Róm5,7 Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki.
Róm5,8 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bûnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.
1 Pét. 3,18.

Kedves Ex!

Ha Jézus Krisztus teljes életre vágyott volna, nem jön el erre a földre az emberért!
Jézus Krisztus - azt gondolom - nem teljes életet élt ezen a földön, hiszen a teljességet hagyta ott, hogy emberi formában - leplezve mennyei dicsőségét és hatalmát - megtegye azt, amire az ember önmagában nem képes. Elvegye a bűnt az ember és Isten között!
Ledöntse azt a falat, ami mindenki számára áthidalhatatlan, a bűnei falát, ami Isten és közte áll!

Jézus Krisztus SZENT életet élt ezen a földön és ennek egyetlen fő oka van! Mindenben az Atya akaratát cselekedte és mindig az Atya szavát mondta!
(Bár csak én is minnél teljesebben tudnám az Úr Jézus akaratát cselekedni és az Ő Igéjét hírdetni.)

Bevallom, hogy nekem is megüti a fülemet minden olyan mondat, ahol az Úr nevét kötik valamihez, vagy valakihez.
Ha jó szándékkal olvasom ezt a mondatot, akkor arra gondolok, hogy Jézus Krisztus is meghalt egy ügyért, a vére se volt drága azért az ügyért, hogy az embert megszabadítsa bűnei és a Sátán fogságából.
Az aradi vértanuknak se volt drága az életük azért, hogy az országban ne idegen nemzet fiai uralkodjanak.
Ennyi lehet a párhuzam és ezt én el tudom fogadni.

Ugyan akkor egy valamit fontos megjegyezni. Amíg ezek az emberek áldozatuk közben az országért is meghaltak, meghaltak a bűneik miatt is, amit életükben elkövettek, hacsak nem elfogadták már az Úr Jézus áldozatát haláluk előtt és bűnbocsánatot kaptak Tőle és örök életet.
Ezzel szemben Jézus Krisztus csak a világ bűnei miatt halt meg a kereszten!

Péter

Még ennyi jutott eszembe az aradi vértanukról:

Lukács Evangyélioma 13. rész
1. Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette.
2. És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?
3. Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek.

Kedves Péter!
A teljes élettel kapcsolatos gondolataiddal nem értek egyet. Jézus teljes életéhez hozzá tartozik az is, hogy annak egy szakaszában kiüresítve, emberként végrehajtsa legfontosabb küldetését, a megváltást. Ezen belül, az emberi létével egyben példát mutatott az embereknek. Ha ezt nem nevezzük teljes életnek akkor nincs értelme ezt a fogalmat használni, szerintem.
Egyébként nem a "teljes élet" kifejezés volt a lényeg abban az idézetben, hanem végül is az, hogy a 13 mártírhalálát Jézuséhoz hasonlította.
Ez pedig netto Istenkáromlás. A 13-ak érdemeit egyáltalán nem csökkenti, ha értékén kezeljük és nem emeljük krisztusi magasságokba.
Ők megtették a legtöbbet, amit ember tehet másokért, életüket adták, ezt az Ige is igen nagyra értékeli. Ugyanakkor, ugyanazon emberek üdvössége szempontjából ez az áldozat nem ér semmit. Ha emberi áldozat elég lett volna az emberiség üdvösségéhez, akkor nem kellett volna Krisztusnak emberré lenni és meghalni a mi üdvösségünkért.
Továbbá az emberi hősök mindig jó, vagy jónak gondolt ügyekért és szeretteikért halltak meg. Erről szól a:
Róm5,7 Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki.
Róm5,8 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.
Nem tudunk olyan esetről, hogy valaki bűnös, gonosz emberért adta volna az életét. Ehhez kellett Isten, aki a bűnöst is képes volt úgy szeretni a bűnös embert, hogy ezt érte is megtette.
Egyébként az sem csökkenti érdemeiket, csak az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a 13-ak egyáltalán nem úgy vágtak bele a tetteikbe, hogy az életüket adják. Ők harcoltak a magyar szabadságért, de egy percig sem gondolták, hogy életükkel kell fizetni (bár egy csatában való elesés mindig benne volt a pakliban). Ők egy törvényes kormány katonái voltak és addig nem volt szokás a legyőzött ellenség tábornokait kivégezni. Utolsó percig nem gondolták, hogy ezt meg teszik velük az osztrákok.


Ezért mondhatjuk, hogy teljes volt a földi élete is, különben nincs értelme beszélni teljes életről.

Gondoltam, hogy a te füledet azért megüti a netto Istentelenség.

Erre válaszoltam fennt, és azért nem lehet párhuzamot vonni, mert a bűnökből, a Sátán fogságából való szabadítás összehasonlíthatatlanul nagyobb és fontosabb mint a földi elnyomóktól való szabadulás.

Én nem mondanám "csaknak", de tudom, hogy te sem leértékeléként mondtad.
üdv
ex

Nem. Ha azért halt volna meg, akkor az beteljesedett volna, de Ő egy sokkal nagyobb dologért halt meg az emberiség bűneiért, hogy üdvösségre juthasson mindenki.
Ha Izrael felszabadításáért jött volna és azért halt volna meg, akkor elfogadták volna és Izrael a szabadságát is elnyerte volna. Ez a program majd a második eljövetelkor fog bekövetkezni.
Helyette Izrael történetének legnagyobb szenvedései és leghosszabb elűzetése, fogsága következett.
Viszont, amiért jött azt végrehajtotta.
Hosszabban válaszoltam Kavicsnak.
üdv
ex

Kedves Ex!

Szerintem kb. egyet értünk, a "csak" szó azt jelentette, hogy nem a saját bűnei miatt halt meg csak a világ bűnei miatt.


A teljes szó értelmét én úgy látom, hogy itt a földön járva a teljességéből bizonyos dolgok el voltak rejtve, ami második lejövetelekor nyilvánvaló lesz mindenki előtt!

Addig is egy Ige, mert a szolgai formán túl vannak és lesznek emberek, akik felfedezik ennek a mondatnak az igazságát:

Kol 1,19 Mert tetszett az Atyának, hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség;

Azért még egyszer mondom, hogy az aradi vértanuk áldozata a magyar hazáért példa értékű, de nem hasonlítható az Isten által bemutatott áldozathoz, mert az Ő áldozata tökéletes!

Pontosan!
Ezért bántotta a fülemet az a mondat.
üdv
ex

Arról nem tehetek, hogy nem érted mit jelent a Jézus népe kifejezés. Segítek: A lelki Izraelt, Isten váalsztott népét, s nem valamely földi ország népét E nép szabadságáért halt meg Jézus, amit gondoltad ezen a fórumon nem kell külön ecsetelgetni, tévedtem. S az aradi vértanúk áldozata legalább olyan jó kiinduló pont Jézus szabadító áldozatára mutatni, mint volt Pál esetében az "ismeretlen Istenhez" című szobor Istenre mutatni. Persze ha Pál is a kákán is csomót kezd el keresni, akkor nem igen használta volna fel.

Ha így érted, a két áldozatot akkor sem lehet összevetni. Indoklás fentebb.
üdv
ex

Összevetésről szó se volt. Pál se összevetette Ismeretlen Isten szobrot Istennel, hanem a szoborból kiindulva prédikálta Jézust. Aki valamit megértett egy földi nép szabadság vágyából vértanúkat tisztelve, annak ebből kiindulva talán érdemes az ennél sokkal nagyobb szabadadítást adó áldozatáról beszélni, ahelyett, hogy a mondatát istenkáromlónak titulálnánk.

Áthoztam ide, hogy a Megváltás rovatot ne terheljük. Továbbra is úgy vélem a Védákat túlbecsülöd. Felháborodásodtól, az eddigi hozzászólásaid alapján nem tartok. Sokkal nagyobb veszély lehet az ellenkezője, hogy nem beszélek – s talán a többi keresztény se - elég határozottan, s így elérvelgethetünk egymásnak amivel az ismeret ugyan nő, de a üdvösséged nem kerül hozzád közelebb. Megtérők későbbi beszámolója alapján jobb a sértettséghez közeli állapot, ahol az emberrel közlik valaki nincs rendben, ami megtérése után örömmel emlékszik vissza, mint merő udvariasságból mondjuk azt keresni, hogy vajon Isten mit szólhat a Védákon át.



Akkor nyilván tudsz mondani egy ilyen kérdést, csak a továbblépés végett is. (Keresztyénként számomra az a Megváltás köré csoportosuló kérdések köre, de mást is mondhatsz.)
Ami Isten mindenhatását illeti én is hiszem, hogy ez maximális mértékű, ami ellenmondásmenetesen lehetséges.
A gonosz meg itt van köztük, elég napi gondolatainkra, vagy az emberiség kisebb nagyobb vérengzéseire gondolni például. Ezekre nem igen tudnék úgy gondolni, mint ami nem a gonoszság elemei, hanem mondjuk szükségszerűségek, ahogy azt ha jól sejtem a jin-jang páros alapján sokan tartják.



A Hugó akadállyá válását nem igen tudom hova tenni. Egy okból: nem lép fel isteni tekintéllyel. Így ha mondjuk van egy kérdésben a látásunk egyezik a Biblia ellenében, akkor nem lesz olyan nehéz engedni, mint amikor egy ember véleménye a Védákkal egyezik a Biblia ellenében.
Igen a Biblia is válhat akadállyá. Pontosabban az, ha a Bibliát csak egy könyvnek tekintjük, s saját kútfőből magyarázzuk, vagy mások értelmezésit tesszük a magunkévá részben vagy egészben. Ám ahhoz, hogy átadhassuk magunkat Istennek s betöltekezhessünk Szentlélekkel mégis csak a Biblia olvasásásra és értelmezésére kell az időt és energiát fordítanunk. Mégpedig az ember állapota és Isten felkínálta megoldás kérdéskörben. Ezért szokták az evangéliumokat javasolni a kezdő érdeklődőknek. Ismerjék meg először mit tett Jézus.




Időben nézve a Bűn valóban egy ponton kap lehetőséget. Épp ezért csalók a jin-jang. A sötétség ugyanis csak egy időre kapott lehetőséget. Ami a Isten időtlenségében egy kifejezhetetlenül kis idő: Véges/végtelen az 0. Semmiképpen se fele, fele.



Olyan értelemben igen, hogy ami az Atya, Fiú Szentháromság egységét bármilyen kis ponton is de támadja, az előbb meghasonlik önmagával, vagyis önellentmondásos, s így csak látszatra lehet egységben. Például azt, hogy Egy az Isten mindkét alapállásból el lehet mondani. Döntő mindig az, hogy mit ért alatta.

Kedves Tulip,nem idézek be most minden előzményt,remélem sikerül így is érzékeltetni majd,hogy mit mire válaszolok.

A Védák és a Biblia viszonyáról most írok röviden egy keveset,természetesen pusztán a saját véleményemet:
Hogy szent könyv e a Védák az attól függ.Ha megengedjük,hogy a keresztényeken kívül mások is részt vegyenek a szentségben,akkor a Védák igen is szent könyv.Ha a kereszténység kisajátítja magának a szentség fogalmát (is),akkor ebben az értelemben nyilvánvalóan nem szent könyv.Én személy szerint nem látom akadályát annak,hogy aki mondjuk Indiába születik,az is részesedjen a szentségben,szerintem a szentség nem kisajátítható,hanem egyetemes érvényű,gondolom ezért nem (sem) lehetek soha "jó keresztény".Hát vállalom,akkor ez van,én biztos vagyok benne,hogy Isten megért engem,és megbocsájt nekem,hiszen nem ellene,hanem vele,érte vagyok (csak próbálok lenni egyelőre).De egyáltalán nem gondolom,hogy a Biblia azonos szinten van a Védákkal,én személy szerint egy bennfoglaló viszonyt látok közöttük,de ebbe most tényleg nem szívesen bonyolódnék bele.

Abban igazat adok Neked,hogy az udvariaskodásnál jobb,ha rámutatunk mások hibáira.És a továbbiakban is elnézem,sőt köszönöm,ha egyértelmű,határozott stílusban mondod el a véleményedet,és mutatsz rá arra,hogy szerinted (illetve keresztényi) szempontból miben tévedek.Én csak azt az egyet kérem,hogy legközelebb,ha valamire következtetsz,akkor ne azt írd,hogy "MM szerint a Védák",hanem valami olyasmit,hogy "MM hsz.-aiból azt következtetem ki,hogy MM úgy gondol a Védákra hogy...".Tudom,elsőre úgy tűnik,mintha nem lenne közte különbség,de mégis van számomra,nem csak szőrszálhasogatok.Köszi!

Nem tudom,miért olyan problematikus számodra ez a kérdésfeltevés Isten felé.Én el tudok képzelni egy csomó szitut,amikor a Védákból,vagy bármi másból kaphatok segítséget.Tegyük fel,hogy indiai szomszédaim vannak és összeveszek velük,mert számomra furcsa szokásaik vannak,amiket én nem értek meg,ezért sérelmezem.De miután megismerkedek a kultúrájukkal és azzal,hogy számukra évezredek óta milyen szent iratok mutatnak utat,megértem őket és javul a közöttünk lévő viszony.Lehet,hogy a Bibliában is megoldást találnék,de mivel a Védák kultúrspecifikus,ezért kézenfekvőbb ebben az esetben.Egy másik példa,amiről talán azt gondolod,hogy nem életszerű,de nagyon is az.Elutazom Indiába gyerekeket gyógyítani,tanítani,karitatív munkát végezni,mondjuk ott kell töltenem fél évet.Fordulhatok ott is a Bibliához,de nem lehet,hogy a beilleszkedésemhez,és az indiai lelkület megismeréséhez speciálisabb ismereteket,útmutatást nyújt mondjuk a Védák?

Azt írod,időben nézve a bűn kap egy lehetőséget....De tudjuk,hogy az Édenben nincs idő.Akkor hogy kap időben lehetőséget?Idő csak akkor létezik,amikor már van bűn,a bűnbeesés előtt az idő nem létezik.Ez egy szép paradoxon,nem?

Ha feltesszük,hogy a sötétség csak egy időre kapott lehetőséget,akkor miért feltételezzük,hogy a világossággal másképp volna?Nem lehet,hogy sötétség és világosság szétválasztása időleges és az Egységük örök?A jin-jang első blikkre csak a teremtett világról szól,amely időleges.De éppen azért van a fekete részben fehér pötty és a fehér részben fekete,és azért forog eredetileg az egész szimbólum,mert éppen azt mutatja,hogy ez a két dolog csak látszólag,egy időre, a Teremtésben válik külön,Istenben viszont minden egységben van.
Ezt írod még:Ezekre nem igen tudnék úgy gondolni, mint ami nem a gonoszság elemei, hanem mondjuk szükségszerűségek, ahogy azt ha jól sejtem a jin-jang páros alapján sokan tartják.

Ne haragudj meg Tulip,igazán nem bántásból,de szerintem a Valóság és Isten nem ahhoz idomul,hogy Te mit milyen nehezen tudsz elgondolni.Éppen ez az izgalmas ebben,hogy a Valóságot emberi elmével nem tudjuk elgondolni,ezért van az,hogy a Bibliaolvasással egy ideig szépen tudunk haladni,fejlődni,de eljön az a pont ahol már akadállyá válik,mert az emberi koncepciók fogságában tartja az elmét.És az emberi koncepciók és nézőpont a legfőbb (ha nem egyetlen) akadálya a Szentlélekkel való betöltekezésnek.

Még egy fontos dolog: Én nem láttam a Hugót,ha valakinek megvan,szóljon!

Remélem,sikerül(t) kicsit továbblépnünk.Javaslom a Védákat a továbbiakban mellőzzük.

Kedves Máriamagdolna

Kicsit olvasgattam itt is…

a keresztényeken kívül mások is részt vegyenek a szentségben,akkor a Védák igen is szent könyv.

Bárki részt vehet, ill. kaphat. Függetlenül születési hely, és más egyebek…
És ezt nem mi emberek engedjük, hanem a Biblia szerzője Isten. Mi a magunk részéről feltételezhetünk, lefolytathatunk elméleteket, és feltételezéseinket támogatjuk a magunk értelme, hite, szerint.
Én a magam részéről nem tudok elszakadni egy kezdő gondolattól, amikor Védák, és védikus tanítások kerülnek szóba. Az pedig egy korai tanítás az árja faj megjelenéséről, Gangesz felső vidékén jelent meg az első ilyen ember. Amihez csatolom jelképrendszerükben fellelhető horogkereszt, amiből van jobbra forgató, és van balra forgató. Értelemszerűen ehhez társul jelentésük is.
(Mahatma Úr bizonyára csóválná fejét, hogy miért pont ezen akadok fel. Mint ahogy azon is, hogy szép őszinte dolognak tartom a passzivitást, de miért is kéne nekem okt 02 őt ünnepelnem? Vagy nincs Istenem, akit imádjak?)

Habár a bibliában is szerepel egy népcsoport, mint választott nép. Maga a biblia csak vallásilag kezelte őket másként. De, volt rá lehetőség, hogy más népekből csatlakozhassanak hozzájuk.
Tehát Védák, esetében a magam részéről nem tudok szabadulni ezen gondolattól. Amiből adódik, hogy egyben alapjainál kérdőjelezem meg a tanítását. (Még ha a szó ’árya’, fogalom egyes kutatások szerint, Őszinte, igaz, becsületes fogalmat is takar, de hordozza a faj azaz rassz fogalmát is.) [Hogy ez az Adolf pedig hogyan dobta egy turmixba a védikus tételt, és a római birodalmat, és más hasonlók… arról fogalmam sincs. ]

Tehát nem a kisajátításon van a lényeg, szerintem. Mert a kisajátítás ismét más fogalom. (Magamhoz venni, magaménak tekinteni.) és megent más az igazság.
A szentség fogalma pedig; makulátlanul tiszta. Amikor Istenről beszélünk.
De, vannak megfogalmazásban olyan, hogy valaki szent, vagy szent életű. Jézuson kívül emberre nem mondható el, hogy makulátlanul tiszta. De, fogalmi körben nevezhető szent (életvitelében, igyekszik tiszta maradni. A Biblia sok esetben használja ezt a szót emberekre is. De, azt nem tévesztem szem elől, hogy ezek hitben jártak. )
Nem véletlen, hogy a szeplő, azaz szeplőtlen, egy apró pici pont miatt már nem mondható, hogy szeplőtlen.

Hogy jó-e az indiai hit? Vallás? Vagy a világ más hitei? Kétség kívül mindegyikben vannak jó, és pozitív dolgok. (Szeretek azzal foglalkozni, hogy megnézzem mi a jó, és mi nem más hitekben.) Maguk a hívők, pedig rendes tisztes emberek. De, a szentség valóban egyetemleges. De, ráhúzható-e a szentség fogalma ezen hitekre? Vissza tükrözik-e az alkotót, azaz szeplőtlenül mutatják be?
Én nem tudok szabadulni az ilyen, és hasonló gondolatoktól.
Vagyis nem a szentség van kisajátítva, hanem ellenkezőleg; a szent-ség zár ki olyat ami nem Istenre, nem Istentől, Nem Isten szándéka szerint való.

Mondhatom-e Istennek; Mutass nekem a Védákon keresztül! (gondolok itt arra, hogy imában kérem a teremtőt, hogy számomra a Védákat használja fel, mert ott óhajtom megismerni.)
[Amikor bemutatkozom, átadom névjegyem. Aztán azt mondja az illető; Te! Kék Színű névjegyed nincs? Mert az jobban menne a kártyatartómhoz. ] szóval ki határozza meg? A bemutatkozó, vagy akinek bemutatja?
Én hiszem, hogy Isten a Bibliát használja ’névjegy’ bemutatkozásra, feltárásra, útmutatásra, és ígéretének teljesítésére. (mármint irat)
És ebben közli is, hogy hogyan hajlandó meghallgatni, és mi okból és a hozzátartozó fontosságokat. (mert a szabályokat Ő építi fel..)
Zsolt 65:3 Óh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test (olvasatomban, „Ó, ima meghallgató]a, tehozzád jön mindenféle ember” ) Közli, hogy meghallgatja az imát, és azt is, hogy minden ember hozzá szól (Vagy szólhat).
Csel 10:34,35. És így van ez azóta is. Isten nem válogat.
Azt viszont igen, hogy mit óhajt meghallgatni.
(Példa; Ha valaki nem úgy szól hogy az nekem tetszik. Azaz személyiségemmel nem egyeztethető, vagy sértő stb. fogalmakra gondolok. Akkor azt meg sem hallom.) Jézus, amikor imádkozott, a tanítványok megkérték; Uram, taníts minket imádkozni, …
Jézus ekkor hagyta meg azt, amit ’Mi Atyánk’ néven ismerünk. Nézetem szerint ez egy ima váz. Vagyis mit helyes, imába foglalni. Itt elhangzik; „Legyen meg a te akaratod,” Vagyis az imának, tartalmára nézve olyannak kell lennie, ami megegyezik Isten akaratával. Egy másik helyen azt mondja Jézus; Ján 14:6, 14.
Vagyis elismerem, hogy Jézus nélkül én mint bűnös a Krisztusra számíthatok.
Ahogy azt 1Ján 5:14 is kimondja.
Tehát mit, és a hogyan.

Aztán, a Biblia kifejezi azt is, hogy kiket 1Pét 3.12; 1Ján 3:22 (elhangzik, hogy akármit, vagy bármit) De, rögtön be is határolja; „mert megtartjuk az ő parancsolatait. De, már Ézsaiásnál is található ilyen irányú kijelentés, felhívás, és buzdítás. 55: 6, 7;
De, találhatóak pontosítások Máté 6:5; ahol a képmutatást kizárja. 6:7, a sok beszéd, vagy felesleges imaismételgetés. (Mondjuk a sok beszéd alatt nem keverem az őszinte feltárás, mint hosszabb folyamat, mert nem csak kérni lehet az imában, hanem megosztani is. Örömet, bánatot, egyszóval érzelmeket. Nem mintha Isten nem látná. De, ahogy örülünk annak, hogy ismerősünk szemmel láthatóan bánatos, tehát tudjuk. Talán még okot is. Örülünk, hogy ha beavat. Megtiszteltetés, és ezen belül a bizalom fogalma.)
Mik 3:4 ismét találok egy behatárolást az imával kapcsolatban. Ami a cselekedetre utal, és ennek következtében, hogyan hallgatja meg Isten a hozzá intézet szavakat a cselekmény függésében. Jakab 4:3, ki is fejti.

Hogy miért ilyen szigorú Isten, mindezek elbírálásában?
Ézs 42:8; Neki van egyedüli joga. De ezt a jogot; Dicsőséget nem engedi át másnak.
Jakab az ima kétségbevonhatatlanságáról beszél. Hogy annak ereje legyen. Jak 1:6, 7,
Máté 6:9-13, arról, hogy mit helyes. Zsolt 25:4, 5,
Luk 11:13, arról, hogy Isten jót ad.
1Tesz 5:17, 18, arról, hogy ne feledkezzünk meg a forrásról, hogy kinek jár hála mindenért…
Fil 4:6 Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden
Alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.

És vissza a védákhoz;
Mindezek alapján, ahogy a biblia felvonultatja, kérhetem-e Istent, hogy a Védákon keresztül adjon fényt, megvilágosodást, megoldást?
Hány könyvet ihletett Isten? Melyikben vannak az Ő szabályai, és akarata?
Minden pontban megfelel-e a védikus tanítás a bibliában lefektetet tételeknek?
Tehát bármennyire is szimpatikus, és találok sok okos, és kedves tételt az indiai vallásban, vagy védikus tanításokban. Mégsem tekintem Istentől eredő forrásnak, így kérésem sem hallgatja meg. Hogy a Védákon keresztül…. De, kérésem őszinteségét meghallgatva, talán rámutat a helyesre. Akár pont a Védák tanításában. „ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.”
Ézs 8:19; 20. „hát nem Istenétől tudakozik-e a nép?”

Most összehoztam, egy korábbi h.sz-ed és a mostanit.

Hogyan érted, hogy a biblia, és a védikus tanitás egymásban foglaló? (nem értem.)


Én el tudok képzelni egy csomó szitut,amikor a Védákból,vagy bármi másból kaphatok segítséget.Tegyük fel,hogy indiai szomszédaim vannak és összeveszek velük,mert számomra furcsa szokásaik vannak,amiket én nem értek meg,ezért sérelmezem.De miután megismerkedek a kultúrájukkal és azzal,hogy számukra évezredek óta milyen szent iratok mutatnak utat,megértem őket és javul a közöttünk lévő viszony.Lehet,hogy a Bibliában is megoldást találnék,

Mondjuk, nézetem szerint a megértés, a segítség. A megértés, segítségemre lehet.
Pál így fogalmazza ezt meg; 1Kor 9:19 -23.
Valóban forgatta volna magát? Vagy arról beszél, hogy megnézte, kit mi mozgat, hogy megértse a forrásukat? (Jól gondolkodsz.) És abból kiindulva célirányosan tárta fel az evangéliumot.
Mert amikor azt mondja az egyik hit, Isten aki teremtette a földet; Akkor, Igen, ez az az Isten…
Amikor azt mondja, hogy született egy nagy szellemi tanító; Akkor azt mondja, Igen, ez az a Jézus….
Én azt mondom, hogy igen, érdemes belenézni egy másik ember hitének mozgató hátterébe, Vagy akár népcsoport, hogy megértsem miért is tekinget napjában 15x a szentjeire. Miért tesz dolgokat.
(De, azt is tartom, hogy ezen dolgok különösen veszélyesek. És itt jön az Ima szerepe, feltárni, hogy miért is óhajtok, és mi a célom.)

Főleg, ha az ember idegenben van. Saját kultúrájától eltérő környezetben, akkor nagyon fontos, hogy ismeretében legyen az ottani viszonyoknak. De, a magam részéről nem keverem az ismeretet, azzal, Akiben hiszek. És annyit tartok meg a beilleszkedéshez amennyit lehetséges, amíg az hitemmel, vagy Istenem akaratával nem ütközik.
Ilyenkor ugyanis elvesztem személyem, és alárendelem magam Isten akaratának, még ha ez rám nézve hátrányos, vagy még rosszabb. (Persze ez itt most megent a karosszék effektus. mert nyugalomból beszélek olyanról, amiben nem voltam. És nem tudhatom, hogyan reagálnék.)

Azt írod,időben nézve a bűn kap egy lehetőséget....
De tudjuk,hogy az Édenben nincs idő.Akkor hogy kap időben lehetőséget?Idő csak akkor létezik,amikor már van bűn,a bűnbeesés előtt az idő nem létezik.Ez egy szép paradoxon,nem?

Az idő létezik. „kezdetben teremté…” ez egy időhatározó. (mondjuk ezt a kezdetet megelőzően is van egy kezdet, de a két kezdet két nézőpont. És van még más kezdet is. Pl. „Kezdettől fogva emberölő volt”. Vagyis az ember kezdetétől stb. De, mind idő, és viszonyító meghatározó.)
Hogy az időnek nem volt hatása Ádámra, az megent más kérdés. Szerintem.

A sötétség, mint személyesítő fogalom valóban csak egy időre kapott helyet.
Jelenlegi fizikai törvényszerűségeink, és tudásunk által képzeljük, hogy ha van fény, akkor van sötétség is. És filozófiák alapján, gondolják úgy, hogy az univerzum, világegyetem egésze, magában hordozza a jó, rossz fogalmát. Egyik része a másiknak. (Mert hogyan is mondhatjuk; Jó idő van, ha nem ismerjük a viszonyító fogalmat. Rossz idő van.) És pont itt látszik meg az emberi felfogás végessége. Nem tudunk elképzelni dolgokat. Csak értelmi szintünkön. Ezért van a pokol is úgy szemléltetve, hogy azt kép formában is el tudjuk képzelni. (hogy van-e vagy nincs az más kérdés) Ezért van a biblia is úgy megfogalmazva, hogy értsük. Egyszerű szavak, úgy megfogalmazva, hogy az évszázadok, ezredek után is épp azt jelentsék amit Isten óhajtott közölni.

a Bibliaolvasással egy ideig szépen tudunk haladni,fejlődni, de eljön az a pont ahol már akadállyá válik,mert az emberi koncepciók fogságában tartja az elmét.

Amit én tiszteletben is tartok.
De, felmerül bennem egy kérdés; Mi a Biblia?
Ember munkája? Vagy Istené?
Mert ha ember munkája; akkor nagyszerű az összehangoltság, az évszázadok alatt, és emberek jellemei, amik mind egy elképzelt irányba mutatnak. Logikai mestermű, az emberiség terméke.
Vagy pedig ha Isten munkája, akkor ezeket magában foglaló, nem emberé, hanem Istené, és még valami. Ami ennél sokkal több, Az egyetemleges Isten létezésének bizonyítéka. A szándék, cél, és a megvalósítás folyamata. A hit lényegének leírása, és a jövőre vonatkozó információk biztos várása, hogy mindazok úgy lesznek. Zsid. 11:1 – 12:6
Szóval pont az emberi elme, és érzelem szabadsága. Egy dologgal körbehatárolva; hogy az ember tudja, hol a helye.


Remélem,sikerül(t) kicsit továbblépnünk.Javaslom a Védákat a továbbiakban mellőzzük.
Ops!
Bocs!
Csak firkálok, eszetlenül…..

Kedves Lucius!
Köszönöm a válaszaidat,őszintén szólva nem mindent értek kristálytisztán belőle,de én is fáradt vagyok most,inkább csak átfutottam,el fogom majd olvasni alaposabban.Azért leírok én is egy-két reflexiót,ami most beugrik.
Ezt a horogkeresztet,meg árja-dolgot viszont gyanítom,második olvasásra sem fogom érteni.Lévén a svasztika és az árja szavak eredeti értelmének az égvilágon semmi köze nincs ahhoz,amit később a nácizmus égisze alatt kreáltak belőlük.De most akkor nem is foglalkozom ezzel,mert nem akarok előfeltevésekbe bocsájtkozni arról,hogy mit is akartál tképpen közölni erről.(Gondolom,azért mert a tömeggyilkos inkvizitorok is a keresztet használták jelképként,még nem fogod azt gondolni,hogy a kereszt alapvetően egy gyilkos jelkép,és nem fogsz tartózkodni a kereszttől,és a kereszténységtől sem.)

Én a szentség kisajátításáról írtam,Te erre azt írtad,hogy:
Vagyis nem a szentség van kisajátítva, hanem ellenkezőleg; a szent-ség zár ki olyat ami nem Istenre, nem Istentől, Nem Isten szándéka szerint való.
Ebben egyetértünk,de mivel sem Te,sem Tulip,sem én nem vagyunk sem Isten,sem pedig Szentség,ezért mi nem jelenthetjük ki,hogy ki részesülhet a szentség fogalmában,mert ha mi ezt kijelentjük (holott csak a Szentség maga határozhatja ezt meg),ráadásul úgy,hogy ebből másokat szubjektív indokok alapján kizárunk,akkor az már kisajátítás.Ez szerintem szorosan kapcsolódik az ítélkezés témaköréhez is.Csakis Isten ítélhet,az ember nem,sok ember mégis Isten nevében ítélkezik.Milyen jogon,hogy jön ő ehhez? A Tao te Kingben van egy sor,így szól:
"Aki az ács helyett ácsol, megvágja magát."
Azt gondolom,mindenki tegye a dolgát,a Szentség is a magáét,Isten is a magáét,az ember is a magáét.
Ezért a Szentség előtt fejet hajtok,de egy ember előtt,aki megmondja nekem,hogy mi szent és mi nem az,azt jobb esetben kiröhögöm (néhány kivételtől eltekintve).

Más:
Hogy jó-e az indiai hit? Vallás? Vagy a világ más hitei? Kétség kívül mindegyikben vannak jó, és pozitív dolgok.

Itt már megint arról van szó,hogy Te szubjektíve osztályozod a világ dolgait.Azt mondod X-re hogy jó,Y-ra,hogy rossz.Miért?Miért ítélsz?Miért hasítod szét a Tökéletes Teremtést jó és rossz dolgokra?Az indiai hit se nem jó,se nem rossz.Az,ami.Van.Mikor azt mondod valamiről hogy jó vagy hogy rossz,az egódból indulsz ki.Na ilyen szempontból érzem én kizárólagosnak a krisztusi utat,hogy az ego megsemmisítését nem lehet megkerülni,erre nincsenek kerülőutak,kiskapuk,csak egyetlen út vezet Istenhez.És az nem az ego és nem az ebből fakadó ítélkezés.

De, ráhúzható-e a szentség fogalma ezen hitekre? Vissza tükrözik-e az alkotót, azaz szeplőtlenül mutatják be?
Ez nem ráhúzás kérdése,a Szent vagy jelen van valahol,vagy nincs.Azt maximum az ember érzékelheti,hogy jelen van e a Szentség vagy sem.És még akkor is tévedhet.Mondjuk van egy olyan gyanum,hogy a Szentség elviekben mindenhol jelen lehet.Más dolog a Valóság és más,amit az ember érzékelhet,felfoghat belőle. És ezt az Isten általi ihletettség kérdésénél is szem előtt kell tartani sztem.Én két féle módon tudom értelmezni az Istentől való ihletettséget:
1.Bármely Teremtmény (legyen az ember,irat,stb.) végső oka vajon mi?Mivel én egyetlen Teremtőben hiszek,ezért nem kérdés,hogy végső soron minden Istentől ihletett,a Biblia, a Védák és a Hugó is.Az Istentől ihletett dolgok lehetnek szakrálisak és profánok is.De utóbbi csakis a Teremtett Világban lehetséges,és éppen az volna a feladatunk sztem,hogy a profánt szakralizáljuk és nem pedig az,hogy elkerüljük.
2.Viszont ha az Istentől való ihletettséget a Szent fogalmával azonosítjuk,és makulátlan tisztaságot értünk alatta,akkor pedig azt mondom,hogy én földi halandó nem vagyok kompetens és nem is az én dolgom megítélni,hogy mi a szent és mi a profán,maximum a megérzéseim vezethetnek.De tképpen nincs is sok értelme a kérdésnek,mert hiába ihletett egy irat (akár a Biblia) egy szent,makulátlan Forrásból,mi emberek azt a maga szentségében úgysem tudjuk érzékelni,lévén,mi az eredendő bűnben vagyunk.Ezért mi a makulátlanul tiszta üzeneteket dekódoljuk a magunk kis "bűnös",ámde számunkra érthető nyelvünkre,így a makultálansága elvész a dolognak,mert immáron a Teremtett Világ törvényei közé csöppen az eredetileg makulátlan tisztaságú mű,azaz megromlik.Ez nem lehetséges,hanem törvényszerű.Én azt gondolom,hogy közülünk mindenki,aki még nem töltekezett be a Szentlélekkel,ebből kifolyólag, vagy ennek okán nem érzékeli a makulátlan Forrást közvetlenül és a Makulátlan Művet a maga Valóságában,az a saját állapotának megfelelő romlottsági szintű olvasmányt ismeri csak,amely akkor válik Szentté a szó eredeti értelmében,amikor az ember betöltekezik a Szentlélekkel és megismerheti a Valóságot,akár a Bibliából,de akár máshonnan is.


A Védákról.Valahol azt írtad,hogy a Védákat alapjaiban utasítod el.Te ismered a Védák alapjait?Vagy hogy értetted ezt?Mit értesz "alapok" alatt?

Na jó,már csak az időről egy "rövid" eszmefuttatást:
Az idő létezik. „kezdetben teremté…” ez egy időhatározó. (mondjuk ezt a kezdetet megelőzően is van egy kezdet, de a két kezdet két nézőpont. És van még más kezdet is. Pl. „Kezdettől fogva emberölő volt”. Vagyis az ember kezdetétől stb. De, mind idő, és viszonyító meghatározó.)
Hogy az időnek nem volt hatása Ádámra, az megent más kérdés. Szerintem.
Tisztázzuk,alapvetően arról van szó,hogy két sík létezik.Egy isteni,édeni,szent és egy emberi,teremtett,profán világ.Időről csak a másodikban beszélhetünk.A bűn honnan származik.Ha azt állítjuk,hogy nincs jelen az isteni világban,akkor hogyan keletkezett az emberi világban?Honnan lenne bármi is az emberi világban,aminek előképe nincs az isteniben benne?Mivel az emberi világ a teremtett,ezért minden dolgot,ami benne van a Teremtő teremtett.Tehát minden dolognak,ami megnyilvánult valaha is a teremtésben,annak van egy előképe az isteni világban.Ha a bűn megjelent evilágban,akkor a bűn előképe (ezt értettem lehetőség alatt) meg kellett hogy jelenjen az isteni világban,az Édenben is.Viszont ott nincs idő,ebből következően lehet,hogy a Bűn,mint megnyilvánult dolog a teremtésben véges,de a bűn előképe az Édenben örök.A helyzetet tovább bonyolítja,hogy nem csupán egy lényegtelen dologról van szó,mely megnyilvánult a teremtett világban,hanem éppen az eredendő bűn okán jött létre a Teremtett Világ,illetve éppen a teremtés teszi lehetővé,sőt törvényszerűvé az eredendő bűnt (a kettő kapcsolatát nem teljesen értem,csak feltételezek).Noha a Bibliában, a teremtéstörténetben sorba vannak rendezve az események,látszólag egy történetről van szó,ahol sorban követik egymást a jelenetek,de az Éden valójában kizár minden narratívát,hiszen ahol nincs idő,ott nincs történés sem.Ott nem lehet események egymásutániságáról beszélni,csak egy Pillanatszerű Létezésről,mely Örök.És itt megint arról van szó,hogy a Biblia a Valóságot tálalja,mert Istentől származik,de az ember csak narratívumokban érti meg ezen a szinten a világot,és pl. képtelenek lennénk felfogni,de megírni is egy olyan Bibliát,mely nélkülözi az időbeliséget.Pedig a Valóságban az idő nem létezik.Tehát a Biblia nem írhatja le a Valóságot,csak annak egy lebutított verzióját tárja elénk,amelyben van idő és vannak jelenetek.Ez egy jó példa arra,miért nem tartom a Bibliát a szó legszorosabb értelmében szentnek.
Én pl. egy olyan Bibliát is el tudnék képzelni,ahol a Teremtést megelőzi a Bűnbeesés.Hiszen a Valóságról fogalmunk sincs,meg hogy ezek a jelenetek hogy játszódhattak le,de biztos,hogy nem időben,tehát nem egymásután.
A "kezdet" szóról pedig annyit,hogy ez egy tökéletesen profán szó,csak a teremtett világban van értelme,és valóban csak egy viszonyszó."Kezdetben teremté" az azt jelenti,hogy a "Teremtés kezdetén teremté"...tehát igazából eléggé redundáns állítás,de valahogy el kellett kezdeni a könyvet.

Na,jó hosszú voltam,igyekszem a továbbiakban csöndben lenni.

Kedves Máriamagdolna!

Utoljára kb egy hete azt olvastam valahol, hogy lezárjátok a Védákról szóló beszélgetést. Hogy le ne maradjak, hát hozzászólok a témához röviden.

Szerintem a Lucius csak annyit akart mondani, hogy a hinduk kasztrendszere egy keresztyén számára nem a hitek netovábbja. Ebből a szemszögből talán érthető, hogy miért emlegette az árja kifejezést, no meg a svasztikát, ehhez nem kell tul nagy fantázia. Mondjuk az is igaz, hogy Gandhi a kasztrendszer túlhaladását tűzte ki célul...

Ami a bűnnek az isteni világban meglévő előképét, kvázi tökéletes ideáját illeti, hát arra szokásszerűen a bűn = az isteni hiánya magyarázatot szokták adni. Ez esetben tudniillik nincs szükség arra a hipotézisre, hogy az isteni világban legyen bűn. Gondolom, hogy már hallottál erről az okfejtésről. Szerintem a fórumozók 80 %-a hallott erről a válaszról. Bár nem értem, hogy miért adod fel a labdát, azért kíváncsiságból válaszoltam, vajon hová akarsz kilyukadni...