nem! :O
rímhányó is leírta ugyanezt? :O

Romhányi József: GYÍKREGE

Szerette volna a
gyík, ha kitudódna:
ő; a félelmetes
bősz sárkány utóda.
Hogy sor ne kerüljön
kétkedő vitákra,
dúlt-fúlt, pofikáját
szörnyűre kitátva.
Aztán bizonyságul
mesékből idézett,
hogy váltak ebéddé
szüzek és vitézek,
miként mondott misét,
szagosat a püspök,
hogy egyházmegyéje
ne lehessen früstök.
Röhögte a szájast
szűz lúd, vitéz kácsa:
- Itt az ebéd! Kapj be,
te mafla pojáca! -
Hátrált a regélő
kínos zavarában,
erre már a légy is
felkuncogott bátran.
Ám nyomban megtudta
szegény saját kárán:
Aki ennek bohóc,
lehet annak sárkány...

A könyvtárban van egy Romhányi-mesekönyv, legközelebb kihozom. Kedvenc rímem a Piroskából:

"Jaj nekem, én szerencsétlen toportyán
nincsen nekem se sajtom, se töpörtyűm"

Már két napja úgy indulunk el itthonról, hogy Tündi belevigyorog az előszobatükörbe, hogy "nagyonaranyos kislány vagyok!!" :):)

Nagyon gáz, ha az ember azon kapja magát, hogy percek óta töpreng, milyen nap is lehet ma??

Most hazafele eljátszottuk Net kedvenc jelenetét a Dennis a komiszból:

Én: Ne menj bele a koszba!
Tündi: De ez a dolgom!!!!

Még annyi történt, hogy vettem magamnak egy fölsőt a SecretMomentben 1600 Ft-ért. Dehát ilyeneket lehet háromezerért vagy még drágábbért is kapni, szerintem nem volt sok. Úgy volt, hogy kb egy hónapja kinéztem egy kék kockás szoknyát, ami 1340 Ft-ba került, és úgy éreztem, jól jönne a munkakezdéshez. És mindig megnéztem, és most Gyuri megkérdezte, hogy miért nem veszem már meg. És bementem Tündivel, és a szoknya már nem volt meg, nem csoda, nagyon jó szoknya volt. Viszont annyira bennem volt már, hogy most kapni fogok valami cuccot, hogy jóalaposan körülnéztem (Tündi meg olyan rendesen viselkedett, hogy mehettünk jutalomból aztán a körhintás-napsütéses-dögmeleg játszótérre), és vettem egy zöld hosszú ujjú fölsőt, nagy V-kivágással, csillogó-színes díszgyöngyökkel meg flitterekkel. Kicsit, de nem feltűnően keleties jellegű. Olyan vagánytanárnénis. Lehet, hogy nem is kell sok cuccot vennem. Ami még biztos kell, az egy mellény (mondjuk hosszúderekú, cippzáras), ami alá még fölvehetem a kicsitkinőtt Tündi előtti blúzaimat, és akkor meg van oldva. A Tündi előtti mindenhovajárós fekete nadrágom nagyjából rámjön, megugye itt van a hosszába csíkos nadrágom is, az már kettő. Kész .

Találkoztam egy lánnyal tegnap, akivel tizenéveink óta nem láttuk egymást. Ők is a játszótérre jöttek, két fia van, a kisebbik kb. fél évvel fiatalabb Tündinél. Jó volt dumcsizni egy kicsit. Ő addig járt hozzánk ifire, míg el nem ment középiskolába vidékre, aztán eltűnt. Mondta is, hogy őt komolyan nem érdekelte az egész, a rokonság miatt járt csak. És én is mondtam, hogy van egy gyüli, ahova most csatlakozgatok befele, meg hogy ide szoktam írogatni.

én is .

Ma reggel is volt egy aranyos: elkezdte mondogatni, hogy dadadaaaa, én meg mondtam, hogy ha az oroszok azt akarják mondani, hogy igen, akkor mondják, hogy daa.

Erre egyszercsak: Daaa! Ezt mondják az oroszlánok!!

Ma kicsin múlott, hogy nem bőgtem el magam a játszótéren mindenkielőtt. Nem történt semmi különös, csak megérkeztünk, kirámoltuk a homokozót, Tündi szépen elkezdett egyedül játszani. Aztán egyszercsak odajött egy nagyobb fiú, és elkezdte elhordani a játékait.. Tündi nem hagyta magát, utána ment, visszaszerezte, a srác még kicsit győzködte, hogy miért nem adja egy kicsit oda játsztani, de Tündi visszakiabált, hogy NEMADOMODAAA.. aztán a további vitákat megelőzendő megkeresett engem, és a legféltettebb formákat biztonságba helyezte nálam. Aztán ment vissza játszani. És ez már csak két hétig lesz így, és utána már nem leszek ott :'((. Hova fog szaladni?? Jaj. :'(.

Az óvónénihez. Én is mindig hozzá menekültem. Ő volt a pótanyukánk, nagyon szerettük.

Köszi a bíztatást. Nagyon remélem, hogy oda tud majd menekülni. Tudod, ő nem egy sajnálgatnivaló kislány, mert eléggé határozott és megvédi magát. De attól még... (jaj, nem gondolok bele, mert elbőgöm magam megint).

A tesóm ma délelőtt vizsgázott rutinból. Nem tudok híreket, de nagyonremélem, hogy sikerült neki.
Én meg tiszta ciki, de lehet, hogy most olvasom életemben először a Prédikátor könyvét. Egészen meglepően ismerős gondolatok vannak benne. Eszembe jutott róla egy régesrégi csetes beszélgetés, még abból az időből, mikor a parókia csetjén minden este voltak emberek... és én egy nagyonkedves akkor kilencedikes illetőnek meséltem a római aranykor költőiről, mert abból írt valami dogát. És mikor Horatiusnál tartottam, egy Nyugi nevű illető megjegyezte, hogy ezt a carpediem-et, meg az arany középutat egész érdekes lenne a kereszténységgel összehasonlítva megnézni.


És miket ír itt ez a Prédikátor?
1:16: "Annakokáért mondám az én elmémben: bolodnak állapotja szerint lesz az én állapotom is, miért valék tehát én is bölcsebb? És mondék az én elmémben: ez is hiábavalóság'"
Attila meg: "Miért legyek én tisztességes, kiterítenek úgyis - miért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgyis."

Aztán:

2:19-20: "gyűlöltem én minden munkámat is, melyet munkálkodom a nap alatt ; mivelhogy el kell hagynom azt oly embernek, aki én utánam lesz. És ki tudja, ha bölcs lesz-é vagy bolond? És mégis uralkodik minden munkámon, amit cselekedtem és bölcsen szerzettem a nap alatt! Ez is hiábavalóság."

Horatius pedig:
"Elmégy, s a jószág itt marad, és a ház
hol lent a szőke hűs Tiberis locsog
elmégy, s a halmozott javaknak
nem te örülsz, örököst dagasztasz"

És a carpe diem:

3:22
"azért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az ő dolgaiban, mivelhogy ez az ő része e világban: mert ki hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi lesz ő utána?"

Ez nekem nagyonúj. Égészen érdekes.

Leuconoéhoz

Kedves, csak ne kutasd, tudni tilos, hogy neked és nekem
mit szántak, mi jövőt isteneink, kár Babilon sötét
számításait is kérdeni, jobb tűrni, akármi lesz.
Vagy ad még több telet is Jupiter, vagy soha látni már
nem fogjuk, ha a zord téli vihar zúg el a tengeren
szűrd meg bölcsen a bort, balga reményt tilt az irigy idő
hosszan szőni, amíg szánkon a szó, már tovatűnt a nap
élvezd, míg teheted, holnapokat, Leuconoé, ne várj!

Na, kielégítettem egy időre a katedrárólmesélős igényeimet. Lehet egyetértően morajlani. Jó, tapsolni is lehet. Esetleg hozzáfűzni saját gondolatokat. Ilyesmi.

na ja... a nyugi nevű illető akkor pont ilyesmire gondolt... (hogy HONNAN TUDOM? tudom...)

és KÜLÖNLEGES ÖRÖM neki (oppardon nekem ) ezt most TŐLED visszaolvasni

az első idézetet amúgy FELADTÁK "számolatlan soselátott keresztlányom" közül egynek (bármilyen ciki, NEM EMLÉXEM, hogy ez ki volt!!! ...ARRA viszont emléxem, hogy) - javaslatomra - belevette a Prédikátor könyvét, nagy SIKERE lett a dolgozatnak, felolvastatták vele, és - mellékhatás és kockázat - ÍGY végre fel tudta nyíltan vállalni a hitét is az osztály előtt

télleg SZÉP emlékek...

komolyan? ). :D:D:D:D:D. azta! Pont ezt adták föl neki, amit én is idéztem??
Salamon sokkal előbb volt, mint a görög bölcsek, akik Horatiusnak a filozófiai alapot adták, nem? Tényleg, végül is az is bele van írva, hogy nincs új a nap alatt....

És hogy növeljem a káoszt a fejemben, én még Asimovot is olvasok hozzá. Az Alapítvány peremét. (Gáz, mert csak az első kötete van meg, kár volt belekezdeni, mert nagyon rossz lesz a közepén félbehagyni, viszont sajnos a könyv letehetetlen, most már mindegy, elolvasom az első felét).
És azt is érdekes összevetni a kereszténységgel és a Horatiussal. Az Alapítvány-könyvek azon alapulnak, hogy a világ szar, jön a nagy összeomlás, amit csak az élhet túl, aki ezt tényleg képes felfogni. Aki még bármiben reménykedik, az téved...
Asimovból nem hiszem, hogy bárhol is fogalmazásokat iratnának . Pedig milyen jó lenne. Na, majd én, ha egyszer valahaazéletbe tanítok még magyart.