Kiemelés tőlem. admin

Nem szeretnék senki MÁS nevében megszólalni, szigorúan a magánvéleményemet írom:
Számomra ezzel a hozzászólásoddal életbe lépett az első fázis. A magam részéről semmilyen módon - a jelenlétemmel, hozzászólásommal sem - szeretném a továbbiakban legalizálni ezt a gondolatmenetet.

Adminként folytatom:
A második fázis a törlés, csak remélni tudom, hogy nem kell eljutnunk odáig. Ez attól függ, a többiek hozzászólásaikkal "felemelik" a témát, vagy hagyni fogják elsüllyedni.

Részemről talált, süllyed

Szerintem örüljünk a morzsáknak, amelyek lehullottak a fiak asztaláról. Ennyi a kananeus asszonynak is elég volt. Mert volt hite. Ne higgyük már el magunkról, hogy azért, mert magyarnak születtünk, akkor az Úr jobban szeret minket. De azt se hitessük el magunkkal, hogy mi jobban szeretjük Őt. A farizeusok is meg voltak erről győződve. Hőbörgésüknek úgy adtak hangot, hogy legyilkolták, vagy lecsukták az ellenük szegülőket.

Isten országában - Krisztusban - nincs helye hőbörgésnek és hősködésnek. Ott csak alázatnak és szeretetnek van helye.

Hát igen.. A zsidók is összetévesztették a kiválasztottságtudatukban a magabiztos, öntelt kivagyiságot a Teremtő által szándékolt feladattal, megbízás-teljesítéssel.
Ami a magyarságot illeti, a kárpátmedencei Haza nagyfokú védettséget mutat a környező vagy távolabbi országok, földrészek időjárási viszontagságaihoz képest. Úgy hogy van miért folyamatosan hálásnak lennünk..

Bocs, most nem a legutóbbi hozzászólásokra, hanem pusztán a kérdésre reagálok.

Én sokáig nagyon hálás voltam azért, hogy református vagyok, aztán volt egy rövid időszak, amikor elégedetlen voltam. Körülnéztem másfelé is, és aztán arra a megállapításra jutottam, hogy nekem reformátusként a legjobb. Vannak kérdések (2 darab), amikre nem tudom, hogy valóban a legbiblikusabb választ adjuk-e, de nem tudok jobbat.

Ami a magyarságot illeti, nem kötném össze a reformátussal, annak ellenére, hogy abban az országban, mely nem a szülőföldem, de ahol élek, a református hitvallást magyar vallásnak is nevezik. A református elsősorban keresztyén, azaz Krisztust követő, és nem elsősorban magyar. Legalábbis így kellene lennie. De egy jó református jó magyar is egyben, ha magyarnak született. Legalábbis így kellene lennie. De jó magyarnak lenni nem azt jelenti, hogy kérkedek, hőzöngök a magyarságommal. Nincs különbség magyar és más nemzet között abban, hogy Isten könyörül vagy nem valakin.

"Szélvédettnek szélvédett, de megmarad a büdös is..."
(Hofi Géza)

Hiába, Hofi klasszikus volt a maga nemében.

Viszont szaga nem a szélcsendnek van..

Szevasztok!

A gyerekeim építkeznek. Persze ahogy lenni szokott mindent Ők szerveznek én csak segítek ahol tudok és szükséges. Ez még rárakódva az egyéb teendőimre… Szóval elnézést a megkésett reagálásért.

Az előző hozzászólások sorában admin gyakorolta rám a legnagyobb hatást.
Mérnök lévén gyakran találkozom modelezéssel. Ha nem igazán tudjuk, hogyan is fog működni a nagy rendszer, megpróbálunk modelkísérletekből következtetéseket levonni. Ez a fórum is tekinthető egy kicsit ilyenek.
Végig nézegetve a parokia.hu oldalakat nagyon jó véleményem alakult ki a fórumról, rólatok.. Nem gondolkodunk egyformán, de hisz épp ezt beszéljük meg. Ráadásul egymás iránt megnyilvánuló (testvéri) szeretettel. Közösen várva és elfogadva a Krisztusi Értékek szerinti társadalom megteremtését, sőt teszünk érte. Van egy m i n d e n h a t ó n k is, az admin. Szeretettel figyelmeztet bennünket, ha nagyon ellódulunk az elképzelésétől. Sokáig nem hallunk felőle, de azért Ő figyel. Kontrol alatt tartja a kis fórumvilágunkat. Néha finoman megró. Aztán mikor, úgy gondolja, hogy most már ne tovább, keményen jelez: törlésre kerülünk, ha tovább megyünk ezen az úton. Van neki ehhez joga? Természetesen. Sőt kötelessége. Mások, akik azonosan gondolkodnak, maradhatnak.
Én és Ti is, akik megtiszteltétek ezeket az oldalakat véleményetekkel, úgy érzem, azt szeretnénk, ha maradhatnánk. Azok is, akik még talán nem látják helyesen a dolgokat. Mi tudjuk, hogy csak Ők maradhatnak, tehát ha valakit szeretnénk magunk között tudni, akiről látjuk, hogy most másként gondolkodik, cselekszik figyelmeztetnünk, tanítanunk kell, akár egy emberről, akár egy népcsoportról van szó.
Én törlésről soha nem gondolkodtam, az nem az én feladatom. Ezt megteszi az admin, miként a múltban azonképpen a jövőben is. Viszont, a meggyőzésről, a tanításról, a talmi bálványokról való lemondásról, a hazugságokra való figyelemfelhívásról, az igazi értékek megismertetéséről nem csak gondolkodom, hanem teszek is, ahol tudok..
És mivel úgy látom, hogy ezekben a Reformátusság hasonlóan gondolkodik, tesz, büszke vagyok a hitemre, az egyházamra.
Különb vagyok én másoknál? Különb az én vallásom? Hitem? Közelebb érezhetem-e magamhoz az Istent? Az Isteni értékeket?
Hát itt aztán kaptam tőletek rendesen a fejemre. De azt gondolom, hogy nem értettetek meg. Nem azt mondtam, hogy Isten előtt az egyik ember, az egyik felekezet, kedvesebb, mint a másik. Ő egyformán szeret bennünket. Az Ő szeretete olyan, mint Ő maga, végtelen. De mi, bár a saját képmására teremtett bennünket, egyenlőre végesek vagyunk és így is élünk, gondolkodunk. Isten előtt egyformák vagyunk, de én, te, be tartjuk-e például a Jézus Krisztus által közvetített Isteni akaratot. Sajnos én most úgy érzem, nem tudom betartani. A gyerekeim házépítés segítésén járnak a gondolataim, ahelyett, hogy eladnám mindenem és követném Őt. Pedig hát vannak ilyen emberek is. Hogy más ne jusson eszembe, mint pont egy katolikus Böjte Csaba testvérünk. Akkor szerintetek hogyan is van ez? Szabad-e egyes embereknek úgy gondolkodni, hogy igenis én közelebb vagyok Istenhez? Jobban betartom parancsait, vagy kiforgatom őket a sarkaiból. Például azt mondom, hogy csak a reformátusokkal tartom azokat kötelezőnek. Különb vagyok-e én egy gátlástalan gyílkosnál, aki betör a tanyán élő kis öreghez, meggyalázza, elveszi néhány ezer forintját?
És ha nem egy emberről van szó? Ha vannak olyan csoportok, akik úgy gondolják, hogy többet t e t t e k az Isteni értékek megvalósításáért, nem lehetek büszke, hogy közéjük tartozom, vagy szeretnék tartozni?

Szeretettel
Manti.

Sziasztok!

Nem tudom, ide illik-e a kérdésem, de úgy láttam, leginkább még ebbe a témába passzol.

Igazából arra lennék kíváncsi, mitől (ill. meddig) számít valaki hivatalosan reformátusnak.

Annak van keresztelve, konfirmál, de később átmegy egy másik felekezethez, ahol bemerítkezik és ott taggá válik.

Most nem az a része érdekel, hogy ő minek tartja magát, hanem hogy van-e erre valami "hivatalos" szabály.

()

szabad "belejavítanom"? a DIAKÓNUS az NEMMMM ez (ha mégis, akkor nagy zavar van a fejemben a ref. egyházzal kapcsolatosan, mert az ÍRÁSban tudom, hogy nem ez)



most kicsit meglepődtem, mert ITT nincs kiírva, hogy ŐK diakónusok voltak...
megnéztem, ÖSSZESEN háromszor szerepel az igében a szó:

A református konfirmációi fogadalomból idézek:

Szóval persze, egyetemes az egyház, és mindegy melyiket választja az ember - ameddig egyiket sem választotta. Ha viszont valahol "letette a voksát" (=valamilyen formában kifejezte az odatartozását), számomra csöppet sem szimpatikus és etikus, ha tovább áll.

Persze tudom, hogy nem ennyire fekete-fehér a helyzet. De lehetne törekedni a RENDre.

()

({)

továbbra is VÉSZESEN egyetértünk