Érdekes ügyvédi védekezés lenne az a biróságon ,hogy azért nem itélhető el a védence mert nincs jelen a büntársa.

A törvény attól még törvény,hogy a büntárs nincs jelen.

Abban az esetben lenne igazad,ha a törvény úgy szólna,hogy csak akkor kövezhető halálra a házzasságtőrő ha mind a két bünös jelen van.

Mint mondtam ,nem ismerem pontossan a törvényt,de így látatlanban
is arra tippelnék,hogy nincs ez a kitétel a törvényben benne.

3Móz 20,10. Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az ő felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.

Jól gondoltam,csak a büntetési tétel szerepel,a végrehajtás módja nem.

Erről a fenti törvényről az iszlám szigorú és embertelen törvényei jutnak az eszembe.

Ezért is vetem el,hogy ez a törvény Istentől való lenne.

Kedves Testvéreim!

Nem ebbe a topicba, hanem a "Református Dogmatika stb" topicba betennék egy Victor János: Etika jegyzetéből származó pár oldalt: "A Szentírás, mint etikai tanítás forrása", és: "A Szentírás erkölcsi botránykövei" címűeket. Szinte biztos vagyok benne, hogy épülni fogtok belőle. Üdv.

"Érdekes ügyvédi védekezés lenne az a biróságon ,hogy azért nem itélhető el a védence mert nincs jelen a büntársa. "

Azt, hogy a férfit nem hozták el nem arra írtam, hogy így a nőt nem lehetett volna elítélni, vagy nem érdemelte meg a büntetést!
Ezzel azt kívántam alátámasztani, hogy ez egy cseles-per akart lenni. Nem az igazságszoltáltatásról, hanem Jézus csőbehúzásáról szólt volna. Nem akarok túl merész találgatásokba bocsátkozni, de hogy tudsz éppen a céljaidnak találni egy paráználkodó nőt, akit tetten tudsz érni?
(Pl ha te - vagy megbeszélt haverok viszik bele a bűnbe) de ha nem is így volt - ha ez az igazság melletti őrködésről szólt volna, elvitték volna a férfit is, HISZEN TETTEN ÉRTÉK ŐKET, ismert volt a másik tettes is.

-----------------

Ellenben a vádló hiánya már akadálya a per lefolytatásának. De ez már következmény volt.
Rosszhiszemű vádlók -> Jézus porba ír -> rossz lelkiismerettel elsettenkednek -> nincs vádló + nincs aki megkezdje az ítéletvégrehajtást -> Jézus, aki a szívek vizsgálója, felmenti az asszonyt.

------------------

Egyébként az ÓSZ-ben sem feltétlenül automatikusan hajtották végre az ítéleteket. Tudunk eseteket, ahol a törvényszegés után megkérdezték Istent, hogy legyen, és Isten visszaigazolta a büntetést(szombat napon fát szedegető ember esete). Vagy éppen nem igazolta vissza (Dávid esete)

Üdv:
Indu

saját gondolataim az Ige kapcsán:

"intette őket bő beszéddel" - "sok beszédnek sok az alja" - de csak a felesleges, a magamutogató, a folyton panaszkodó beszédnek. Az Isten Igéjével kapcsolatos építő beszédnek nem, sőt arra nagyon nagy szükség van.
- Az ifjú leesett, meghalt, de Isten feltámasztotta - természetes balesetről van szó, nem elítélendő az ifjú - nem tehet róla sem ő, sem más - nem a "gondatlanság" esete forog fenn (de ha "gondatlanság"-ból ér is minket baleset, csak kiáltsunk az Úrhoz bűnbánattal, nem fog elutasítani.)
- a tragédia tehát mégis tragédia, és megzavarja a lelkeket, még a hívő lelkeket is.
- Azonban Isten szeretete nem hagy cserben, ad megoldást. Ezek, és a hasonló történetek a Bibliában arra tanítanak, hogy feltétlen bizalommal legyünk Isten iránt a sorsunk, és szeretteink sorsát illetőleg, bármilyen tragikusnak látszó helyzetben is.
- Eszembe jut Kathryn Kuhlmann könyvének egyik fejezete, amikor egy család két kisgyermeke alatt beszakad a jég, és odavesznek. Isten nem támasztotta fel őket, de esetüket felhasználta arra, hogy szüleik Jézushoz találjanak.


Most pedig
Victor János magyarázata:

A TROÁSI GYÜLEKEZET

Pál apostol troási látogatása kapcsán beleláthatok egy gyülekezet életébe a legelső időkben.
Szegény és kicsiny csapat volt a troási egyház. Ilyen ünnepi alkalommal is, mint az apostol látogatása, csak valamelyik zsúfolt bérház harmadik emeletén találnak helyet, ahol összegyülekezhetnek. De azt egészen megtöltik úgy, hogy a fiatal Eutichikusnak már csak az ablakpárkányon jut hely. Ó, sok mai népes, hatalmas gyülekezet! Tágas, szép templomai vannak, de hogy konganak azok az ürességtől!

Sok gonddal és munkával megterhelt emberek voltak ezek a troási hívek. Munkás nappaluk végeztével csak az esti és éjszakai pihenésük feláldozásával gyűlhettek egybe. De milyen kitartással együttmaradnak és milyen szomjúsággal szívják magukba az Igét, szinte nem tudva betelni vele! Szégyenkezhetünk mi, sietős mai keresztyének, akiknek annyi minden egyéb sokkal fontosabb és sürgősebb, mint a lelkünk táplálása!

Pedig nem volt semmije ennek a troási gyülekezetnek, ami ne állna nekünk is rendelkezésünkre. A "kenyér megszegése", vagyis az úri szent vacsora, s az által a megfeszített Krisztus ereje tartotta össze őket. S Ő ma is ugyanaz a csodálatos erő!

Helyesebben Victor János fia, Victor István magyarázatával, mert ehhez a szakaszhoz nem maradt fenn V. J.tól magyarázat:

MINDENHOGY A CÉL FELÉ

Bizonyára nagy szüksége volt Pálnak a Troástól Assusig tartó magános gyaloglásra. Elgondolkozhatott mindazon, amit ezen a harmadik útján átélt: az áldásokon, kudarcokon, szenvedéseken. Megvizsgálhatta lelkét, hogy miben vétkezett útja során, mit tett rosszul, vagy miben volt hanyag. És csendes elmélyedésben figyelhetett Urára, készülhetett az előtte álló feladatokra, küzdelmekre. - Szükségem van nekem is olyan alkalmakra, amikor csak Megváltómra gondolok, elmélyedek a ráfigyelésben, megtisztulok minden lelki szennytől, és a Vele való beszélgetésben megértem akaratát, velem való terveit.
Nagy szüksége volt Pálnak arra is, hogy Assusban találkozva társaival, velük együtt folytassa útját. Egymaga nem tudott megfelelni feladatainak, amikre a munkatársaival való közösségben több világosságot, több erőt kapott. És kihasználhatta Jézusnak a közös imádsághoz fűzött ígéreteit.
Nem lehetnék keresztyén magamban, elutasítva azok közösségét, akik egy hitet kaptak és egy ügy érdekében fáradoznak velem.
De Pál, ha a szolgálat kívánta, le is tudott mondani az efézusi gyülekezettel való boldog időtöltésről. Sietett Jeruzsálembe, mert tudta, hogy Urának ott van szüksége rá.
Annyi magános elcsendesedés és annyi testvéri közösség legyen az életemben, amennyi ahhoz szükséges, hogy szolgálatom betöltsem és gyorsan haladjak a cél felé!

Apcsel.20.1.-16.



bocsánat a képért, de nekem ez az össze-vissza utazgatunk egy kicsit bekavart

így talán érthetőbb

Elaludni Igehirdetés közben veszélyes dolog, de NEM VÉGZETES!


Milyen jó, hogy a hetet azzal kezdték, hogy Úrvacsoráztak.
Emlékeztek arra, hogy Krisztus teste így adatott minden hívőért és ebből a "kenyérből" kell élnünk és úgy kell az Igének életünk részévé válnia, ahogyan a kenyér se mutatható ki a testünkben néhány óra után...

saját gondolat a szakaszról:

A legfeltűnőbb számomra ebben a szakaszban, Pálnak a komolysága. Szinte már azt kérdez(het)ném: miért dramatizál itt annyira? Hát azért, mert: "az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen".

Tudja, hogy a jövőben sok ellenség üti majd fel a fejét a keresztyén gyülekezet(ek)ben. És így is lett. Ma is így van ez. Kevesebb hülyeséget, felszínességet és humorizálást, és több "félelmet és rettegést", Testvéreim!


Victor János magyarázata:

"AZ ÉN ÉLETEM SEM DRÁGA"
Ap.Csel. 20: 17-27.

Látszólag magáról ad Pál apostol megragadó képet, miközben az efézusi gyülekezet vezető "véneitől" elbúcsúzik. Valójában pedig az ő Urának, a Krisztusnak a hatalmát tárja fel előttünk. Ezért lehellik szavai az alázatosságnak, nem pedig a dicsekvésnek a lelkét.
Milyen csodálatos hatalom volt az, amely ilyen szorongató kötelességérzetet tartott ébren benne! Az ő Ura szolgálatába igázta őt, és ezért semminek sem volt szabad elvégezetlennek maradnia, ami elébe volt szabva, semminek sem volt szabad elmondatlanul maradni, ami rá volt bízva. (26-27.)
Milyen csodálatos hatalom volt az, amely ilyen lankadatlan munkára lendítette őt. Nem lehetett a teste olyan fáradt, nem fenyegethette annyi zaklatás, nem nőhetett meg annyira feladatainak tömege, hogy ereje elfogyott és odaadása lelohadt volna. (19-21.)
És milyen csodálatos hatalom volt az, amely az örömnek ilyen gazdagságával jutalmazta meg őt! Bármennyi áldozatba került is a múltban, és bármilyen borzalmakat hozzon is a jövőben, ő a boldog, hogy a rábízott szolgálatot elvégezheti. (24.)
Hatalmas a Krisztus azoknak életében, akik az Ő hatalma alá adják magukat!

APOSTOLI TESTÁMENTUM (20: 28-38)

Súlyos örökséget hagyott az apostol az efézusi gyülekezet elöljáróira.
Rájuk hagyta a maga gondját a gyülekezet jövőjére nézve. Látott ólálkodó veszedelmeket, melyek megronthatják a hitnek és szeretetnek egységét. Aggódott amiatt, hogy emberi gondolatok és törekvések "vonhatják maguk után" a híveket, s az természetesen elsorvaszthatja a gyülekezet életét. Ezeket a gondokat most megosztja velük. Legyenek mindig résen! (28-31.)
Rájuk hagyta a maga szent bizodalmát is az Isten megtartó kegyelme felől. Ismerte Isten hűségét, amellyel az Ő népének minden baja és szüksége felett őrködik, és azt a csodálatos erőt, amely az Ő élő és ható Igéjében rejlik. Erre teszi hát fel az efézusi gyülekezet egész jövőjét: minden kísértő veszedelem között célhoz juthatnak ez által a segedelem által! (32.)
És rájuk hagyta a maga példájának emlékezetét, hogy azt követve szolgálják az Isten ügyét. Ő megmutatta, mint kell az embernek önzetlenül odaadnia magát a másokért való fáradozásban, soha semmit nem kérve magának, mindig csak adva és áldozva. Ha nem utánozzák is ezt a példát a szó szoros értelmében mindenestől, csak ez a lélek vezérelje munkájukat! (33-38).
Legyen mindez, Uram, ma is élő örökség!

Apcsel 20.17.-38.

Most már csak az a kérdés marad, hogy kitől kellene rettegni?

Vannak akiknek nem a rettegés a feladata, hanem a nyáj őrzésében kapnak szerepet.
Mit kell nekik tenniük?
Először is nem a MAGUK HASZNÁT keresve járni a nyáj között.
Másodszor Isten Országát hírdetni, a megtérés szükségéről és a Jézusban való hitről bizonyságot tenni!
Harmadszor nem magának tulajdonítani a nyájat, hiszen annak minden TAGJÁÉRT Jézus Krisztus a vérével, halálával fizetett. Ezt a nyájat legeltetni kell.

A másik feladatuk, hogy vigyázzanak és harcoljanak a TÉVTANÍTÓK ellen.
Akik farkasok!
Milyenek lehetnek ezek a farkasok? Az a tulajdonságuk, hogy a fenti tényeket SEMMIBE veszik, ezek ellen cselekednek.
Milyenek ezek a farkasok?

Nézzük mit mond erről a Jó Pásztor:
Mt 7,15
Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.

Mit csinálnak?
Fonák dolgokat beszélnek, hogy MAGUKHOZ csábítgassák a nyáj tagjait, ezután pedig ismét megpróbálják rabszolgájukká tenni a hívőket.

(off:
Az, hogy valaki lazábban beszél Isten Országáról, az Isten gazdagságának a jele, mint ahogyan az is, hogy valaki tudományossan közelít, ez még nem a "farkasok" kategória)

Ki a farkas a nyájban, akivel csatája van azoknak, akiket őrizőkké tett a Jó Pásztor?

Máté 7.16.
Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?

Itt a neten igen nehéz a gyümölcsöket látni, vagy nem látni, JOBBAN KELL figyelni, mert a valóságnak egy pici szelete jut csak el egymáshoz.

Kedves Kavics!

"Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást, jó kedvéből." Filippibeliekhez írt levél

Erre gondoltam a "rettegés" szó alatt.

"μετα φόβου και τρόμου" FÉLELEMMEL és REMEGVE...

nézzük meg egy KICSIT JOBBAN







EZ most AZ (így nem is magyarázok egy bötűt se )

Kedves Indu

Ha igazad van és nem írta felül Jézus ,Mózes kövezési törvényét,akkor
azt mond meg,hogy azok akik keresztények lettek,ezután,hányalkalommal kövezték meg a házasságtörőket ?



Szeretettel Gabriel

én legutóbb tegnap, KETTŐT!!

Én nem találtam el őket, mert cikk-cakkban menekültek.
ex