Kedves Kamilla!
Én nem ütöm meg Ex mércéjét, mert még nem tudok felmutatni sikeresen felnevelt gyerekeket, de szeretném veled megosztani, hogy én hogy állok a dologhoz. Nem is tanácsot akarok adni, csak elmondom, mert kedvellek

, és sokmindenben hasonlít az élethelyzetünk.
kamilla írta:
Tudod, a böcsi Tündinek lenne nagyon jó. Akikkel napi szinten összejárunk, azok közül többekkel is egy csoportba vették már föl őket. Ismerjük a gondozónénit, és egy nagyon jó szakember, rengeteget foglalkoznak a gyerekekkel, többet, mint amit én tudok itthon nyújtani neki. Beleéltük már magunkat. Nem azért kell bölcsibe mennie, hogy én dolgozhassak, hanem azért kell visszamennem dolgozni, mert csak úgy veszik fel a bölcsibe.
A nagyobbik gyerekem szeptemberben óvodába megy, ő most nyáron lesz négyéves. A kisebbik meg most lesz kettő. Szeptemberben visszamegyek dolgozni fél állásban. Sokat agyaltam azon, hogy mi legyen a kicsivel. Aztán úgy döntöttünk, hogy nem megy bölcsibe. Szerintem nincs az a bölcsi, ami egy kétévesnek többet tudna nyújtani, mint az édesanyja. Én még az óvodával is úgy voltam, hogy azt se bántam volna, ha a nagyobbik csak ötévesen megy, de nála másképp alakult, neki terápiás szükséglet a közösség.
Hála Istennek a fél állásomat be tudom úgy osztani, hogy lesz legalább kettő, de lehet, hogy három szabadnapom. A másik kettő teljesen tele, vagy esetleg még egy harmadikon pár óra, de nekem így megéri. Azokon a napokon, amikor dolgozom, a nagymamák elvállalják a kicsit, a többin meg velem lesz. Ráadásul amíg a nagy oviban van, addig csak vele foglalkozhatok.
Viszont amíg a gyerekeim kicsik, nem fogok egész állást vállalni. Akkor se, ha jól jönne a pénz. Ha majd középiskolások lesznek, talán akkor, de lehet, hogy akkor sem...
Az biztos, hogy otthon gyerek mellett nemigen lehet dolgozi, legalábbis nekem csak segítséggel sikerült, amikor elvállatam a két kicsi mellett egy alkalmi munkát. Nem is tettem többet.
