Nekem most ott van az örökség, amivel kell valamit tenni.
Álag megőrzés, de sok pénz, fizikai erő, és nem rendelkezem egyikkel sem.
Nincs rá vevő, mi a teendő.

Központban akarom legyen meg az Ő akarata.

10 évvel ez előtt kértem akkor a magam képességeivel akartam, most az már nincs, és most kaptam meg.

Ábrahám Izsákja

ÉS

Kiben bízom

Kedves Kamilla!
Adok egy jó tanácsot.
Adott témában mindig azok tanácsát hallgasd meg akik abban fel tudnak valamilyen eredményt mutatni.
Pl. autó vezetési tanácsot attól fogadj el aki jól vezet. Akinek nincs még jogosítványa sem, attól ne.
Gyereknevelésben arra hallgass, aki fel tud mutatni néhány jólnevelt sikeres gyereket. Családi életben arra, akinek sikeres a családi élete. stb.
üdv
ex

Kedves Kamilla!

Én nem ütöm meg Ex mércéjét, mert még nem tudok felmutatni sikeresen felnevelt gyerekeket, de szeretném veled megosztani, hogy én hogy állok a dologhoz. Nem is tanácsot akarok adni, csak elmondom, mert kedvellek , és sokmindenben hasonlít az élethelyzetünk.



A nagyobbik gyerekem szeptemberben óvodába megy, ő most nyáron lesz négyéves. A kisebbik meg most lesz kettő. Szeptemberben visszamegyek dolgozni fél állásban. Sokat agyaltam azon, hogy mi legyen a kicsivel. Aztán úgy döntöttünk, hogy nem megy bölcsibe. Szerintem nincs az a bölcsi, ami egy kétévesnek többet tudna nyújtani, mint az édesanyja. Én még az óvodával is úgy voltam, hogy azt se bántam volna, ha a nagyobbik csak ötévesen megy, de nála másképp alakult, neki terápiás szükséglet a közösség.
Hála Istennek a fél állásomat be tudom úgy osztani, hogy lesz legalább kettő, de lehet, hogy három szabadnapom. A másik kettő teljesen tele, vagy esetleg még egy harmadikon pár óra, de nekem így megéri. Azokon a napokon, amikor dolgozom, a nagymamák elvállalják a kicsit, a többin meg velem lesz. Ráadásul amíg a nagy oviban van, addig csak vele foglalkozhatok.
Viszont amíg a gyerekeim kicsik, nem fogok egész állást vállalni. Akkor se, ha jól jönne a pénz. Ha majd középiskolások lesznek, talán akkor, de lehet, hogy akkor sem...

Az biztos, hogy otthon gyerek mellett nemigen lehet dolgozi, legalábbis nekem csak segítséggel sikerült, amikor elvállatam a két kicsi mellett egy alkalmi munkát. Nem is tettem többet.

Ez nagyon dicséretes, hogy ennyire odafigyelsz a gyerekekre.
Én most úgy érzem, Tündi akkor kapná a legtöbbet, és az lenne neki a legjobb, ha elmenne a bölcsibe, mert neki is nagyon kéne a gyerekközösség.
És nagyon nehéz lesz erről úgy lemondani, hogy közben nem haragszom meg nagyon azokra, akik nem foglalkoznak vele, ki elől veszik el a helyet, hanem simán örülnek, hogy sikerült kibulizni, és kész.
Ráadásul az ovival még kiélezettebb lesz ez a verseny. .

A gyereknevelésben is legnagyobb tapasztalat, hogy minden kegyelem..ettől függetlenül igyekszem szívemet-lelkemet beletenni....aztán ahány gyerekem , annyiféle.
Az első hatnak ugyanaz volt az elsős tanító nénije, ha előveszem az elsős füzeteiket, meg kell néznem, kié is, mert annyira egyforma/addig gyakoroltunk, amíg az előírt betűk nem sorakoztak szabályosan/s ma az olvashatatlan pocséktól a nagyon egyéni gyöngyszemig minden változat megtalálható- ki-ki megtalálta a saját formáját.
Saját véleményem szerint a bölcsi még korai elszakadás. Persze rácáfol erre a legkisebbem, akit kétésfél évesen adtunk oviba, mert annyira akart ő is a nagyokkal tartani reggel/és iskolába azért mégsem adhattam, oda is előbb ment/. Bírta is szerette is az ovit, megtanult maga írni-olvasni, bezzeg most a könyvet nem nagyon szereti./igen, a számítógép, az bejön/
Még az is nagy kérdés lesz, hogy egészségileg hogy fogja bírni a közösséget. Két gyerkőcünknél is eg évet ki kellett hagyni az oviban, mert havonta antibiotikumra szorultak.A kihagyás után már jobb volt a helyzet.
És a leglényegesebb: ne másokra nézve hozd meg a döntésedet,hanem úgy, ahogy neked, nektek megfelel, ...ez nem önzőség, szerintem.

Teljesen egyet értek Erikával.
Azzal egészíteném ki, hogy amikor a megváltott emberek közösségébe tartozónak vélem magam, akkor mindég meg kell találnom a fontossági sorrendet abban a helyzetben amiben akkor pillanatnyilag vagyok.
17 évig voltam óvónő, aztán pedig ezen a vonalon mentem tovább, mint pedagógusnak az a munkám volt a legfontosabb és minden csak azt követte.
DE az isteni rend nem ezt mutatja.
Egy közegbe, egy nemmel, tehát nőnek születtem, ott van a feladatom.
Amennyiben tudok mást is tenni tegyem, de a sáfárság feladatán belül.
Nem tudom érthető e., és bocsánat, ha eltereltem a témát.

Mondom: én most úgy látom, hogy Tündinek nagyon jót tenne a bölcsi. És persze, tudom, hogy lennének nehézségek, fogalmam sincs, hogy hogy fogja bírni egészségileg - dehát ezzel a munkahelyem is tisztában van, azért is kapok napközis helyet a tanítás helyett.
Egyébként pedig túlbonyolítottam nagyon: ha elutasítják, itthon marad, ha felveszik, megy. Kész-passz. Ha meg bármi miatt nem jön be, visszakozni bármikor lehet.
FM: nem nagyon értem. Nőnek születtél, ezért választottál nőies foglalkozást, és csak akkor csinálsz bármi mást, mint a klasszikus női feladatok, ha muszáj? A világot meg vigyék előre a férfiak?
Hmmmm. Szerintem ne menjünk el ebbe az irányba, mert előugrik belőlem a szüfrazsett, és akkor resszkess, parókiaportál.

És nagyon jót tett a problémának, hogy kimentünk a lakásból.

Patika: broncho-waxom, immunkúra, hogy jobban bírja a bölcsit
Posta: csekk
Könyvtár: Tündi gyönyörűen ült és rajzolt, míg én válogattam, megkértem két könyvet a központi könyvtárból a szakdogámhoz, visszavittem a Calvino-kötetet (175 forintért lemásolták nekem a Monte Cristóról szóló novellát, igazán nem ár egy ilyen szuper írásért), és kihoztam egy izgalmas című Popper Pétert: Keserű gyógykönyv gyanakvó fiataloknak. Kivi leszek.
Játszótér: megjavították a babahintát (tavasz óta életveszélyes volt).

Kedves Kamilla, hol írtam én azt amit te nekem tulajdonítasz?

Soha semmi köze nem volt az én megtérésem előtti életemben, hogy nőnek születtem, az én cselekvéseimhez, csak az hogy gyermekeket szültem és a ffi még ezt sem tudja , tehát nem kevesebb, hanem ennyivel több egy nő

DE

elfogadtam a megváltásom, és elhagytam az őrültségeimet (talán)

Elképzeltem, ahogy Kamilla feltépi a szekrényajtót, előkapja rég nem hordott kékharisnyáját, harckészültségbe helyezi magát, és ... nekünk meg jaj!
Ajaj!
üdv
ex

Ezen még egy kicsit kell dolgozni.
Bocs Magda, de ezt a magas labdát nem tudtam kihagyni.
üdv
ex

Valakinek nagyon jó kedve van.

Ebben isreménykedtem

Kedves Kamilla,

csak a belső hangra hallgass. Jó, hogy körbejártátok a problémádat, de saját magadat, saját lányodat, körülményeidet te ismered a legjobban.
A 'mindig félreállni, mert mi jó keresztyének vagyunk' és lelkizünk - ről az a véleményem, hogy minden eset más, és Isten nem azt parancsolja, hogy mást jobban szeressünk, mint magunkat, hanem hogy "szeresd felebarátodat, mint magadat"! Keskeny az az út, az a határ, de meg lehet találni, s te meg is fogod tudni találni.
Szeretettel!:-)

Hallgassak a belső hangra.... hm.
Ha egyszer a belső hang azt mondja, hogy vigyázat, a belső hang nem működik jól...? .
Lezártam magamban a kérdést azzal, hogy bármit is választok, sose fog kiderülni, hogy vajon a másik valasztás lett volna-e a jobb, választok valamit, ami nem tűnik rossznak, és kitartok mellette. És elfelejtem a többi lehetőséget, mintha nem is lettek volna.
Nem fogok olyanokat gondolni, hogy na, látod, nem kellett volna ez az egész. Akkor se, ha nagyon nehéz lesz a beszoktatás, és ha majd hadakozni kell reggelente az induláskor, és nem tudom összevadászni az udvarról a napköziseket, és nem tudom rávenni őket, hogy írják már meg azt a nyavalyás leckét.
Készpassz. Uff.