Én megmondom, mi a különbség a tanítás és a prófétálás között: tanítani olyasmit is lehet, amit az ember nem tud, de a hallgatóság érti. Prófétálni pedig csak olyat lehet, amit tud az ember, de a hallgatóságból esetleg egyetlen ember sincs, aki értené.

Nem vitának szánom csak másként látom
vsz tanítani azt lehet, amit azt gondolom, hogy tudom (persze legtöbbször tévedek)
Prófétálni pedig biztos, hogy nem tudom, de meg szeretném tudni.

Az Ószövetség idején élt próféták nem tudták mit prófétálnak, de azt igen, hogy általuk az Örökkévaló üzen.

Tudás alatt itt nem azt értem, hogy biztos vagyok benne, hogy azt kell mondani. Így már egyezik a véleményünk?

Kedves G7!

"ha pld.a Te hívő feleséged "hall"valamit a Szentlélektől ami a Te
érdekeidet szolgálná,akkor mit kell
tennie ?
Halgassa el előled az információt,mert az akkor már tanításnak minősül és ezzel vétkezik ?

vagy IstenLelkére hallgatval,úgy addja elő neked a kapott gondolatot"véletlenül",hogy azt hihesd,hogy az valójában a Te gondolatod?

Péter,Péter,Istent nem tudod kijátszani ,még a férfiúi büszkeségeddel sem

Ha ,Isten úgy akarja akkor,a feleséged fog tanítani,úgy,hogy azt észre sem veszed."

Ha Isten szól a feleségem által, akkor az nem tanítás! Az prófétálás! Egy hívő férfi PONTOSAN tudja, hogy mikor szól a felesége által hozzá az élő Úr!
Mert az "ütős" és akkor TUDOM, hoy most nem kioktatni akart a feleségem azért, hogy bebizonyítsa, hogy ő úgy is túl tud járni az eszemen, hogy észre se veszem!

Tanítani, oktatni más, mint Isten üzenetét tovább adni!
Az egyiket lehet lelketlenül is!

Igen, sőt nem is tudom magamban tartani, mint Jeremiás ahogy mondja.


Nem szószátyárság, hanem súlyos teher.

Jeremiás jófej volt... És vót neki műszaki érzéke

Sziasztok!

Még egy gondolat, visszatérve arra, hogy a nő ne tanítsa a férfit és ennek köze van az uralkodáshoz.

A tanítás szükség szerűen egy tanár - katedrán lévő személy - és egy tanuló - padok között meglapuló nebuló - kapcsolata.
Azaz itt kialakulhat egy fölé és alárendeltségi viszony a felek között.
Ha egymást tanítják, akkor meg egy versenyhelyzet is...
A nő ne akarjon uralkodnia férjén, azaz ne ő tanítsa a férjét.

A prófétálásban viszont teljes mértékben hiányzik az uralkodni vágyás a másik felett és a versenyzés is.
A prófétálás az Úr uralkodását hirdeti!
Amikor prófétál valaki, akkor az Élő Isten uralmát, szeretetét, irgalmát ítéletét, kegyelmét hirdeti!

Kedves Tulip

Akkor,mond meg nekem,hogy Krisztus,apostolai milyen karizmával rendelkeztek,prófétaival vagy tanítóival ?

És,ha kérhetnék egy olyan tanítót példaként aki tanítói karizmával rendelkezett,de prófétálni már nem tudott,ha lehet erre is kérnék példát.

Ha lehet ne magadat említsd

ha bár be kell vallanom,hogy az elejétől foggval neked oda adnám a tanítói karizmával rendelkező titulust,de a prófétait nem.

Rendelkezel azzokkal a képességekkel ami egy jó tanítónak kell,de Te a prófétáktól eltérően nem Istentől várod a kérdéseidre a válaszokat hanem az emberektől.

Az emberi értelem pedig csak a felszint képes kapargatni,a mélyre hatolni egyedül a Lélek képes.

ha viszont,nem rendelkezel prófétai képességekkel nagyon könnyen válhatsz
tévtanítóvá.

igen valóban mást jelent számomra a tanítás szemlátomást mint itt a fórumon másoknak.

Talán azért mert pontossan tudom,hogy egy ember nem képes egy másik ember számára egy szellemi tudást átaddni,max segithet abban,hogy a másik ember végre oda figyeljen Istenre és Istentől azt a tudást átvegye.

Számomra egy szellemi tudás átadása nem ugyanazt jelenti mint egy világi tudásé,
amit belehet magolni és szószerint átlehet addni bárki másnak,igen jól mondod akár
lelketlenül is.

Mert nem ugyan az az értelmünkkel megérteni valamit,mint az amikor Lélekben fogadunk el valamit.

Azért a poroszos iskola tipust nem kellene ráhúzni a pajdagogos eredetére, amikor a rabszolga tanította az "uraság" fiát.
Aztán a padok is, azért úgy helyezkednek el az épített templomban, hogy szószékről lehessen hirdetni a 'igét' persze latinul a köznépnek.

Már hogy ne lenne versengés, a páli felszólítás pont erre hívja fel a figyelmet.

Az jó ha van véleményem de legyen már annak gyökere.

Kedves Péter

Jézus,hogy tanította a tanítványait,úgy,hogy föléjük helyezte magát,úgy,hogy uralkodni
akart felettük?

Nem az a jó tanító aki uralkodni akar a tanitványán,hanem aki kellő mértékben alázatos a tanitványával.

Mert ha nem érzi a tanítvány,hogy fontos a tanító számára,akkor őt sem foggja érdekelni a tanító mondanivalója,kellő mértékben.

Ján 13,13. Ti engem így hívtok: Mester, és Uram És jól mondjátok, mert az vagyok.
14. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.
15. Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.
16. Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.

Akkor ezekszerint a férj minden nap megmossa a feleség lábát?

Na, nálam ez is fordítva van...

Apostolival. (1Kor12,29; Ef4,11) Ha elfogadjuk, hogy feladatuk volt gyülekezeteket alapítani, akkor ez magában foglalta többek között az evangelizálás, a prófétálás, a tanítás és a pásztorolás karizmákat is. A Bibliába is csak apostoli tekintélyű írás kerülhetett be.



Ehhez igénybe venném a közönség segítségét. Olyan Bibliához hű teológust kellene megnevezni, aki amúgy nem prófétált. Elvileg ilyen létezhet, létezhetett, s ennél több álláspontomhoz nem is kell.



Várjál ezzel a titulus osztással! Hogy akarod odaadni valakinek a – jó - tanítói karizmát, aki nem Istentől vár válaszokat? Az ilyen emberre pont az igaz, amit a folytatásban írsz:



Hogy lehetne valaki jó tanító, ha maga is csak a felszínt képes kapargatni?



Ezt inkább így fogalmaztam volna meg a helyedben: Aki a kérdéseire emberektől vár választ, de amúgy rendelkezik tanítói karizmával, az könnyen tévtanítóvá válhat. S erre csak azt mondhatnám, hogy egyenesen válik.

Amúgy a képességeimtől eltekintve, az nem igaz, hogy nem Istentől várom a válaszokat. Az igaz, hogy elfogadom, hogy vannak tanítók, hisz erről a Biblia is beszél. S tényleg odafigyelek a tanításaikra. Ám végső soron tanításuknak a Bibliával vagyis Isten ihletett igéjével való összhangja alapján döntöm el, hogy elfogadom-e vagy sem. E döntésben pedig egyedül a Szentlélek a meghatározó, róla olvassuk elvezet bennünket minden igazságra. Igen a fontos kérdéseink előadás sorozatot emberek tartják embereknek, ám Isten Igéjének, mint abszolút tekintélynek alárendelve.



Remélem azért nem úgy olvasod a Bibliát, mintha a te értelmezésed lenne benne érvényben.



Ezt nem értem. Nálam ugyanis ez a kép van: Adott két ember. Az egyik a Szentlélek segítségével bizonyságot tesz, tanít, evangelizál, prófétál, a másik pedig hallgatja és benne szintén a Szentlélek tesz bizonyságot a hallottakról. Ha a hallgatónál nincs ott a Szentlélek, akkor amit hall nem értheti meg, nem megy át a tudás. Ha meg a beszélőnél nincs, akkor a hívő előbb utóbb gyanút fog, hogy amit hallgat, az valójában tartalmatlan.



Igen a lelki tudáshoz a Szentlélek kell. Nyilván a szellemit ilyen értelemben használtad, mert alapból a magyarban van olyan , hogy szellemi foglalkozás, s nyilván az ilyeneket űzök úgy tanulták meg, hogy szó szerint átvették, vagyis világi tudás módjára. A történeti hűség kedvéért a lelketlenül szót kavics írta.



Nem vagy következetes. Mert ha eddig szellemeskedtél, azt kellett volna írnod: Szellemben. Persze én jobban szeretném, ha inkább mindenütt lelkiségről, Lélekről, lelki ajándékokról esne szó, mert ez magyaros. S alap lelki ajándék a Lélek dolgai megértésének a képessége is.

IGEN!!