Ezzel eljutottál odáig, hogy megértetted álláspontom, mert ennél többet nem is tartalmazott. Hogy ezen továbbléphessünk szembesítenélek saját álláspontod jelentésével: Ha te magad túl akasrz lépni az elvi szinten, akkor ezzel azt állítanád, hogy képes vagy – esetleg team munkában, kérve a közönség segítségét - az összes eddig élt, jelenleg élő és ezután élő hívő emberről kimutatni hogy ha van tanítói karizmája van prófétai karizmája is. Miközben nekem elég lenne egy ellenpéldát találnom – akár team munkában is. Szerinted innen nézve kinek a helyzete kilátástalanabb álláspontja alátámasztására, elvi szintről gyakorlati szintre emelésére?



Itt nem a szó szerinti értelmezés a probléma, hanem ha a hit szónak egy bizonyos értelmét akarnánk mindenütt alkalmazni. A hívők mindegyike rendelkezik üdvözítő hittel, amiről Ef2,8-9 beszél, így világos hogy 1Kor12,9 nem erről a hitről beszél, így azután a két igehely nem üti egymást. A kérdés innentől még az, hogy 1Kor12,9 milyen hitről beszél. Egy jelöltem a bátorsággal kapcsolatos. A rovat egy alapkérdésénél maradva például két dolog tudni, hogy megújulás kellene, s ezt a megújulást bizonyos nehézségek ellen is felvállalni. Egy dolog tudni, hogy nem szabadna megkeresztelni hitetlenek gyermekeit, s más dolog ezt a gyakorlatba átültetni, miközben a lelkész háta mögött esetleg senki sem áll, csak a hite. Nem egy későbbi vértanú elsőre nem mert a hitre így rátámaszkodni.



Lásd iménti soraim.



Üdvözítő hit nélkül sem hívőnek lenni, sem üdvözülni nem lehetséges.




Egy logikai bukfenc kipipálva.




Ezek szerint rendelkezel a lelkek megítélésének karizmájával, hogy tudod melyik lélek tévtanító, s melyik nem?



Kedves Szentpéter 2.0! Protekciójára nincs szükségem, de a kérdése önmagában is érdekes. Istenről azt olvassuk az egeknek egei sem fogadhatják be. Ha most az egeket úgy képzeljük, mint amelyek között van egymásba ágyazottsági hierarchia, akkor a kérdésed valahogy így szól mi a különbség a legnagyobb ég és a létező legnagyobb ég között.

A válasz az, hogy semmi. Istenben benne van minden ég – hisz olvassuk, hogy minden őbenne áll fenn -, így a legnagyobb is. S mint Istenben levő létezik is. Isten maga pedig nem ég.

Ámen



Isten szuverén úr, akit a saját törvényein is felülemelkedhet, ha neki úgy tetszik.



Viszont az is meg van írva (éppen Pál apostol által ), hogy Krisztusban nincsen férfi és nő.

És hát persze, hogy ne uralkodjék a nő a férfin. De a férfi se a nőn.

Nem tudom... most csak a saját tapasztalatomat mondom: én sose úgy éltem meg, hogy ha engem valaki tanít, akkor uralkodik rajtam. Ha uralkodott, akkor nem tudtam tőle igazán tanulni.
És ha valaki rendelkezik a tanítás karizmájával, akkor Isten tanít általa, Ő meg nyugodtan uralkodhat .

Erre nem tudtam nem reagálni, lévén szociológiát tanulok, és külön tantárgyunk foglalkozik ezzel. Festők sincsenek, képzőművészek sem, akadémiai tagok is ritkán, és nem azért mert hülyébbek a nők, hanem mert nem rég még egyetemre sem járhattak, aztán később járhattak, de mikor lediplomáztak mehettek vissza főzni, meg szavazati joguk sem volt, Svájcban kb 1946 óta van női szavazati jog...
Ha egy tudományos konferencián előadást tart egy nő, simán előfordul, hogy azt mondják neki: Marika, fáradjon ki megtartani az előadást. A pasikat meg Gibsz professzor, címzetes nevezetes akárkinek fogják szólítani. Ha 2x annyi nyelvvizsgád és diplomád van nőként, teljesen ugyanabban a pozicióban kb a 75%-a fizetést fogod kapni egy világi állásban, mint egy férfi. (mert a férfi tartja el a családod, mondhatnánk - de ugye manapság kétkeresős családmodell van, és az egyedül álló férfi ugyanúgy többet fog kapni egy ilyen szituációban, bár a nő meg lehet, hogy egyeül tartja el a két gyerekét.)

Miért? Mert a férfiak dominálnak (negatív értelemben) a társadalomban. És még nagyon hosszú folyamat, hogy egy kicsit kiegyenlítődjenek ezek a dolgok, mert teljesen nyilván nem fognak.

Persze nem reklamálok, mert a bűn következményeként benne van a Bibliában, hogy a férfi uralkodik a nő felett, a nő meg epekedik. És szerintem hatalmas előrelépések vannak pont most, akár az egy generációval korábbihoz képest is.

Ismerek olyan esetet, (elég neves ref. gyülekezetben), hogy a fiúk akkor szedik elő a 'nő ne tanítson' tanítást, amikor egy beszélgetésben kifogy az érvük, vagy megáll a tudományuk... Ezt is tiszta rossz, szerintem.

(Ez most biztos hatalmas botránykő, nem vitát akartam ezzel generálni, csak árnyalni a képet.)

Tulip szuverin úr ezt akartad írni kedves Mandula
Tulip tudja, Tulip megmondja, resszkessetek egerek, mert jön Tulip.

sikerült

mosmá tök árnyalt!!

iszonyat érdekes NÉZNI a vitát (beleszólni nem szeretnék)

ugyebár pl. te is: levezeted a nők háttérbe szorított helyzetét, majd egy laza csavarral behozod, hogy "dehát végülis ez az uralkodik-epekedik felállás eredménye" (nagyon pianissimo tenném ide, hogy ez egy ÁTOK, ami alól - a többivel együtt - pont KRISZTUS ÁLDOZATA oldott fel minket, persze ugyanúgy nem AUTOMATIKUSAN, mint az 1pt1:18 átkát)

vagy itt van mandula: elmondja DerekPrince érveit... aztán a PolgárLányokat "kivétel-ami-erősíti"ként azonosítja be...

és MINDEZENKÖZBEN általában az se világos, h MI a tanító (karizma? elhívás? szolgálat? szolgálati ajándék?) és a próféta (?? ??? ????) valódi JELENTÉSE
(ref lelkész barátom "definíciója" kívánkozik ide: PRÓFÉTA=elkezd habzani a szája, hanyattesik és megmondja h holnap itt a világvége)

Csak arra az apró kitételre reagáltam, hogy vajh azért nincs női zeneszerző, mert ebből is látható, hogy a nők másra teremtettek, vagy mert évszázadokig ha lett volna is tehetséges nő, esélye nem volt erre.

"dehát végülis ez az uralkodik-epekedik felállás eredménye"

Én is utalni akartam az átok jellegére, mikor azt írtam a bűneset következménye. Lehet, hogy itt tér el a látásunk erről - én nem úgy tekintek rá, hogy Isten megátkozta a nőt, hogy uralkodjon rajta a férfi, hanem mint a bűn átka vagy másszóval természetes következménye. Krisztus persze, hogy felszabadít ezalól, sőt egy Istennel járó ókori zsidó is biztos másképp viszonyult a feleségéhez, és nem a legdurvábban leuralta (már nyilván a kutlúrális meghatározottságok keretein belül) Úgy értettem, hogy nem szólhatok be, hogy de szenyók ezek a férfiak, leuralják a nőket - mert ez a bűneset természetes következménye, rákfenéje, onnan ered stb. (Lehet, hogy most se lettem érthetőbb, akkor bocs, most üvölt a gyerek és ez leszívja az agyam...)

nem tér el a látásunk

a férfi számára a FELELŐSSÉG-KÉNYSZER legalább akkora ÁTOK (orca verítéke, stb), mint a nőnél az engedelmesség...

Kedves Tulip

A bizonyítási feltételedről eszenbe jut az a vicc,amikor a történelem vizsgán,először a protekciós,felel akitől megkérdezik,hogy hányadik VH-volt a II.VH.-rú.
A válasz a második,jólvan fiam átmentél.
A következő "normál"vizsgázótól megkérdezi a tanár,mond fiam mennyien haltak meg
a II.VH-ban. a válasz:kb. 10 millióan,jól van fiam átmentél.
Majd,jön a harmadik vizsgázó aki nem igazán kedvence a tanárnak,és megkérdezi ugyan ezt tőle a tanár. a diák válasza,hogy tízmillió hatszázötvenegyen.Erre mondja a tanár,jó-jó
akkor most sorold fel őket névszerint.

Ha jól értelek ,Tulip,akkor Te is ez utobbi
feltételt szabod számomra a bizonyításra.

Előszőr is hozzá tenném,hogy semmit sem akarok bebizonyítani,
a bizonyítást minden ember Lelkében a Szentlélek végzi és még véletlenül sem egy másik ember.

De,térjünk vissza az eredeti témához,hogy vajon lehet e valakínek tanítói karizmája,aki nem rendelkezik prófétai karizmával,illetve forditval is,hogy kap e valaki prófétai karizmát aki nem rendelkezik tanítói karizmával.

Te is és én is tudtam a Bibliából olyan szereplőket megemlíteni akik mind prófétai,mind tanítói karizmával rendelkeztek,hisz amellett,hogy prófétáltak,egyben tanítottak is.

Arra viszont nincs a a tudtommal Bibliai példa,hogy valaki tanítói karizmával rendelkezik és közben nem képes prófétálni is.

De beszéljünk akkor arról,hogy mi is lehet az a tanítói karizma ,egyáltalán ha az nem kötödik prófétai képeségekhez akkor,kötödhet-e a hívőséghez.

És,pont ez a lényeg,mert ha a tanítói karizmának egy olyan értelmet adunk,hogy ki rendelkezik,olyan emberi tulajdonságokkal,ami révén képes azt a diákoknak,át is addni,akkor
elég egyértelmű,hogy ez nem kötödik a hívőséghez,pontosabban nem feltétele a hívőség
"legalábbis tudatos"megléte.

Hisz,kiválló pedagogusok,szépszámmal vannak
a nem hívők között is.

Az ő esetükben vajon,honnan származik az a bizonyos tanítói karizma?

a Szentlélektől ?

A Szentlélek nem hívöknek is ad karizmát ?

És itt,jőn a képbe a prófétálás karizmája.
Mert mit is jelenthet a prófétai karizma?

Nem hinném,hogy azt,hogy valaki habzó szájjal
a világvégét jósolja .

Sokkal inkább azt ,hogy a hívő,elsősorban a megerősödött hite álltal"hit karizmája,amit nem igazán tudtál tegnap még szószerint értelmezni,pediig lehet",a Szentlélek álltal képessé válik "meghallani"vagy "meglátni" azt az élő Igét ami a Mennyből származik,az Atyától.

Egy keresztény tanítónak pedig,főleg aki a Biblia szimbolikus renszerét nem csak elmondani akarja a hívőknek,hanem értelmezni is,annak feltrétlenül szükséges,hogy az élő Igét is hallja a Szentlélek álltal,hogy értelmezése a Szentlélektől származzon.

Ezt próbálják sokan kijátszani azzal,hogy könyvekből és emberektől próbálják megtudni,hogy mi is a Biblia szimbolikájának az üzenete.

Ezzel pedig meg is ölik magukban a prófétaság lelke utáni vágyat,és ezért nem lesznek képessek tejen kivül mást megemészteni,mivel az már megfekszi a gyomrukat.


Vagyis az a lelkész aki nem rendelkezik a prófétaság karizmájával az jó lelki tanító sem lehet,aki pedig
rendelkezik a prófétaság karizmájával az igenis
ennek segítségével,jó lelki tanítóvá válhat.

Ezért nem létezik a prófétaság karizmája a tanítás karizmájától külön.

Az pedig,hogy az apostolok megpróbálták a bizonytalan híveknek,azt elmagyarázni,hogy nem
azt kell vágyni,hogy minden,hívő ugyan azzal a karizmával rendelkezzen,"feltételezem,hogy a hívők között kialakult egyfajta irigység vagy bizonytalanság"mert minden karizma a Szentlélektől származik,az még nem jelenti azt,hogy ezek a karizmák külön,külön léteznek a
hívőkben,még akkor sem ha egyes karizmák egyes hívőkben erőteljesebben nyilvánulhatnak meg.

A különbözőségek szerintem abból adódnak,hogy
a hívők eredendően más más lelki tisztasággal rendelkeznek akkor amikor hívökké válnak,így
nem egyformán részesülnek a Lélek ajándékaiból,
de szerintem ez egy idő után kiegyenlítődik.

Hisz ezek a Lelki ajándékok,a Szentkélek tulajdonságai,Aki,egy és ugyan az minden hívőben,így értelemszerüen,mindenkiben ugyan azt a tulajdonságot kell,hogy létre hozza.

Az pedig,hogy milyen mértékben vannak jelen a hívőkben ezek a tulajdonságok az attól,függ,hogy mennyire erős kapocs fűzi öket Istenhez.
"meg persze füghetnek attól is,hogy Isten milyen feladatot szánt számukra"

És természetessen magától a hitüknek az erejétől..

Ezért nem nehéz kitalálni,hogy Jézus,mindegyik Lelki ajándékkal kellett,hogy rendelkezen.

És,ha már arról beszéltem,hogy ezek a karizmák párhuzamossan vannak jelen,nem nehéz megérteni ezt,ha bele gondolunk abba,hogy egy jó lelki tanítónak,nem csak tanítói,prófétai,hanem egyfajta Lélekbe látó,lelket megitélő tulajdonsággal,karizmával is kell rendelkezni.

Net2rist azonnal kiszúrta, hogy e a kivétel erősíti a szabályt defektus. Sokkal inkább igaz, amit Indu írt a tanulási lehetőségekről.
Azonban ezek mind világi dolgok, amihez nem kell hívőnek lenni. Az a tanítás viszont amit a Biblia megtilt a Biblia a nőknek már lelki dolog.




Gal3,28 „Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nõ; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.”

Olvasd el a környezetét is a Bibliádból, hogy a tanítás kérdéséhez semmi köze.



Ezzel nem kevesebbet akarsz, mint hogy Krisztus se uralkodjon az egyházon. A Biblia viszont ezt írja: „De miképpen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjüknek mindenben. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért;” (Gal3,24-25)



1Tim2,12 külön beszél tanításról és külön uralkodásról, ebből a tanítva uralkodást én nem olvastam ki. Magyarázat: Az asszony nem taníthat, mert ő bukott el az édenkertben először. S nem uralkodhat a férfin, mert ez része a bűneset átkának, illetve ez fejezi ki hogy az egyház se uralkodhat Jézus felett.

Egy vita megtanult és elfogadott dolgok körül robban ki, egyenlő felek között, itt előhúzni egy olyan érvet ami tanító és tanítványai esetére van megfogalmazva, valóban rossz.

A fentiekben amúgy sok igazság van, mert a férfiak uralkodása a világban messze nem Ef5,24-25 alapján valósul meg. Ám nem hiszem, hogy a nagy egyenlősdi lenne a helyes válasz rá. Ennek ideológiai alapjai ugyanis szintén Isten ellenes gyökerűek, s együtt járnak például az abortusz liberalizálással, s a népesség csökkenéssel.

Én nem szabom, csupán megmutattam, hogyan lehetne a te saját állításodat igazolni.



A Szentlélek is csak az értelmen keresztül győz meg. Hogyan győzött meg arról, hogy aki tanítói karizmával bír, szükségképpen bír prófétai karizmával is?



El se tértünk.



Ebbe eddig se kötöttem bele.



Beszéljünk!



A világi foglalkozásokhoz is kell tehetség, amit szintén Istentől kapunk. Ám ennek semmi köze a lelki ajándékokhoz. Így a Bibliában a lelki karizmák között említett tanítóságnak semmi köze a világi ismeretek tanításának képességéhez.



Persze hogy nem azt jelenti, hisz már megadtam több Bibliai példát, ahol prófétálást találunk, például Pál védekezései, István védőbeszéde, 1Kor14-ben a betévedt idegenek intése, hogy Istennek adjon hálát, a szűz lányok prófétálási példája, Csel20-ban Pál beszéde az efézusi gyülekezet vezetőihez. [Erről jut eszembe, ha nők nem is prófétálhatnának, akkor nyilván rájuk az az ige sem lenne igaz, hogy ha törvényszék elé cipelik őket, ne aggódjanak, mit mondanak, mert a Szentlélek megadja majd abban az órában, amikor szólniuk kell. Ez nyilán nincs így, így ez egy újabb érv, hogy 1Kor 14 sem általában tiltja a nőknek a szólást, hanem szűkebb értelemben.]




Ha van jobb magyarázatod, miért nem álltál vele elő? A mondat második fele egy csomó félreértési lehetőséget ad, így inkább megvárom hogy szűkítsd a lehetőségek körét.





Képesnek kell lennie a Biblia mélyebb összefüggésének megismerésére és annak továbbadására. Világos, hogy a Szentlélek teszi rá képessé. Az „élő Ige hallása” viszont megint csak félreérthető, mert például új kijelentés vételére is gondolhat bárki, ami félrevinne, így megint csak várnék valami pontosítást.



Amennyiben ezt készek vitának kitenni, akkor ezzel semmi gond. Ahogy természetesen annak is készen kell állnia, aki úgymond állítása szerint legalábbis - közvetlenül tanult Istentől. S egyáltalán nem biztos, hogy a vitából az utóbbi jön ki jobban. Sok kérdésben ráadásul újra és újra azon vitaelemek kerülnek elő, amin mondjuk már Kálvin „átgázolt”, elődeit idézve. Nincsenek új érvek. Ha valaki azt mondja ő közvetlenül Istentől tanult, akkor legalább egy új érvet ha lenne szíves közöljön velünk.




Az itteni tapasztalat meg éppen az, hogy a régi igazságok fekszik meg a gyomrokat, amiket emberektől és könyvekből lehet tanulni (Jézus, Pál, János , Péter, Biblia). S éppen a közvetlen új kijelentések azok amikhez oly nagy az odafordulás. Kezdve mondjuk Pelágiustól, Arminiuson át napjaink Németh Sándoráig.



Az első fele nyilván akkor lenne igaz, ha ma is lenne kijelentés. Az egészre együtt meg csak ismételhetem, hogy a prótéféta és a tanító külön van említve, nyilván nem véletlenül.



Álláspontod nagyjából érthető, de a lehetséges félreértéseket érdemes lenne leredukálnod.



Pál is írja, hogy a kéz végül lábbá, hassá és fejjé válik, a fej lábbá, háttá és gerincé, és így tovább? Nyilván nincs így. A feladatok mások, így a karizmák is mások. A tanítás az egy feladat. A prófétálás egy másik feladat, Az evangelizálás egy harmadik feladat. S így tovább. Egy test tagjai vagyunk, mindenkire szükség van, mindenkinek ki jár a tisztelet, de nincs ilyen kiegyenlítősdi. Abban az értelemben persze van kiegyenlítődés, hogy tisztán fogunk megállni Urunk előtt a földi porsátrunk lerakása után.



Mielőtt ezt a Szentléleknek is parancsba adnád, vess egy pillantást a Szentháromság megállapodására a kérdésben: „Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. Mert miképpen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van: Azonképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk. Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük; Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban; Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az elöljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vidámsággal művelje.” (Rm12,3-8)



Az iménti idézetből kiderül, hogy kegyelem és feladatfüggő.



Az iménti idézetből az is kiderül, hogy a hit mértéke is kegyelem és feladatfüggő.



Amit írtál abból ugyan nem lenne könnyű ezt kitalálni, de abból, hogy teljes volt Szentlélekben és Igazságban, s abból amiket tett, mondott nyilvánvaló, hogy minden lelki ajándék az övé.



Ezt a parancsod megint csak nem érdemes kiadnod, mert a Biblia külön említi ezeket, mind amik más-más emberekhez tartoznak a gyülekezetekben.

Büszke vagy arra, hogy nem könyvekből, nem emberektől tanulsz, de amit előadsz sajnos nem éri fel még ezen emberi „tákolmányok” szintjét se.

Kedves Tulip

ami a mondandód első felét illeti,mármint ,hogy büszke vagyok arra,hogy a Szentlélek tanít"habár Te nem így fogalmaztál"az nem igaz,már csak azért sem,mert aki arra büszke,hogy Isten tanítja,az nem rendelkezik Isten iránti alázattal,és olyan érdemeket tulajdonit magának,ami nem a sajátja.

Tehát nem büszke vagyok arra,hogy Isten tanít,hanem hálás vagyok érte Istennek .

Könyveket pedig olvastam már jó párat,mielött "végleg" letettem öket.

Az emberektől pedig sokat tanulok,föleg,az alapján,hogy "látom"
azokat a mozgatórugokat amelyek
mozgatják öket..

Töled is sokat tanultam Tulip,az ember akit az értelem ural.

Pont az ellentéte annak akit a Lélek Ural ,hogy mi a különbség a kettö között,
bocs,de meg sem próbálom elmagyarázni.Mert vagy képes arra az ember,hogy különbséget tegyen attól a hangtól ami az értelmétől származik attól a hangtól ami a Lélektől van,vagy sem.

Az emberi értelem valóban átalakul a hívőben,de az nem mindegy,hogy azt az ember alakítja át vagy a hit álltal spontán a Szentlélek.

A mondani valód utolsó részéhez"hogy amit előadok az még az emberi tákolmányok szintjét sem éri el"

Annyit tennék hozzá,hogy amit írtam azt nem azért írtam,hogy neked vagy bárki másnak is bebizonyítsak bármit,a célom pedig nem az volt,hogy az emberi tákolmányok szintjét elérjem

A megitélést pedig ,meghagyom Annak,akit illet,Istennek.

Neked meg kedves Tulip ,azt kivánom,hogy a Szentlélek vezessen .

Szeretettel Gabriel

ui:szeptemberig szüneteltetnem kell a fórumozást,így az esetleges reagálásodra csak utánna tudok válaszolni.

Nem, nem ezt akartam írni.

Kedves Tulip,

Figyelemre méltó tudással rendelkezel ami az Igét illeti.

Te átadtad az életed Jézus Krisztusnak?
Ne haragudj, de ahogy valamelyik kolléga írja néhány sorral előbb, nálad nem látni a lélek vezetését:

- Hol vannak nálad a Szentlélek gyümölcsei?
- Miért leled örömödet a "szócsatákban és értelmi harcokban"

Számomra a te megnyilvánulásaid kevély értelemről árulkodnak. Találkozhatunk egyszer személyesen? Beszélhetnénk?

Úgy tűnik belőled a legfontosabb hiányzik, ez pedig a szeretet. Van benned, csak nem látszik?



1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.

2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.

3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.

4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,

6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;

7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.

Kedves Zé!

2Pt 3,18
Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.