Hejjhajj. Nincs jó hetem. Illetve a hét jó, csak én vagyok hülye. Megint kaptam lehetőséget, hogy eljussak a gyülibe pénteken . Múltkor megnéztem őket, és most megnézhetek egy 'szokásos' pénteket végrevégre. Amitől hülye vagyok közben, az az, hogy megint viszonylag sok embertől kell szívességet elfogadnom hozzá. És annyira viszolygok ettől, hogy már el is kezdtem belecsúszni abba, hogy inkább nem fogadom el, és helyette nyilvánosan utálom a világot, amiért nem segít senki és egyedül vagyok. És megintújra szóóóól a skizoidrádióóó, mert tudom, hogy mennyire komolyan mellettem állnak egyesek, és ebbe szépen bele is simulok, és onnan a belesimulásból kifele olyan intenzíven tudok sírni, hogy jajegyedülvagyok, hogy szörnyű. Elkezdtem nosztalgiát érezni olyan dolgok iránt, amiktől közben őszintén és komolyan örülök, hogy megszabadultam. Ez is gáz.
Az egyik Calvino-novellában (a Fényévek címűben) olvastam azt a megoldást, hogy az főhős készített egy nagyonnagy táblát, amire rajzolt egy mutatóujjat, és amikor valami olyat csinált, amit úgy gondolt, hogy kirakhat az ablakba, akkor a feje fölé emelte, és magára mutatta, hogy lássák, akik a távoli galaxisokról figyelik, és jó véleménnyel legyenek róla. Amikor meg olyat csinált, amire nem volt büszke, akkor elirányította magáról a figyelmet egy másik, messzire mutató tábla segítségével.
Én is ilyesmit csinálok kicsiben.. amikor felnőtt vagyok, aki 'ha nem akarnák adni, nem adnák'-alapon elfogad segítséget, és amúgy normálisan csinálja a feladatait, és nem nyávog, és tudja, hogy mi hasznos, mi nem, akkor legszívesebben a fejem fölé emelnék egy táblát, hogy na, látod ez vagyok én! Nem a másik..

Erről eszembe jutott az a kispál-szöveg, hogy "maradj otthon, nézzél tévét, töksötét vonatokat mutat minden csatorna, mennek utas nincs egy se, csak a büfékocsiban állnak részegen /ketten. Amelyik rosszul van, az vagyok én, kár, hogy most mutatnak, az elébb még Istent dicsértem épp" És elhatároztam, hogy bemásolom, és felmentem a Kispál-oldalra, de aztán találtam helyette egy aranyosabbat, és kevésbé depiset.. - merthogy ennek az a vége, hogy 'Végül is mindegy is, tudtam, hogy nem is jössz' - ami azért túlzás. Én csak addig nyávogok, amíg valaki meg nem ijeszt, hogy komolyan is lehet ám ezt venni... igazából nem vagyok ilyen .

Íme az aranyosabb-kevésbé depis:) :

Küldi a megoldást

Nem gyors nem óvatos
Harmatos filmeken sír
És béküljetek ki mondja a tv-nek
És igaza van bár sok érve
Nincsen csak a messzeségbe
Küldi a megoldás

Izgul van –e utána élet
De utál itt lenni
A "füst a víz felett"-et tudja gitáron
Meg hogy kékítőt old az ég vizében
Mindenféle szertől de mégse
Küldi a megoldást

Hármat kívánhat,
De ő csak egyet akar
Végül ugyanazt kéri minden alkalommal
Aztán megszokná de többször nem megy
Mert háromszor valami elég egynek
Hogy küldje a megoldást

Korszerű tánczenéket hallgat a kisszobába
Szörnyek lobognak körötte míg a megoldást csinálja

Álmodozik, hogy mi volt
Pedig nem is volt semmi
A moziba az elején kitalálja a gyilkost
Csak álmában látja magát szépnek
Olyankor valami fényességnek
Küldi a megoldást

kevésbé??????

te jó ég...

(amúgy "ráismertem", már "jártam itt" )

2Thess 3:2-3.
Honnan tudhatja az ember, hogy melyiket értelmezze magára? :'(

Szia Kamilla!

Én csak egy ígét tudok Neked írni.


Ézs 26,3
Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik;

és még egyet.

Ef 2,8
Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;

Nem tudom, sikerült választ adnom. Üdv sok szeretettel cilla

Honnan tudja az ember, hogy melyiket értelmezze magára? Szerintem azoktól az emberektől, akik ismerik őt, és azt mondják neki: A Hit a tiéd is! Mondtad már Te is, hallottam! és látszik a tetteidből, az életviteledből, a gondolkodásodból (jó, nem mindig, de tökéletes ember csak egy volt...)

"Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell... " (Jel. 2,10)

"...az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." (Fil. 4,7)

Köszi mindkettőtöknek .
És ilyeneket mondtam? Nahát. Pedig nem szeretek bibliaügyileg észt osztani.

Történelmi pillanatok vannak Tündi ma először sétált az utcán pelus nélkül És ma játszóterezett először pelus nélkül. Az egyenjogúság nevében vettünk egy játszótéri bilit, nehogymár csak a fiúk pisilhessenek a játszótéren, csak azért, mert nekik könnyű meglocsolni a fát. Egy nagymama rögtön figyelmeztetett is, hogy ha mindenhova hordjuk a bilit, abból az lesz, hogy nem fog megtanulni fűbe pisilni, amire azt mondtam, hogy én a mai napig nem tanultam meg fűbe pisilni, és nem is hiányzik. Azt a beszólós mindenit már.

Hihihi Okos nagymama volt.

Tündi viszont, nagyon okos és ügyes kislány.

Úgy néz ki, mostantól suliudvaron és teremben is játszható játékötleteket gyűjtök.

Ez azt jelenti, hogy visszamész tanár néninek?

Ez azt jelenti, hogy tegnap jött a hír, hogy egy felsősnapközis félállást össze tudtak nekem ügyeskedni, de még ez se biztos.
Persze, ennek is örülni kell, de nem erre számítottam. A dirinő meg megmondta, hogy bocs, mégis hogy gondolom, hogy magyart vagy számtechet tanítani kisgyerek mellett, mikor mindnyájan tudjuk, hogy az mennyi hiányzással jár. És nem mondta hozzá, de azt is mindnyájan tudjuk, hogy nem voltam akkoranagy ász mint tanár. A napköziben könnyebb megoldani a helyettesítést, vagy délután könnyebb megoldani, hogy nagymamák vigyázzanak Tündire.

voltunk tegnap a gyüliben ). Nagyon jó volt. Tündi gyönyörűen elmaradt nélkülem a gyerekeknél, pont a tanítás alatt annyi volt az össz dolgom, hogy üljek és figyeljek. Dejólenne rendszert csinálni ebből Mondtam is a Gyurinak... hmmm. Dejólesz. Na, megyek, mert ma fagyizunk a csajokkal (:D:D:D), és még dolgom van.

Szombaton lánybuliztunk , megvolt Tündi első nagy békávés kirándulása a belvárosban, és élete első fagyija (ami egy gombóc tejszínhab volt egy édestölcsérben, de akkor is). Olyanjó volt! Nagyon jófejek ezek a lányok. Nekem is vannak barátnőim, bebeee!