát kérte. És akkor megtörtént, ami mindig megtörténik valahányszor Jézus nevében Isten elé visszük bűneinket: megbocsátott neki. Jézus az ő vérével megtisztította szívét és ha a szív Jézus vére által megtisztul, akkor megtölti azt Jézus az ő Szentlelkével. A szeretet a Lélek gyümölcse! Nem az ő első szeretete, hanem egy sokkal nagyobb isteni szeretet töltötte el szívét.

Útnak indult. S micsoda nagy öröm volt megtapasztalni az Isten szeretetét, amiből az élő víz folyamai ömlöttek Afrika, Amerika és Kelet Európa szomjazó világába. Természetesen az is Isten akarata lehet, hogy öreg emberek abbahagyják a munkát és Isten iránti hálával, élvezik a nyugdíjukat; számára azonban az engedelmesség abban adatott, hogy tovább utazott, ha nem is olyan nagy tempóban, mint annak előtte. Az orvos hetven százalékot engedélyezett.

Igen kell vigyáznunk ebben a mostani időben. Jézus figyelmeztetett a Mt 24, 12-ben arra, hogy a szeretet sokakban meghidegül, mivel a törvénytelenség megnő. Az ember nagyon könnyen a „sokakhoz” tartozhat. A megtérés ajtaja azonban szélesre van tárva.

 

Hogyan lehet szeretni az ellenségeinket?

 

         HHa Jézus azt kéri tőlünk, hogy szeressük ellenségeinket, akkor ő maga meg is adja nekünk azt a szeretetet, amit kér tőlünk. Afrikában egyszer egy olyan fiatalember cellájában volt, aki halálra volt ítélve. Meg volt bilincselve és a fekete bőrén még jól lehetett látni a korbácsolás okozta vörös sebeket. Három katona állt mögötte. A cella rideg és üres volt, csupán egy deszkalap volt a földön és fenn a magasban egy kis ablak. A fogoly egészségesnek és erősnek látszott. Ennek a halálraítélt fiatalembernek a tragédiája egészen a hatalmába kerítette. Melléült és kérte az Urat, adjon valami üzenetet számára. Kérdéseket tett fel neki.

„Hallottál valaha Jézus keresztjéről, amikor felvitte az egész világ bűneit a keresztre, s te bűneidet is?” Csak egyszerűen bólintott. Tovább kérdezte. „Hiszel Jézusban, hiszed, hogy ő a te Megváltód is akar lenni?”

„Igen - válaszolta -, én szeretem őt, de nem voltam mindig hűséges hozzá. A politika teljesen lefoglalta az időmet és a figyelmemet. Most azonban minden bűnömet átadtam Jézusnak és tudom, hogy ő megbocsátott nekem. Ha tovább élhetnék, egész életemmel őt szeretném szolgálni.”

Újra csak kérdezte. „Megbocsátottál azoknak az embereknek is, akik téged idejuttattak, akiknek lelkiismeretén szárad a te halálod?” „Nem – válaszolta dühösen -, gyűlölöm őket!” Ezt nem értem, válaszolt neki, de elmondta egyik tapasztalatát.

A háború alatt Hollandiában segítette a zsidókat menteni, mert Hitler meg akarta őket ölni. Egy napon egy férfi jött hozzá, s elmondta, hogy lecsukták a feleségét, aki szintén zsidókat mentett a nácik elől. A rendőrségen van, és valószínűleg halálra fogják ítélni. De van ott egy rendőr, aki hajlandó lenne hatszáz guldenért szabadon bocsátani feleségét, de neki nincs hatszáz guldenje.

Én segítek magán - mondta -, jöjjön vissza egy óra múlva. Egy óra leforgása alatt elkérte a barátaitól a pénzüket és azt is hozzátette, ami neki volt, s így meg lett a hatszáz gulden. Ezt a pénzt odaadta a férfinek.

 

De ez a férfi, áruló volt. A feleségét egyáltalán nem csukták le. A megszálló hatalom azonban azt a feladatot adta neki: nézzen utána, hogy ő segíti-e a zsidókat? S azt gondolta ez az ember, hogy ebből aztán azonnal pénzt is csinálhat.

Hatszáz guldennel a zsebében hazament ez az ember, s öt perc múlva már jött is a megszálló hatalom és egész családját lecsukta. Amikor később meghallotta, hogy ez az ember elárulta őket, akkor az ő szívében is gyűlölet támadt ellene.

De utána azt olvasta a Bibliában, hogy a gyűlölet, ölést jelent. Igen örült, hogy felfedezte a gyűlölet elleni orvosságot. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1, 9) Gyűlöletét Jézus elé vitte és ő bocsánatot adott neki és vérével megtisztította a szívét.

 

A háború után halálra ítélték ezt az árulót. Levelet írt neki, amelyben közölte vele: árulásának az lett a következménye, hogy a nyolcvannégyéves apja, testvére a fiával együtt és a nővére elpusztult a fogságban. Az ő árulásának bűne folytán neki is sokat kellett szenvednie, de ő megbocsátott árulójának. Jézus szeretetének és megbocsátásának egy kis példája volt ez csupán- hangsúlyozta. Jézus a szívében lakik, ezért tudott megbocsátani neki. Jézus az ő szívébe is szeretne beköltözni, hogy Isten gyermeke lehessen. Vallja meg neki bűneit! A Golgota keresztjén minden elvégeztetett mindannyiunk bűneiért..

Válaszában ezt írta ez a halálra ítélt: „Imádkoztam. Jézus, ha te ilyen nagy szeretetet tudsz adni a téged követők szívébe az ellenség iránt is, akkor még számomra is van reménység. Valóban megvallottam neki a bűneimet és tudom, hogy most már én is Isten gyermeke vagyok, aki megtisztult a Jézus vére által.”

„Látod - mondta a fiatalembernek -, Jézus felhasznált engem, hogy ez az ember megmeneküljön, holott én is gyűlöltem őt. Tudod, ha te nem bocsátasz meg, akkor te sem nyersz bocsánatot? Jézus azt mondta: „Mert, ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mt 6, 14- 15) Ezt se te, se én nem tudom megtenni, de Jézus igen!

 

A fogoly fiatalember még aznap este levelet írt feleségének: „Bocsáss meg a gyilkosaimnak. Ezt önmagunkban se te, se én nem tudjuk megtenni, de Jézussal együtt sikerül. Ha mi nem akarunk megbocsátani, akkor mi sem nyerünk bocsánatot.”

Ha Jézus visszajön és a szívünkben keserűség, és gyűlölet van, akkor nem vagyunk készen arra, hogy tiszta szívvel köszöntsük őt. „Ezért, akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.”(1Jn 3, 3)

 

Az utolsó harc idején sok embert ejt rabul a gyűlölet. De ha mi magunk sem vagyunk tiszták a keserűségtől, akkor nem állunk a győzelmi magaslaton. Könnyebb a tömeghez tartozni. Az Isten országa törvényeinek egyike: csak akkor van az embernek igazi békessége, ha feltétel nélkül hajlandó megbocsátani. Sohasem tapasztaljuk erősebben Isten szeretetét, mint éppen akkor, ha az ellenségeinknek megbocsátunk. „...mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.”(Róm 5, 5b)

                                                                                                                                Szenczi László

2018. november 19., hétfő,
Erzsébet , Zsóka napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 6456
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 42817149

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat