Kedves Boglárka!
Kérlek, engedd meg, hogy én is részletekben válaszoljak:
Köszönöm, hogy vetted a fáradtságot, és egy nagyon szemléletes példát hoztál a kérdésem megválaszolására. Gyakorlatilag azt írtad le, amit én is gondoltam, amikor feltettem a kérdést (Milyen olyan rossz tulajdonság van, ami nem nyilvánul meg tettekben?), ti. azt, hogy Isten azt is tudja és értékeli, ami csupán a fejünkben fogan meg, de nem jut el a tettekig, és hiába nem követjük el azt a gonoszságot, ami a fejünkben jár, attól az még bűn. BŰN!, és nem csupán „rossz tulajdonság”.
Ezért is nem értettem, miért írtad azt, hogy ne beszéljünk mindig bűnről, hanem rossz tulajdonságról. Pusztán „rossz tulajdonságnak” nevezni a bűnt, olyan, mintha kisebbítenénk, eltusolnánk azt. (Rossz tulajdonsága mindenkinek van, nem ügy. Az emberek ezt nem tartják bűnnek, hiszen emberi törvények szerint az a bűn, amiért valakit már le is csuknak. Isten mércéjével mérve azonban ez nem így van!)
Egy véleményen vagyunk, éppen azért fogalmaztam így, mert én nem tekintem a "rossz tulajdonság" -ot eltussolásra alkalmas szónak, ahogyan azt köznapi értelemben használjuk, sőt éppen arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a bűn fogalmába nem csak tettek tartozhatnak bele, hanem a "rossz tulajdonságok" - irigység, kapzsiság, agresszivitás, stb. - ugyanúgy tekinthetők bűnnek.
>>Tudom, sokkal jobban hangzik, hogy majd kikeresem a vonatkozó részeket a Bibliából, értelmezem, és rájövök a válaszokra, és sokkal rosszabbul hangzik, hogy segíts, mert magamtól nem jutok semmire, és fogalmam sincs, hogy mit csináljak.
Miért kellene ezt külön választani? Hiszen úgy jó, ha a Bibliát eleve úgy olvasom, hogy Istentől kérem/várom, hogy megvilágítsa azt számomra, szóljon hozzám ezen keresztül is. És nem zárja ki ez azt, hogy imádságban is beszélgessek Vele, s úgy is tanácsoljon.
Így megfogalmazva, én is egyetértek veled. Mindkét esetben, akár a Bibliát olvasod, akár imádkozol, Isten fogja megvilágítani a megoldást, vagyis nem magadtól jössz rá. Ezt akartam hangsúlyozni, hogy a Biblia olvasásával önmagadban nem sokra jutsz, a "megvilágítás" nélkül, azt pedig lehet kérni.
Azt persze nem tartom kizártnak, hogy egy nem hívő ember hitre jusson pusztán a Biblia olvasásával, hiszen azáltal Isten szól hozzá. A Biblia hatással van mindenkire, aki azt nyitott szívvel olvassa, de úgy gondolom, hogy a hitet vagy a szeretetet nem lehet "megtanulni" pusztán a Bibliából, mint egy "tankönyvből", anélkül, hogy valakinek élő kapcsolata legyen Istennel (ahogy írtad, ha azért imádkozik is, hogy ne legyenek kétségei, vagy hogy ne értelmezze félre).
Azért ismerjük el, hogy nagyon nehéz megérteni, anélkül, hogy valaki elmagyarázná (vagy megvilágítaná
) Gondolj arra, hogy a Biblia tanítása nagyon egyszerű, mégis ahány keresztény felekezet, annyiféleképpen értelmezzük.
Vagy gondolj arra, hogy hány híres ember volt, aki részletesen ismerte a Bibliát, mégis ateista maradt, vagy nem lett keresztény.
Ezt mi talán nem is érezzük ennyire, hiszen alapvetően keresztény kultúrkörben nőttünk fel, de aki nem, annak ez olyan lehet, mintha nekem most adnának egy könyvet valamelyik távol-keleti vallásról - mondjuk MM küldene valami jó kis védikus anyagot - és meg kellene értenem pusztán abból. Hát...
A dalai láma azt nyilatkozta egyszer a tévében, hogy elolvasta a Bibliát, az elejétől a végéig, és megállapította belőle, hogy a keresztények és zsidók Istene nem létezik.
Ezért is helyeseltem buzgón ahhoz, amikor azt írtad, hogy "hittel" kell a Bibliát olvasni, mert akkor, ha nem értesz valamit, van kihez fordulni magyarázatért.
>>Szóval nekem gyanús, hogy valakinek nem azáltal fog megváltozni a lelke, hogy a Bibliát olvassa, hanem attól, hogy ez a kérése meghallgatásra talál.
Megint csak azt kell írjam: nem zárja ki a kettő egymást!
Én sem azt írtam, hogy kizárja, hanem hogy a Biblia olvasása nélkül meg lehet ismerni Istent, de Isten nélkül nem lehet megérteni a Bibliát.
Még nem tértem meg, amikor a Bibliát pl. úgy kezdtem el olvasni, hogy kértem Istent, vegye el a szívemből a kételkedést (a kétkedve boncolást, hogy megismerhessem Őt), tudjam hittel, valóban az Ő szavaként olvasni. Meghallgatott, s a Biblián keresztül sokat változott a gondolkodásom, nézetem önmagamról, Istenről, a világról, és sok esetben áthangolt a szellemisége. Nyilvánvaló, hogy formált közben a Szent Lelke, s természetesen beszélgettem is közben Vele (imádság), hívő testvérekkel is.
Köszönöm, hogy ilyen őszintén leírtad ezt, öröm volt olvasni.
Erről az jutott eszembe, hogy mindenki, aki a fórumba ír, alapvetően a saját történetéből indul ki. Neked Isten a Biblia olvasásán keresztül segített elűzni a kételkedést és megtalálni a hitet, és megváltozott a gondolkodásod sokmindenről, vagyis előbb kezdted el olvasni a Bibliát, és utána tértél meg. De nem mindenki ugyanazt az utat járja be, nálam ez éppen fordítva volt.
Amire vissza tudok emlékezni (úgy két- két és fél éves koromig), valahogy mindig tudtam, hogy van Isten, pedig nem nagyon vallásos a családom, szóval nem azért, mert állandóan ezt hallgattam volna otthon. A nagymamám tanítgatott imádkozni, meg ahogy írtam, keresztény kultúrkörben élünk, ahol az Evangélium tanításából sokminden átjön, de a Bibliát természetesen még nem olvastam, csak beszélgettem Istennel az imádságban, Ő pedig mindig válaszolt, meggyőzött arról, hogy odafigyel rám, ezért rábíztam magam, és hittem benne. Igen, Ő keresett először
Később persze sokféleképpen próbáltak meggyőzni arról, hogy ez az egész hülyeség, nincs Isten, a vallás a "nép ópiuma", gyengéknek való,
és hasonlók, de valahogy sosem sikerült teljesen. Nálam minden vallás, tanítás, filozófia, mester, stb. azon a "vizsgán" kellett átmenjen, hogy hogyan befolyásolja Istennel való kapcsolatomat. Tulajdonképpen azért maradtam a kereszténységnél, mert a többi tanításban mindig találtam valamit, ami korlátozni próbálta, a kereszténység pedig kiteljesítette (beteljesítette) ezt a kapcsolatot. Szóval, egyfajta fordított logikával, azért fogadom el, hogy egyedül Krisztuson keresztül lehet eljutni Istenhez, mert minden egyéb "útról" azt tapasztaltam, hogy valamilyen módon el akar távolítani Tőle.
A Bibliát később persze én is megismertem, és nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik segítettek értelmezni, de alapvetően azért fogadtam el Isten szavának, mert amit benne találtam, megegyezett azzal, amit nekem Isten "tanított" az életről, az emberekről, saját magáról, Krisztusról, és nem azért, mert valaki azt mondta, hogy így kell tekintenem rá.
>>Szerintem egyedül a Szent Lélek képes arra, hogy Isten Szeretetét az emberhez közvetítve a lelkében lévő "rossz tulajdonságokat" szeretetté és szelídséggé változtassa. A Biblia olvasása legfeljebb elvezethet ehhez a megállapításhoz.
Azt hiszem, Shannon, te is tudod, hogy az ember bűnös természetét Isten nem szándékozza foltozgatni, javítgatni. Nem a régi, „rossz tulajdonságokat” változtatja szelíddé. Ehelyett Ő egy egészen újat, Jézus szelíd természetét adja annak, aki elfogadja! Erre gondoltál?
Én sem "foltozgatásra" gondoltam, hanem arra, hogy az ember lelkébe szeretetet ültet, amely a személyiségét alapvetően és összességében
megváltoztatja. Én ezt így éltem meg, de a teológiai hátterében nem vagyok biztos: akkor amit írtál, az azt jelenti, hogy az ember születik egy adott lélekkel, ami bűnös, és ez nem változik meg, hanem megkapja mellé a Szent Lelket, ami "elnyomja" benne a régi, bűnös természetét, ami azért a háttérben továbbra is megmarad, és bármikor felülkerekedhet, vagy azt, hogy új lelket kap a régi helyett? Mert én eddig úgy gondoltam, hogy a Lélek hatására az "eredeti" lelke változik meg, és ezt jelenti, hogy "újjászületik Krisztusban". Látszik, hogy nem vagyok jó teológiából
>>Ne haragudjatok, nem szeretnék senkit megbántani, de ez arra emlékeztet, amikor valaki azt írta, hogy onnan lehet megismerni a Szent Lélekkel betöltekezett keresztényeket, hogy mindennap olvassák a Bibliát. Nem tudom, a Szent Lélek jelenlétét hogyan lehetne ilyen külső látszatból megállapítani, megkülönböztetni azoktól, akik pl. ateisták, de azt látod, hogy mindennap olvassák a Bibliát, kíváncsiságból. Pláne nem értettem, miért ne lehetne az keresztény, aki nem olvassa mindennap a Bibliát, csak pl. kétnaponta.
Ezt én írtam, kikerestem, így hangzott pontosan a mondat: „Van néhány ismérv, ami jellemző a Szent Lelket vett emberre (pl. naponta olvassa a Bibliát és nem csak olvassa, hanem Isten vezetése szerint él stb.), de 100 %-osan azért nem lehetsz biztos, mert egyrészt nem látsz a másik szívébe, másrészt igazán az azonos lelkű ismeri fel az azonos lelkűt…” (Természetgyógyászat topik, 13.oldal, 2007.szept.12.)
Feltételezem, azt is olvastad, amit a Biblia olvasás után írtam…- nem azt írtam, hogy aki Bibliát olvas, az 100 %, hogy Szent Lélekkel betöltekezett keresztyén.
Igazad van, ezt elfogadom. Akkor is furcsának tartom, hogy ez az "ismérv" jutott először eszedbe, és nem pl. a mondat második fele, hogy Isten akarata szerint él (igyekszik...) vagy amit Gábriel írt, hogy minden nap imádkozik.
(Csak csendben emlékeztetek rá, aki nem "Szent Lélekkel betöltekezett", az bibliai értelemben nem Jézus tanítványa, nem keresztény... és ennek az összefüggésnek a jelentőségét nem csökkenti az, hogy hozzáteszed, nem 100%)
Valóban, vannak olyan érdeklődő emberek is (akik pl. kulturális okból) elolvassák a Bibliát, bár nem keresztyének.
Ami a napi Biblia olvasást illeti, számomra természetes, hogy reggelente elolvasom az útmutató szerinti igeszakaszokat. Nem mondom, hogy soha nem maradt el, de ez a jellemző. És amennyire tudom, a hívő testvéreim szintén napi szinten olvassák.
Számomra ebből az derül ki, hogy a Biblia olvasását útmutató szerint csinálod. Úgy tudom, a legtöbb egyházban csinálnak ilyen útmutatót, hogy legyen az adott napra "lelki táplálék" annak, akinek nincs jobb ötlete, de annak olvasása egyáltalán nem kötelező.
Ez egy szép szokás, nagyon hasznos, és alkalmat adhat arra, hogy elgondolkozz egy-egy mondaton, amit addig nem tettél meg, de ez nem egyházi szertartás, amit mindenkinek naponta meg kellene tennie, mint ahogy elvárás, hogy legalább vasárnap mindenki menjen istentiszteletre.
Amikor Biblia olvasásról van szó, én nem erre gondoltam, hanem amire neked személyesen szükséged van.
Én például naponta olvasom a Bibliát, mert azt láttam, nem ismerem eléggé ahhoz, hogy nem keresztény barátaimmal a vitatott kérdésekről hitelesen tudjak beszélgetni, és nem szeretnék téves dolgokat mondani. Ezért amilyen kérdés felmerül, annak utánanézek, az összes helyen, amire emlékszem, hogy ír róla. Azután ezek továbbutalnak más igehelyekre...
Természetes, hogy valaki naponta olvassa a Bibliát, ha például nemrég kezdett el vele ismerkedni, vagy fontos kérdés, probléma, döntés merült fel az életében, vagy ez a foglalkozása, de azért nem kellene ezt mindenkitől elvárni ahhoz, hogy "rendes" kereszténynek tartsuk.
(Van viszont vallásos, de nem megtért ismerősöm, aki a templomba eljár, de a Bibliát csak nagyon ritkán veszi kézbe.)
Persze, ha egyszer nem érdekli, nem azért megy a templomba...
Ahhoz, hogy a Szent Lélek általi új természet legyen bennünk az uralkodó, elengedhetetlen táplálék az írott Ige.
Tényleg nagyon furcsa lenne, ha valaki úgy élne keresztényként, hogy kezébe sem veszi a Bibliát. De akkor vegyük elő a csontig lerágott példát, hogy egy ember a lakatlan szigeten lévő őserdő közepén él, és soha nem látott Bibliát, akkor szerinted őt Isten nem tudja megkeresni és megtalálni pl. a lelkiismeretén keresztül, és bizonyosan elveszett, hiszen az írott Ige nem áll rendelkezésére.
Van abban valami, amit Gábriel írt. Például Ábrahámot, vagy az ószövetségi prófétákat Isten meg tudta keresni közvetlenül, ha akarta, vagy János is a Lélek ihletésére írta meg az evangéliumát, hiszen ő személyesen nem ismerhette Jézust, vagy Pálnak megjelent az Úr a damaszkuszi úton, miután felment a mennybe, szóval amellett, hogy Isten szava a Biblián keresztül szól hozzánk, szerintem ne tekintsük ezt kizárólagosnak.
Szeretettel
Shannon