nekem volt a NEHEZEBB dolgom

a másodiknál majnem áldozatul is estem!!! mondták a nővérek: "kispapa, rosszul van? üljön le gyorsan!!"

Na ugye, pedig csak nézted/én egyébként nagyon ragaszkodom a férjemhez, de ezt kivéve: nem is akartam, hogy ott legyen, és ő ezért nagyon hálás volt nekem../

IGEN!! két ÖSSZEILLŐ EMBER!!!! EZ a titka

Gyuri sokáig nem tudta eldönteni. hogy ott legyen, vagy ne, én teljesen rábíztam, azt mondtam, hogy én biztos ott leszek, ő dönthet, döntsön. Aztán úgy döntött, hogy ott lesz, és nekem nagyon jó volt így, mert közvetített a doki felé, meg mérte a fájások közötti időket, és azonnal kiment szólni, ha sűrűbbek lettek... segített hányni, amit nem tudom, hogy oldottam volna meg nélküle, mert fölkelni-mozogni már nem tudtam, de még nem volt bent se orvos se szülésznő, sesenki. És egyébként is.. valahonnan hirtelen előjöttek a szunnyadó tartalékai, és olyan lett, mint egy igazivalódi lovag. Végigszövegelte az egészet... én a klinikán szültem, és voltak szülésznő-tanoncok is, akik ott sertepertéltek, aztán a kitolási szakaszra jelentkezett egy rakás orvostanhallgató, hogy bejöhetnek-e megnézni. És én már nem voltam olyan állapotban, hogy nyilatkozni tudjak erről (ezért volt jó, hogy ott volt Gyuri: figyelhettem befele zavartalanul), és Gyuri mondta, hogy jó, jöhetnek, de utána kikérdezi.. erre hátul az egyik beszólt, hogy 'ez hülye'. És akkor Gyuri annak az egynek a jelenlétéhez nem járult hozzá. . :D. . Nagoyn nagy élmény volt.
Az idézet tetszett .
-- a többit meg kitöröltem, mert a sima és esetleges - mert sokan igenis tudják - tudatlanságot nem kéne rosszindulatnak felfogni. Iszonyat, hogy mennyire és milyen észrevétlenül átmentem negatívba . Ráadásul a nyelvtanulással nem kéne viccelni, mert annak komolyan neki kéne állnom. Segítség!!!!! Lusta vagyok és a körülményekre kenem ((((. Rángasson már ki valaki!!! -

Még elmesélem a másik nagyonjó szülés közbeni poént is: mikor már varrt össze a doki, és gyuri látta, hogy fáj (olyankor már az ember idegesebb, ha fáj, kint van a gyerek, miért nem hagynak már békén...), mondta, hogy oké, ha túl leszünk ezen, ő majd lefogja nekem a dokit, és én is összevarrhatom.
Meg folyamatosan lökte az ilyeneket... én szegény dokiból csak két rázkódó vállat láttam.. aztán mondta is, hogy apuka hagyja abba, mert itt azért nem kéne a kezének remegni

Kamilla írta: Közben esemény is van: Tündi tegnap kapott egy biciklit, ami ma eltört. Most mehetek be a vevőszolgálatra asztalt verni, amihez pedig semmi kedvem. Felhívtam őket, azt mondták, hogy menjek be blokkostul, biciklistül (gyerekestül), és ha jogos a reklamáció, visszacserélik. Halványila gőzöm sincs, hogy fogom megoldani a busz-utat.


Erika írta:

Ez nagyon tetszik, azt mutatja, semmit nem fejlődött a világ- legalábbis bicikli-ügyben.

Kifelé indultunk babakocsival, egy-két biciklivel...hazafelé a biciklit én hoztam a babakocsin, mert mindig valami baja lett...

És érdekesen alakult a mai játszóterezés is, azt is elterveztem, hogy majd elmesélem itt.
A játszótéri etikett nem is olyan egyszerű dolog. A szokásos konfliktusból indult: elvittük Tündi kis babakocsiját, úgy jött, hogy azt tolta, benne ült a cicája... a játszón meg a többi gyerek is szerette volna tolni, de Tündi nem akarta odaadni. Idáig tiszta sor. Meg kell neki tanítani, hogy nem lesz attól semmi baja a kocsinak, ha más is tolja nem szabad irigynek lenni, kicsit tolják, aztán visszaadják, és kész. Óriásinagy harc árán -(aminek keretében kétszer összepakoltunk és elindultunk haza, és Tündi a sarkon döntött úgy, hogy menjünk vissza, odaadja a kocsit, és tudom, vitatható, hogy ilyenkor vissza szabad-e fordulni, azért fordultam vissza, mert egyrészt a hazamenés igazából nekem lett volna büntetés, másrészt meg olyan szép lett volna, ha Tündi odaadja magától. A sarkon még azt is mondta, hogy puszit is fog adni az síró kislánynak, és odaadja a babakocsit, hogy ne sírjon... aztán mikor visszamentünk, mondta, hogy tessék, de közben szorította, hogy fehéredtek az ujjai) végül odaadtuk, kipróbálta az összes ott lévő gyerek, aztán mikor mindenki megunta, ott állt a homokozó mellett, Tündi kiszúrta, jajdejó, tolhatja ő. Mondtam neki, hogy látod, okos voltál, odaadtad, és lám, nem lett semmi baja, kipróbálták-visszaadták, most tolhatod megint te... és abban a percben odastartolt a babakocsinkhoz egy nagymama, és vitte el az unokájának... na, most légy okos. Legszívesebben átmentem volna kétévesbe, és kitéptem volna a kezéből.. de aztán Tündi megoldotta a helyzetet, odaszaladt, elkapta a kocsiját, de közben kiszúrta megint egy másik gyerek is.. Tündi szorította a kocsit, és ketten ordítottak közvetlenül a fülébe.. Naggyonnagyon jellemző volt, ahogy nagy szemekkel rám nézett, hogy 'Miért sír a Dóri??" . Aztán ő döntött úgy, hogy na, most menjünk haza. És haza is jöttünk.

Bocs, Kamilla, nem akartam beleírni a tiédbe, csaak idézni, de rossz gombot nyomtam meg.

semmi baj
(egyszer velem is történt ilyen, jól meg is ijedtem, hogy mi van. egyforma az a két gomb nagyon)

Azért figyeltem fel erre az idézetre, mert szinkronban van azzal, amit a derék asszonyról ír a Példabeszédek 31: 27: Vigyáz a házanépe dolgára...

ha azon gondolkodom, mi a legfőbb tennivalóm,mint anya, mint feleség, hát ez: szemmel tartani a család minden tagját, minden ügyes-bajos, kisebb-nagyobb ügyüket, s vigyázni,hogy minden szépen peregjen, nagyobb fennakadások nélkül.
Néha feleslegesnek tűnik ez a poszt...a nagyobbak mégha tudják is rendezni a dolgaikat, azért sokszor előfordul, hogy valamire nem terjed ki a figyelmük, s egy -egy időpont elmulasztás nagy galibát okoz.

Hogy közben mire jut a gyesen lévő anyuka..van-e szabadideje...nem nagyon...

most is mennem kell, hív egy-két családtagom, majd este még benézek....

Ha már így megkérdeztetek...

Nem vagyok az üres hízelgés híve. Ha ezt majd a bankok hitelbírálatánál is figyelembe veszik, és nem perkáltatják le velem a 9000 ft-os szegénységi adót (óvadékot, tel. előfizetésre), akkor majd komolyan veszem az ilyen szövegeket.

A biciklit mégse visszük vissza, nem garanciális, Gyuri azt mondta, hogy így száz, hogy nem fogják visszacserélni, kár az energiáért. Inkább elmegyek mégis fodrászhoz.
Amúgy tiszta ciki, a tesóm hívott föl, mikor olvasta itt a naplóban a sóhajt, hogy hát ő perszehogy segít. Úgy elszégyelltem magam. Pont emiatt cseszegetem a másik fórumban Ezüstöt, hogy ha baja van, miért nem szól, erre pont ezt csináltam. Frappáns körítéssel panaszkodtam itt nektek, ahelyett, hogy megkeresném a megoldást, ami pedig ebben az esetben tényleg karnyújtásnyira volt.
Most sikerült meghallgatnom a múlt pénteki tanítást (jobbkésőnmint), a családról volt szó. Azért csak most tudtam meghallgatni, mert Tündi nem aludt egész héten nap közben, aztán tegnap csalással elaltattam (amúgy azért nem alszik, mert - szintén jobb későn mint soha alapon - most úgy próbálom altatni, hogy megmondom neki, hogy aludni kell, és lefekszünk, és mesélek.. vagyis normálisan.), és így csináltam magamnak két óra szabadidőt, viszont este nem volt semmi csalás, úgyhogy csak este 11-kor aludt el, és még most is ájultan alszik.
Gyuri reggel, mikor ébresztett Kamillácskámnak szólított. Picit jól esett.
Aztán most lett időm hallgatózni. A családról volt szó, meg a férj-feleségről, ami itt már százezerszer meg lett tárgyalva. Az jött át mint lényeg, hogy igenis a feleség nincs alárendelt helyzetben, és ezértaztán van neki felelőssége, komoly. (hehe... értelmező jelző . H. Varga Gyula tanár úr Egerben azt mondta nekünk, hogy a szigorlaton ne, vagy legalábbis ne mindnyájan azt hozzuk rá példának, hogy 'Vettem csizmát, pirosat.').

Huhhh.. kicsit összeértek a dolgok. Felelős vagyok a saját dolgaimért. Ez a lényeg meg a tanulság. Kiakadtam tőle, hogy milyen rondán és észrevétlenül átmentem negatívba az elmúlt napokban. Az anyukám mondta nekem mindig a tizenegykétéves-kori fogyókúráim kapcsán, hogy Epiktétosz, egy híresnagy görög azt mondta, hogy amin nem tudok változtatni, azon fölösleges keseregni - ha nem tudom arrébbtolni a csípőcsontomat, nem tudom, és kész, ezért hülyeség sírni. Viszont amin meg tudok változtatni, azon kötelező. A játszóteres sztorit se tisztességesen írtam le. Lehetett volna pl. szólni annak a nagymamának, hogy bocs, most ő szeretné tolni. Felnőttek vagyunk. Ezek kis hülyeségek, de ezt lehet nagyban is csinálni, hogy rákenem a körülményekre, és szenvedek. És a kis hülyeségekből lesznek a szokások, meg a sablonok, meg a keréknyomok. Hehe . Dejó, hogy ez kiderült.

Jó az a felelősség... csak az ember nem tud 0-24-ig felelős lenni. Mert az olyan, mintha egy oroszlánt tartana macska helyett. Sosem fordíthatsz hátat neki, mert abban a pillanatban fog hátba támadni. Már csak azért, hogy bebizonyítsa, hogy ő az úr a háznál.

Aztán ha jól megvered (és itt most lelki bántalmazásról beszélek), akkor nyugton van két napig, behúzza fülét-farkát. Ha meg nincs rá energiád, akkor előjön az uralkodási vágya.

Na, erre varrj gombot. Hogy kerülöd el itt a családon belüli erőszakot? Mert kell idomítani, ez nem kérdés...

Ezüst, nem értem, mi az üres hízelgés ebben, hogy leírja: az anyaság egy felelős pozíció 24 órán keresztül, nem pénzzel honorálva...esetleg az,hogy ezt nem rabszolgasorsnak tünteti fel?
Dehát nem is az! És valóban rengeteg múlik a hozzáálláson...és azért, mert a társadalom lenézi, azért még mi, a jelenkori anyák értékelhetjük az anyaságot a megfelelő szemszögből, a Biblia szemszögéből, nem?

"Mert kell idomítani, ez nem kérdés..."

Miért kéne idomítani, ha egyszer közösek az érdekeitek???