Huhh. Elolvastam két nap alatt a Popper-könyvet (ne kérdezzétek, hogy csináltam, mikorpedig tényleg nincs időm semmire).
Egy illúzió halála. Hát, nem lettem tőle vidám. Bebizonyította a bácsi, hogy a világ nagyon szar, és kb semmit nem lehet csinálni ellene. De tényleg semmit.
Ehhez képest nagyon kedélyesen mosolyog a hátlapon.
Egyébként sok olyan gondolata volt benne, amit olvastam már, vagy hallottam előadásaiban itt-ott, de így összerakva kicsit megdöbbentő. Nem mondja, hogy merre lenne a megoldás, hanem azt mondja, hogy a helyzet rossz, és kész.
Például a pedagógia abszolút és véglegesen kátyúba szorulni látszik. Ugyanígy a család és a házasság, ezért aztán a felnövekvő generációnak esélye sincs.
Nem léteznek szentségek, mert az egyház politizál, hatalom- és pénzéhes, nem szent a haza, mert akik szentnek mondják, azok azzal vannak elfoglalva, hogy kiket milyen alapon kéne kiebrudalni belőle.
Azt tanácsolja, hogy amikor a közéletet nem értjük, vigasztalhatjuk magunkat a felismeréssel, hgoy a politikusok fejében tényleg csak alig pislákol az értelem lángja, és ha majmok lennének, már rég leestek volna a fáról az ággal együtt.
Nincsenek tekintélyek, meg társas kapcsolatok, meg barátságok se. Meg semmi.
Ráadásul én eddig a buta öreg bácsik hülyeskégeiként tartottam számon az ilyen összeesküvés-elméleteket, erre ez az általam nagyon tisztelt pasi olyanokat ír, hogy a globális világ hatalmai direkt taszítanak minket perc-emberke létbe, és izé... az az érzésem lett, hogy kettőt lép, és eljut oda, hogy a francba, létezik ördög pont úgy, ahogy a keresztények gondolják. Mert egyébként ő az ördög fogalmát elég játékosan kezeli. De lehet, hogy csak játékból csinálja, és amúgy véresen komolyan veszi ezt is. A fene tudja nála

. Félreértések elkerülése végett: nem vagyok okosabb, mint Popper Péter. Csak lett egy érzésem, azt jóvan.
Én latin-ógörög szakos egyetemista akartam lenni 18 éves koromban. És egy rohadt ponttal maradtam le, viszont Adamik Tamás a felvételin megdicsért, hogy szépen skandálok (Aeneist húztam. És most sóhajtottam egyet).
És azóta már tudom, hogy
1. soha nem fogok a klasszikus műveltségnek olyan szinten a birtokába jutni, hogy azt mondhassam, hogy tudok valamit - egyetemista már nem leszek, autodidaktának meg lusta vagyok
2. az egésznek tényleg semmi értelme. Vagy három éve még én magyaráztam pár gyereknek, hogy néha muszáj olyan dolgokat csinálni, amiknek semmi értelmük (plö a latin nyelvtan), mert csak. Ráadásul, aki mindig csak olyasmit csinál, ami hasznos, az is csinál majd egy rakás értelmetlen hülyeséget pótcselekvésből és kényszeresen, mert ezt meg, hogy nincs semmi szép, csak minden hasznos, nem lehet bírni. Csak azt még nem is maga választja. Aztán összeomlott az egész, és lám, nem védett meg a latin nyelvtan se, meg semmi se. Nem érdemes halott dolgokba belekapaszkodni. Még a kultúrába se. Hiába szép. Ott lehet valahol az ember zsebében, de ejtőernyő helyett.....
Nem tudom, honnan mászott most elő belőlem az a kis 18 éves, aki csodálta Ciceró mondatait, és miért mondja, hogy szomorú, mikor már egyszer összeomlott az egész világa úgy, ahogy van, ciceróstul mindenestül. De tényleg

. De jó hír

))). Nem fog összeomlani, már összeomlott.
(kicsit késő van, azér vagyok ilyen hülye).
És hogy hogy jön ide a repülő, amelyiknek nem az a dolga, hogy piruetteket csináljon a kifutópályán? Úgy, hogy most ezt elkezdtem jó rondán átérezni ettől a könyvtől

.
A zapukám azt írta, hogy:
"ha öreg leszel, és ronda
hát mit tudsz majd csinálni?
és súlyos tévedésnek tűnik
szoláriumba járni
és dezodor se kell
és a frizurád se lesz modern"
Lehet, hogy kevesebbet lógok majd itt, mert nincs akkora jelentősége, hogy mindenki látta-e, milyen okosat írtam már megint.
És holnaptól fogyó, nagyonkomolyan

.
És Tündi napirendjét fokozatosan közelítjük a bölcsis napirendhez.