Kedves Máriamagdolna
Kicsit olvasgattam itt is…
a keresztényeken kívül mások is részt vegyenek a szentségben,akkor a Védák igen is szent könyv.
Bárki részt vehet, ill. kaphat. Függetlenül születési hely, és más egyebek…
És ezt nem mi emberek engedjük, hanem a Biblia szerzője Isten. Mi a magunk részéről feltételezhetünk, lefolytathatunk elméleteket, és feltételezéseinket támogatjuk a magunk értelme, hite, szerint.
Én a magam részéről nem tudok elszakadni egy kezdő gondolattól, amikor Védák, és védikus tanítások kerülnek szóba. Az pedig egy korai tanítás az árja faj megjelenéséről, Gangesz felső vidékén jelent meg az első ilyen ember. Amihez csatolom jelképrendszerükben fellelhető horogkereszt, amiből van jobbra forgató, és van balra forgató. Értelemszerűen ehhez társul jelentésük is.
(Mahatma Úr bizonyára csóválná fejét, hogy miért pont ezen akadok fel. Mint ahogy azon is, hogy szép őszinte dolognak tartom a passzivitást, de miért is kéne nekem okt 02 őt ünnepelnem? Vagy nincs Istenem, akit imádjak?)
Habár a bibliában is szerepel egy népcsoport, mint választott nép. Maga a biblia csak vallásilag kezelte őket másként. De, volt rá lehetőség, hogy más népekből csatlakozhassanak hozzájuk.
Tehát Védák, esetében a magam részéről nem tudok szabadulni ezen gondolattól. Amiből adódik, hogy egyben alapjainál kérdőjelezem meg a tanítását. (Még ha a szó ’árya’, fogalom egyes kutatások szerint, Őszinte, igaz, becsületes fogalmat is takar, de hordozza a faj azaz rassz fogalmát is.) [Hogy ez az Adolf pedig hogyan dobta egy turmixba a védikus tételt, és a római birodalmat, és más hasonlók… arról fogalmam sincs.
]
Tehát nem a kisajátításon van a lényeg, szerintem. Mert a kisajátítás ismét más fogalom. (Magamhoz venni, magaménak tekinteni.) és megent más az igazság.
A szentség fogalma pedig; makulátlanul tiszta. Amikor Istenről beszélünk.
De, vannak megfogalmazásban olyan, hogy valaki szent, vagy szent életű. Jézuson kívül emberre nem mondható el, hogy makulátlanul tiszta. De, fogalmi körben nevezhető szent (életvitelében, igyekszik tiszta maradni. A Biblia sok esetben használja ezt a szót emberekre is. De, azt nem tévesztem szem elől, hogy ezek hitben jártak. )
Nem véletlen, hogy a szeplő, azaz szeplőtlen, egy apró pici pont miatt már nem mondható, hogy szeplőtlen.
Hogy jó-e az indiai hit? Vallás? Vagy a világ más hitei? Kétség kívül mindegyikben vannak jó, és pozitív dolgok. (Szeretek azzal foglalkozni, hogy megnézzem mi a jó, és mi nem más hitekben.) Maguk a hívők, pedig rendes tisztes emberek. De, a szentség valóban egyetemleges. De, ráhúzható-e a szentség fogalma ezen hitekre? Vissza tükrözik-e az alkotót, azaz szeplőtlenül mutatják be?
Én nem tudok szabadulni az ilyen, és hasonló gondolatoktól.
Vagyis nem a szentség van kisajátítva, hanem ellenkezőleg; a szent-ség zár ki olyat ami nem Istenre, nem Istentől, Nem Isten szándéka szerint való.
Mondhatom-e Istennek; Mutass nekem a Védákon keresztül! (gondolok itt arra, hogy imában kérem a teremtőt, hogy számomra a Védákat használja fel, mert ott óhajtom megismerni.)
[Amikor bemutatkozom, átadom névjegyem. Aztán azt mondja az illető; Te! Kék Színű névjegyed nincs? Mert az jobban menne a kártyatartómhoz.
] szóval ki határozza meg? A bemutatkozó, vagy akinek bemutatja?
Én hiszem, hogy Isten a Bibliát használja ’névjegy’ bemutatkozásra, feltárásra, útmutatásra, és ígéretének teljesítésére. (mármint irat)
És ebben közli is, hogy hogyan hajlandó meghallgatni, és mi okból és a hozzátartozó fontosságokat. (mert a szabályokat Ő építi fel..)
Zsolt 65:3 Óh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test (olvasatomban, „Ó, ima meghallgató]a, tehozzád jön mindenféle ember” ) Közli, hogy meghallgatja az imát, és azt is, hogy minden ember hozzá szól (Vagy szólhat).
Csel 10:34,35. És így van ez azóta is. Isten nem válogat.
Azt viszont igen, hogy mit óhajt meghallgatni.
(Példa; Ha valaki nem úgy szól hogy az nekem tetszik. Azaz személyiségemmel nem egyeztethető, vagy sértő stb. fogalmakra gondolok. Akkor azt meg sem hallom.) Jézus, amikor imádkozott, a tanítványok megkérték; Uram, taníts minket imádkozni, …
Jézus ekkor hagyta meg azt, amit ’Mi Atyánk’ néven ismerünk. Nézetem szerint ez egy ima váz. Vagyis mit helyes, imába foglalni. Itt elhangzik; „Legyen meg a te akaratod,” Vagyis az imának, tartalmára nézve olyannak kell lennie, ami megegyezik Isten akaratával. Egy másik helyen azt mondja Jézus; Ján 14:6, 14.
Vagyis elismerem, hogy Jézus nélkül én mint bűnös a Krisztusra számíthatok.
Ahogy azt 1Ján 5:14 is kimondja.
Tehát mit, és a hogyan.
Aztán, a Biblia kifejezi azt is, hogy kiket 1Pét 3.12; 1Ján 3:22 (elhangzik, hogy akármit, vagy bármit) De, rögtön be is határolja; „mert megtartjuk az ő parancsolatait. De, már Ézsaiásnál is található ilyen irányú kijelentés, felhívás, és buzdítás. 55: 6, 7;
De, találhatóak pontosítások Máté 6:5; ahol a képmutatást kizárja. 6:7, a sok beszéd, vagy felesleges imaismételgetés. (Mondjuk a sok beszéd alatt nem keverem az őszinte feltárás, mint hosszabb folyamat, mert nem csak kérni lehet az imában, hanem megosztani is. Örömet, bánatot, egyszóval érzelmeket. Nem mintha Isten nem látná. De, ahogy örülünk annak, hogy ismerősünk szemmel láthatóan bánatos, tehát tudjuk. Talán még okot is. Örülünk, hogy ha beavat. Megtiszteltetés, és ezen belül a bizalom fogalma.)
Mik 3:4 ismét találok egy behatárolást az imával kapcsolatban. Ami a cselekedetre utal, és ennek következtében, hogyan hallgatja meg Isten a hozzá intézet szavakat a cselekmény függésében. Jakab 4:3, ki is fejti.
Hogy miért ilyen szigorú Isten, mindezek elbírálásában?
Ézs 42:8; Neki van egyedüli joga. De ezt a jogot; Dicsőséget nem engedi át másnak.
Jakab az ima kétségbevonhatatlanságáról beszél. Hogy annak ereje legyen. Jak 1:6, 7,
Máté 6:9-13, arról, hogy mit helyes. Zsolt 25:4, 5,
Luk 11:13, arról, hogy Isten jót ad.
1Tesz 5:17, 18, arról, hogy ne feledkezzünk meg a forrásról, hogy kinek jár hála mindenért…
Fil 4:6 Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden
Alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
És vissza a védákhoz;
Mindezek alapján, ahogy a biblia felvonultatja, kérhetem-e Istent, hogy a Védákon keresztül adjon fényt, megvilágosodást, megoldást?
Hány könyvet ihletett Isten? Melyikben vannak az Ő szabályai, és akarata?
Minden pontban megfelel-e a védikus tanítás a bibliában lefektetet tételeknek?
Tehát bármennyire is szimpatikus, és találok sok okos, és kedves tételt az indiai vallásban, vagy védikus tanításokban. Mégsem tekintem Istentől eredő forrásnak, így kérésem sem hallgatja meg. Hogy a Védákon keresztül…. De, kérésem őszinteségét meghallgatva, talán rámutat a helyesre. Akár pont a Védák tanításában. „ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.”
Ézs 8:19; 20. „hát nem Istenétől tudakozik-e a nép?”
Most összehoztam, egy korábbi h.sz-ed és a mostanit.
Hogyan érted, hogy a biblia, és a védikus tanitás egymásban foglaló? (nem értem.)
Én el tudok képzelni egy csomó szitut,amikor a Védákból,vagy bármi másból kaphatok segítséget.Tegyük fel,hogy indiai szomszédaim vannak és összeveszek velük,mert számomra furcsa szokásaik vannak,amiket én nem értek meg,ezért sérelmezem.De miután megismerkedek a kultúrájukkal és azzal,hogy számukra évezredek óta milyen szent iratok mutatnak utat,megértem őket és javul a közöttünk lévő viszony.Lehet,hogy a Bibliában is megoldást találnék,
Mondjuk, nézetem szerint a megértés, a segítség. A megértés, segítségemre lehet.
Pál így fogalmazza ezt meg; 1Kor 9:19 -23.
Valóban forgatta volna magát? Vagy arról beszél, hogy megnézte, kit mi mozgat, hogy megértse a forrásukat? (Jól gondolkodsz.) És abból kiindulva célirányosan tárta fel az evangéliumot.
Mert amikor azt mondja az egyik hit, Isten aki teremtette a földet; Akkor, Igen, ez az az Isten…
Amikor azt mondja, hogy született egy nagy szellemi tanító; Akkor azt mondja, Igen, ez az a Jézus….
Én azt mondom, hogy igen, érdemes belenézni egy másik ember hitének mozgató hátterébe, Vagy akár népcsoport, hogy megértsem miért is tekinget napjában 15x a szentjeire. Miért tesz dolgokat.
(De, azt is tartom, hogy ezen dolgok különösen veszélyesek. És itt jön az Ima szerepe, feltárni, hogy miért is óhajtok, és mi a célom.)
Főleg, ha az ember idegenben van. Saját kultúrájától eltérő környezetben, akkor nagyon fontos, hogy ismeretében legyen az ottani viszonyoknak. De, a magam részéről nem keverem az ismeretet, azzal, Akiben hiszek. És annyit tartok meg a beilleszkedéshez amennyit lehetséges, amíg az hitemmel, vagy Istenem akaratával nem ütközik.
Ilyenkor ugyanis elvesztem személyem, és alárendelem magam Isten akaratának, még ha ez rám nézve hátrányos, vagy még rosszabb. (Persze ez itt most megent a karosszék effektus.
mert nyugalomból beszélek olyanról, amiben nem voltam. És nem tudhatom, hogyan reagálnék.)
Azt írod,időben nézve a bűn kap egy lehetőséget....
De tudjuk,hogy az Édenben nincs idő.Akkor hogy kap időben lehetőséget?Idő csak akkor létezik,amikor már van bűn,a bűnbeesés előtt az idő nem létezik.Ez egy szép paradoxon,nem?
Az idő létezik. „kezdetben teremté…” ez egy időhatározó. (mondjuk ezt a kezdetet megelőzően is van egy kezdet, de a két kezdet két nézőpont. És van még más kezdet is. Pl. „Kezdettől fogva emberölő volt”. Vagyis az ember kezdetétől stb. De, mind idő, és viszonyító meghatározó.)
Hogy az időnek nem volt hatása Ádámra, az megent más kérdés. Szerintem.
A sötétség, mint személyesítő fogalom valóban csak egy időre kapott helyet.
Jelenlegi fizikai törvényszerűségeink, és tudásunk által képzeljük, hogy ha van fény, akkor van sötétség is. És filozófiák alapján, gondolják úgy, hogy az univerzum, világegyetem egésze, magában hordozza a jó, rossz fogalmát. Egyik része a másiknak. (Mert hogyan is mondhatjuk; Jó idő van, ha nem ismerjük a viszonyító fogalmat. Rossz idő van.) És pont itt látszik meg az emberi felfogás végessége. Nem tudunk elképzelni dolgokat. Csak értelmi szintünkön. Ezért van a pokol is úgy szemléltetve, hogy azt kép formában is el tudjuk képzelni. (hogy van-e vagy nincs az más kérdés) Ezért van a biblia is úgy megfogalmazva, hogy értsük. Egyszerű szavak, úgy megfogalmazva, hogy az évszázadok, ezredek után is épp azt jelentsék amit Isten óhajtott közölni.
a Bibliaolvasással egy ideig szépen tudunk haladni,fejlődni, de eljön az a pont ahol már akadállyá válik,mert az emberi koncepciók fogságában tartja az elmét.
Amit én tiszteletben is tartok.
De, felmerül bennem egy kérdés; Mi a Biblia?
Ember munkája? Vagy Istené?
Mert ha ember munkája; akkor nagyszerű az összehangoltság, az évszázadok alatt, és emberek jellemei, amik mind egy elképzelt irányba mutatnak. Logikai mestermű, az emberiség terméke.
Vagy pedig ha Isten munkája, akkor ezeket magában foglaló, nem emberé, hanem Istené, és még valami. Ami ennél sokkal több, Az egyetemleges Isten létezésének bizonyítéka. A szándék, cél, és a megvalósítás folyamata. A hit lényegének leírása, és a jövőre vonatkozó információk biztos várása, hogy mindazok úgy lesznek. Zsid. 11:1 – 12:6
Szóval pont az emberi elme, és érzelem szabadsága. Egy dologgal körbehatárolva; hogy az ember tudja, hol a helye.
Remélem,sikerül(t) kicsit továbblépnünk.Javaslom a Védákat a továbbiakban mellőzzük.
Ops!
Bocs!
Csak firkálok, eszetlenül…..