Nagyon köszönöm mindannyiotoknak a válaszokat,most nincs nagyon írogatós kedvem,azért nem válaszolok hosszasan,de olvasgatok és gondolkodom az írottakon.


Boglárka,Neked azonban megpróbálok válaszolni egy kérdésedre és egy újabb kérdést intézek Hozzád:

">>Ha megvan bennem a rossz is meg a jó is,de ezek egységben vannak meg,tehát nem látom,tapasztalom meg őket külön-külön önmagamban,akkor lehet,hogy másban is egységben fogom látni,és nem külön-külön,attól függetlenül,hogy az illető személy hogyan látja önmagát,és hogyan éli meg önmagában a rosszat és a jót.Ilyen szempontból vak leszek a jó és rossz szétválasztására.

Nem értem, hogy itt mit akartál mondani, megfogalmaznád ezt másképp? Köszi!
(Ha ismerek egy embert, akit alapjában /egységben/ kedvesnek tartok, attól még látom azt is benne, ami rossz, pl. gyáva – de talán te nem ilyesmire gondoltál.)"

Megpróbálom megfogalmazni másképpen.Szerintem emberek,bűnök,stb. megítélésekor a nézőpont a kulcskérdés.Létezik emberi nézőpont (ahány ember annyiféle és még egy ember esetében is folyamatosan változik) és létezik isteni nézőpont,ez abszolút és állandó.Az ember és az Isten elvileg ugyanazt látja (amikor pl. ránéz egy emberre),csak más módon.Nem tudom jobban megfogalmazni: az Isten egységben látja a világot,látja mindennek a helyét,az okát,az értelmét,míg az ember egy zavaros izét lát,amiből kiemel dolgokat és azt bűnnek minősíti,mert nem érti,nem látja a helyét, a szerepét az egységben.Isten azért nem látja a bűnt,mert a bűn maga az egység elvesztése, a szétforgácsolás,Isten viszont az egységben él,sőt maga az Egység.Az eredendő bűn tehát nem más,mint az egység elvesztéséből adódó nézőpont,a bűnök pedig az egységben való látás hiányából fakadó "céltévesztések".Ha az ember becsukja a saját szemeit és hagyja,hogy Isten lásson azokon keresztül,akkor az ember megszűnik látni a bűnt,mint valóságot,és elkezdi látni a bűnt,mint illúziót.
Ennél jobban most nem tudom elmagyarázni,hogyan gondolom,remélem,valami "átment" belőle.

A kérdésem pedig a Biblia szerepe körül kialakult kis vitával kapcsolatos.Szerinted,ha imádkozom Istenhez,hogy mutasson utat nekem mondjuk a Védákon (hindu szentiratok) keresztül,Isten utat fog mutatni nekem (a Védákon keresztül) vagy sem?
(Ha igen,akkor a Védákat (de akármi mást is) olvasni ugyanolyan értelmes és hasznos dolog,mintha Bibliát olvasnánk.)

Kedves MM,

Igazad van, amikor azt írod, hogy a világon mindennek oka és értelme van, ilyen értelemben lehet a bűnnek is értéke, például ha valakit a bűnei miatt érzett lelkiismeret-furdalás vezet el ahhoz, hogy meglátja Istentől való elszakítottságát, és megtér. Nem dönthetjük el, hogy mi hová vezet, mindennek lehet olyan következménye, vagy oka, amit nem ismerhetünk, ezért sem helyes az emberek felett ítélkezni, még ha az egyes tetteiket elítéljük, "bűnnek minősítjük" is.

A második eszmefuttatást viszont nem igazán értettem. Az eredendő bűn nem csupán egy nézőpont, hanem egy állapot, az Istentől való elszakítottság állapota. Nézőpont legfeljebb olyan értelemben lehet, hogy a "sötétségből nézünk kifelé"... Az elkövetett bűn maga valóban külsődleges, ilyen értelemben tekinthetjük tünetnek, "illúziónak", de az elkövetője lelkében lévő "sötétség" nagyon is valóságos.

Ezt Isten szerintem pontosan látja, és azért látja a bűnt, mert ez az, ami az embereket elválasztja tőle. De mielőtt önkényes fejtegetésbe kezdenék, mit is lát tulajdonképpen Isten (ugyebár honnan tudhatnám én ezt ?) bemásolom, amit arról találtam, hogyan látta ezt Jézus:

Mt. 6,22-23

"A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!"

Szerintem Isten is valahogy így láthatja az embereket, akik vagy hozzá tartoznak, vagy nem.

Szeretettel

Shannon

Kedves Shannon!
Nekifutok mégegyszer,mert lehet,hogy a múltkor zavaros voltam kissé. A nehézséget számomra az okozza,hogy megpróbálom a kereszténység kereti között,keresztény terminusokkal leírni,mit gondolok.Valójában könnyebb volna nem keresztény megfogalmazásban írnom,de annak itt nincs helye,és nem is látom értelmét.

A bűn "értékéről" való rövid eszmefuttatásoddal egyetértek,de én mégsem erre gondoltam,mikor a bűn illúzórikus voltáról írtam,ami - szerintem - az isteni nézőpontból látszik.Ebbe most nem mennék bele,mert talán a következő soraim ezt is kicsit megvilágítják,meg őszintén szólva,nem is tudnám így hirtelen jól megfogalmazni,de majd gondolkodom rajta.

Az eredendő bűn szerintem is egy állapot.De az is igaz,hogy ha valamilyen állapotban vagyunk,akkor valahogyan látjuk a világot.Amikor rossz hangulatban vagyunk pl. akkor hajlamosak vagyunk mindenben a rosszat észrevenni.Amikor boldogok vagyunk,akkor meg épp fordítva.Ez most nagyon sarkítva van,de az volna a lényeg,hogy a külvilág egy tükör,amelyben mindig önmagunkat látjuk meg.Mivel az eredendő bűn állapotában vagyunk,ezért a tükör is egy tökéletlen,szétszakított,darabjaira hullott,bűnös világot mutat nekünk.Hiszen önmagunk tudatát tükrözi vissza.Viszont ha kilépünk az eredendő bűn állapotából,és belépünk az Édenbe,és isteni állapotban,istennel egységben pillantunk a tükörbe,akkor Isten teremtését tökéletesnek fogjuk látni.És ez nem azt jelenti,hogy vakok leszünk a "rossz" tulajdonságokra,hanem azt,hogy látni fogjuk a "rossz" értelmét,értékét,ahogyan Te írod,látni fogjuk az Egészet.Olyasmikre (is) gondolok,hogy egyértelművé válik,hogy sötétség nélkül nem volna világosság,vagy halál nélkül nem volna születés.
Lehet,hogy a nézőpont valóban rossz szó,és félreviszi az értelmet kissé,de ha hozzáteszem,hogy csak az tud isteni nézőpontból tekinteni a világra,aki annyira megtisztult és kiüresedett,és annyira becsukta evilági szemeit,hogy hagyja,hogy az Isten lásson őrajta keresztül,akkor azért érthető,miért használtam ezt a szót?
Tulajdonképpen nézőpont helyett tudatállapotot is írhattam volna,csak az már annyira "buddhistásan" hangzik,hogy szerintem itt nem kívánatos terminus.

Amit bemásoltál,az tökéletesen passzol az én tükrös gondolatmenetemhez,és részben a nézőpont szó használatát is alátámasztja,hiszen nem tudatról,hanem szemről beszél Jézus is.

Jobb már így?

Sziasztok!

Bocs, hogy ennyire hanyagollak titeket, és most épp csak bekukkantottam (költözés, lakásfelújítás stb)

MM
"Szerinted,ha imádkozom Istenhez,hogy mutasson utat nekem mondjuk a Védákon (hindu szentiratok) keresztül,Isten utat fog mutatni nekem (a Védákon keresztül) vagy sem?"

Bár Boginak tetted fel a kérdést, leírom, amit gondolok róla. Lehet, hogy Isten válaszol neked a Védákon keresztül is, ha kéred, de gyakori tapasztalat, hogy Isten nem úgy és nem akkor válaszol kérdéseinkre, amikor, és ahogy azt mi elképzeljük. Mert bölcsebb nálunk, és jobban ismeri a megfelelő alkalmakat, és hogy mi szolgál a javunkra. Így bár meghallgatja minden kérésünket, Ő dönti el, hogy ezzel együtt pl a Védákon keresztül akar-e válaszolni, vagy egy másik utat gondolt ki számunkra. Mindenesetre a mi érdekeinket fogja ebbe szem előtt tartani.

Üdv:
I

Köszönöm,Indu,tetszik a válaszod.

Kedves MM,

Köszönöm a válaszod! Nagyon érdekes, amit leírtál, bár egy kicsit olyan érzésem van, mintha ugyanarról beszélnénk, és mégis elbeszélnénk egymás mellett... de nem szeretnék elkapkodott következtetéseket levonni, inkább végiggondolom előtte

MM
"Szerinted,ha imádkozom Istenhez,hogy mutasson utat nekem mondjuk a Védákon (hindu szentiratok) keresztül,Isten utat fog mutatni nekem (a Védákon keresztül) vagy sem?"

Indu
„Bár Boginak tetted fel a kérdést, leírom, amit gondolok róla. Lehet, hogy Isten válaszol neked a Védákon keresztül is, ha kéred, de gyakori tapasztalat, hogy Isten nem úgy és nem akkor válaszol kérdéseinkre, amikor, és ahogy azt mi elképzeljük. Mert bölcsebb nálunk, és jobban ismeri a megfelelő alkalmakat, és hogy mi szolgál a javunkra. Így bár meghallgatja minden kérésünket, Ő dönti el, hogy ezzel együtt pl a Védákon keresztül akar-e válaszolni, vagy egy másik utat gondolt ki számunkra. Mindenesetre a mi érdekeinket fogja ebbe szem előtt tartani.”

MM jól bevitt az erdőbe. Az alábbi „imádság” hiányzó helyét kell csak kitölteni, a képtelensége belátásához: Mi Atyánk! A kérdésem a következő: …, de kérlek a Védákon keresztül válaszolj rá. Jézus Krisztus nevében. Ámen. Tud valaki a ... helyére bármi értelmes kérdést írni?

A hívő tud .

Aki persze az értelmi képességeiben jobban bízik mint Istenben,annak valószinűleg gondjai akadnak

Ezért sem függ az értelmi képességtől a hívőség

>Tulip "a képtelensége belátásához: Mi Atyánk! A kérdésem a következő: …, de kérlek a Védákon keresztül válaszolj rá. Jézus Krisztus nevében. Ámen."

Számomra a felvetés egyáltalán nem képtelenség. Nyilván nem egy olyan szituációt képzelek ide, hogy egy hívő keresztény kéri ezt, hanem egy Isten felé tapogatózó ember, aki mondjuk így szól: "Isten, ha vagy, és hallod amit mondok- válaszolj nekem az engem foglalkoztató élethelyzetemre, mutasd meg, hogy ebből a könyvből (esetünkben Védák) hogy mit tegyek."

Hidd el, hogy Isten egy ilyen imádságot, ha az őszinte vágyból fakad - meghallgat. És ha úgy akarja, a Védákból fog válaszolni. Nyilván - hitem szerint - a válasza nem az lesz, hogy higyjél csak a Védákban, hanem az, hogy: Meghallgattalak, és most te figyelj rám. Maga az Isten halt meg érted, mert szeret - és most hív téged.

Egy ateista családban nevelkedett ismerősöm egy viziló szüleinek a haláláról szól rajzfilm után (elképzelve a saját szüleinek az elvesztését) imádkozott először Istenhez (akkor nem is tudta, hogy imádkozik, csak megszólította, hogy ha vagy, és hallod...stb) - tehát egy bugyuta, -egyátalán nem hívő témájú- gyerekfilmen keresztül hallotta meg először Isten hangját. //én is emlékszem arra a rajzfilmre//

Kedves Boglárka!

Kérlek, engedd meg, hogy én is részletekben válaszoljak:

Köszönöm, hogy vetted a fáradtságot, és egy nagyon szemléletes példát hoztál a kérdésem megválaszolására. Gyakorlatilag azt írtad le, amit én is gondoltam, amikor feltettem a kérdést (Milyen olyan rossz tulajdonság van, ami nem nyilvánul meg tettekben?), ti. azt, hogy Isten azt is tudja és értékeli, ami csupán a fejünkben fogan meg, de nem jut el a tettekig, és hiába nem követjük el azt a gonoszságot, ami a fejünkben jár, attól az még bűn. BŰN!, és nem csupán „rossz tulajdonság”.

Ezért is nem értettem, miért írtad azt, hogy ne beszéljünk mindig bűnről, hanem rossz tulajdonságról. Pusztán „rossz tulajdonságnak” nevezni a bűnt, olyan, mintha kisebbítenénk, eltusolnánk azt. (Rossz tulajdonsága mindenkinek van, nem ügy. Az emberek ezt nem tartják bűnnek, hiszen emberi törvények szerint az a bűn, amiért valakit már le is csuknak. Isten mércéjével mérve azonban ez nem így van!)

Egy véleményen vagyunk, éppen azért fogalmaztam így, mert én nem tekintem a "rossz tulajdonság" -ot eltussolásra alkalmas szónak, ahogyan azt köznapi értelemben használjuk, sőt éppen arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a bűn fogalmába nem csak tettek tartozhatnak bele, hanem a "rossz tulajdonságok" - irigység, kapzsiság, agresszivitás, stb. - ugyanúgy tekinthetők bűnnek.

>>Tudom, sokkal jobban hangzik, hogy majd kikeresem a vonatkozó részeket a Bibliából, értelmezem, és rájövök a válaszokra, és sokkal rosszabbul hangzik, hogy segíts, mert magamtól nem jutok semmire, és fogalmam sincs, hogy mit csináljak.

Miért kellene ezt külön választani? Hiszen úgy jó, ha a Bibliát eleve úgy olvasom, hogy Istentől kérem/várom, hogy megvilágítsa azt számomra, szóljon hozzám ezen keresztül is. És nem zárja ki ez azt, hogy imádságban is beszélgessek Vele, s úgy is tanácsoljon.

Így megfogalmazva, én is egyetértek veled. Mindkét esetben, akár a Bibliát olvasod, akár imádkozol, Isten fogja megvilágítani a megoldást, vagyis nem magadtól jössz rá. Ezt akartam hangsúlyozni, hogy a Biblia olvasásával önmagadban nem sokra jutsz, a "megvilágítás" nélkül, azt pedig lehet kérni.

Azt persze nem tartom kizártnak, hogy egy nem hívő ember hitre jusson pusztán a Biblia olvasásával, hiszen azáltal Isten szól hozzá. A Biblia hatással van mindenkire, aki azt nyitott szívvel olvassa, de úgy gondolom, hogy a hitet vagy a szeretetet nem lehet "megtanulni" pusztán a Bibliából, mint egy "tankönyvből", anélkül, hogy valakinek élő kapcsolata legyen Istennel (ahogy írtad, ha azért imádkozik is, hogy ne legyenek kétségei, vagy hogy ne értelmezze félre).

Azért ismerjük el, hogy nagyon nehéz megérteni, anélkül, hogy valaki elmagyarázná (vagy megvilágítaná ) Gondolj arra, hogy a Biblia tanítása nagyon egyszerű, mégis ahány keresztény felekezet, annyiféleképpen értelmezzük.

Vagy gondolj arra, hogy hány híres ember volt, aki részletesen ismerte a Bibliát, mégis ateista maradt, vagy nem lett keresztény.

Ezt mi talán nem is érezzük ennyire, hiszen alapvetően keresztény kultúrkörben nőttünk fel, de aki nem, annak ez olyan lehet, mintha nekem most adnának egy könyvet valamelyik távol-keleti vallásról - mondjuk MM küldene valami jó kis védikus anyagot - és meg kellene értenem pusztán abból. Hát...

A dalai láma azt nyilatkozta egyszer a tévében, hogy elolvasta a Bibliát, az elejétől a végéig, és megállapította belőle, hogy a keresztények és zsidók Istene nem létezik.

Ezért is helyeseltem buzgón ahhoz, amikor azt írtad, hogy "hittel" kell a Bibliát olvasni, mert akkor, ha nem értesz valamit, van kihez fordulni magyarázatért.

>>Szóval nekem gyanús, hogy valakinek nem azáltal fog megváltozni a lelke, hogy a Bibliát olvassa, hanem attól, hogy ez a kérése meghallgatásra talál.

Megint csak azt kell írjam: nem zárja ki a kettő egymást!

Én sem azt írtam, hogy kizárja, hanem hogy a Biblia olvasása nélkül meg lehet ismerni Istent, de Isten nélkül nem lehet megérteni a Bibliát.

Még nem tértem meg, amikor a Bibliát pl. úgy kezdtem el olvasni, hogy kértem Istent, vegye el a szívemből a kételkedést (a kétkedve boncolást, hogy megismerhessem Őt), tudjam hittel, valóban az Ő szavaként olvasni. Meghallgatott, s a Biblián keresztül sokat változott a gondolkodásom, nézetem önmagamról, Istenről, a világról, és sok esetben áthangolt a szellemisége. Nyilvánvaló, hogy formált közben a Szent Lelke, s természetesen beszélgettem is közben Vele (imádság), hívő testvérekkel is.

Köszönöm, hogy ilyen őszintén leírtad ezt, öröm volt olvasni.

Erről az jutott eszembe, hogy mindenki, aki a fórumba ír, alapvetően a saját történetéből indul ki. Neked Isten a Biblia olvasásán keresztül segített elűzni a kételkedést és megtalálni a hitet, és megváltozott a gondolkodásod sokmindenről, vagyis előbb kezdted el olvasni a Bibliát, és utána tértél meg. De nem mindenki ugyanazt az utat járja be, nálam ez éppen fordítva volt.

Amire vissza tudok emlékezni (úgy két- két és fél éves koromig), valahogy mindig tudtam, hogy van Isten, pedig nem nagyon vallásos a családom, szóval nem azért, mert állandóan ezt hallgattam volna otthon. A nagymamám tanítgatott imádkozni, meg ahogy írtam, keresztény kultúrkörben élünk, ahol az Evangélium tanításából sokminden átjön, de a Bibliát természetesen még nem olvastam, csak beszélgettem Istennel az imádságban, Ő pedig mindig válaszolt, meggyőzött arról, hogy odafigyel rám, ezért rábíztam magam, és hittem benne. Igen, Ő keresett először

Később persze sokféleképpen próbáltak meggyőzni arról, hogy ez az egész hülyeség, nincs Isten, a vallás a "nép ópiuma", gyengéknek való,
és hasonlók, de valahogy sosem sikerült teljesen. Nálam minden vallás, tanítás, filozófia, mester, stb. azon a "vizsgán" kellett átmenjen, hogy hogyan befolyásolja Istennel való kapcsolatomat. Tulajdonképpen azért maradtam a kereszténységnél, mert a többi tanításban mindig találtam valamit, ami korlátozni próbálta, a kereszténység pedig kiteljesítette (beteljesítette) ezt a kapcsolatot. Szóval, egyfajta fordított logikával, azért fogadom el, hogy egyedül Krisztuson keresztül lehet eljutni Istenhez, mert minden egyéb "útról" azt tapasztaltam, hogy valamilyen módon el akar távolítani Tőle.

A Bibliát később persze én is megismertem, és nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik segítettek értelmezni, de alapvetően azért fogadtam el Isten szavának, mert amit benne találtam, megegyezett azzal, amit nekem Isten "tanított" az életről, az emberekről, saját magáról, Krisztusról, és nem azért, mert valaki azt mondta, hogy így kell tekintenem rá.

>>Szerintem egyedül a Szent Lélek képes arra, hogy Isten Szeretetét az emberhez közvetítve a lelkében lévő "rossz tulajdonságokat" szeretetté és szelídséggé változtassa. A Biblia olvasása legfeljebb elvezethet ehhez a megállapításhoz.

Azt hiszem, Shannon, te is tudod, hogy az ember bűnös természetét Isten nem szándékozza foltozgatni, javítgatni. Nem a régi, „rossz tulajdonságokat” változtatja szelíddé. Ehelyett Ő egy egészen újat, Jézus szelíd természetét adja annak, aki elfogadja! Erre gondoltál?

Én sem "foltozgatásra" gondoltam, hanem arra, hogy az ember lelkébe szeretetet ültet, amely a személyiségét alapvetően és összességében
megváltoztatja. Én ezt így éltem meg, de a teológiai hátterében nem vagyok biztos: akkor amit írtál, az azt jelenti, hogy az ember születik egy adott lélekkel, ami bűnös, és ez nem változik meg, hanem megkapja mellé a Szent Lelket, ami "elnyomja" benne a régi, bűnös természetét, ami azért a háttérben továbbra is megmarad, és bármikor felülkerekedhet, vagy azt, hogy új lelket kap a régi helyett? Mert én eddig úgy gondoltam, hogy a Lélek hatására az "eredeti" lelke változik meg, és ezt jelenti, hogy "újjászületik Krisztusban". Látszik, hogy nem vagyok jó teológiából

>>Ne haragudjatok, nem szeretnék senkit megbántani, de ez arra emlékeztet, amikor valaki azt írta, hogy onnan lehet megismerni a Szent Lélekkel betöltekezett keresztényeket, hogy mindennap olvassák a Bibliát. Nem tudom, a Szent Lélek jelenlétét hogyan lehetne ilyen külső látszatból megállapítani, megkülönböztetni azoktól, akik pl. ateisták, de azt látod, hogy mindennap olvassák a Bibliát, kíváncsiságból. Pláne nem értettem, miért ne lehetne az keresztény, aki nem olvassa mindennap a Bibliát, csak pl. kétnaponta.

Ezt én írtam, kikerestem, így hangzott pontosan a mondat: „Van néhány ismérv, ami jellemző a Szent Lelket vett emberre (pl. naponta olvassa a Bibliát és nem csak olvassa, hanem Isten vezetése szerint él stb.), de 100 %-osan azért nem lehetsz biztos, mert egyrészt nem látsz a másik szívébe, másrészt igazán az azonos lelkű ismeri fel az azonos lelkűt…” (Természetgyógyászat topik, 13.oldal, 2007.szept.12.)

Feltételezem, azt is olvastad, amit a Biblia olvasás után írtam…- nem azt írtam, hogy aki Bibliát olvas, az 100 %, hogy Szent Lélekkel betöltekezett keresztyén.

Igazad van, ezt elfogadom. Akkor is furcsának tartom, hogy ez az "ismérv" jutott először eszedbe, és nem pl. a mondat második fele, hogy Isten akarata szerint él (igyekszik...) vagy amit Gábriel írt, hogy minden nap imádkozik.

(Csak csendben emlékeztetek rá, aki nem "Szent Lélekkel betöltekezett", az bibliai értelemben nem Jézus tanítványa, nem keresztény... és ennek az összefüggésnek a jelentőségét nem csökkenti az, hogy hozzáteszed, nem 100%)

Valóban, vannak olyan érdeklődő emberek is (akik pl. kulturális okból) elolvassák a Bibliát, bár nem keresztyének.

Ami a napi Biblia olvasást illeti, számomra természetes, hogy reggelente elolvasom az útmutató szerinti igeszakaszokat. Nem mondom, hogy soha nem maradt el, de ez a jellemző. És amennyire tudom, a hívő testvéreim szintén napi szinten olvassák.

Számomra ebből az derül ki, hogy a Biblia olvasását útmutató szerint csinálod. Úgy tudom, a legtöbb egyházban csinálnak ilyen útmutatót, hogy legyen az adott napra "lelki táplálék" annak, akinek nincs jobb ötlete, de annak olvasása egyáltalán nem kötelező.

Ez egy szép szokás, nagyon hasznos, és alkalmat adhat arra, hogy elgondolkozz egy-egy mondaton, amit addig nem tettél meg, de ez nem egyházi szertartás, amit mindenkinek naponta meg kellene tennie, mint ahogy elvárás, hogy legalább vasárnap mindenki menjen istentiszteletre.

Amikor Biblia olvasásról van szó, én nem erre gondoltam, hanem amire neked személyesen szükséged van.

Én például naponta olvasom a Bibliát, mert azt láttam, nem ismerem eléggé ahhoz, hogy nem keresztény barátaimmal a vitatott kérdésekről hitelesen tudjak beszélgetni, és nem szeretnék téves dolgokat mondani. Ezért amilyen kérdés felmerül, annak utánanézek, az összes helyen, amire emlékszem, hogy ír róla. Azután ezek továbbutalnak más igehelyekre...

Természetes, hogy valaki naponta olvassa a Bibliát, ha például nemrég kezdett el vele ismerkedni, vagy fontos kérdés, probléma, döntés merült fel az életében, vagy ez a foglalkozása, de azért nem kellene ezt mindenkitől elvárni ahhoz, hogy "rendes" kereszténynek tartsuk.

(Van viszont vallásos, de nem megtért ismerősöm, aki a templomba eljár, de a Bibliát csak nagyon ritkán veszi kézbe.)

Persze, ha egyszer nem érdekli, nem azért megy a templomba...

Ahhoz, hogy a Szent Lélek általi új természet legyen bennünk az uralkodó, elengedhetetlen táplálék az írott Ige.

Tényleg nagyon furcsa lenne, ha valaki úgy élne keresztényként, hogy kezébe sem veszi a Bibliát. De akkor vegyük elő a csontig lerágott példát, hogy egy ember a lakatlan szigeten lévő őserdő közepén él, és soha nem látott Bibliát, akkor szerinted őt Isten nem tudja megkeresni és megtalálni pl. a lelkiismeretén keresztül, és bizonyosan elveszett, hiszen az írott Ige nem áll rendelkezésére.

Van abban valami, amit Gábriel írt. Például Ábrahámot, vagy az ószövetségi prófétákat Isten meg tudta keresni közvetlenül, ha akarta, vagy János is a Lélek ihletésére írta meg az evangéliumát, hiszen ő személyesen nem ismerhette Jézust, vagy Pálnak megjelent az Úr a damaszkuszi úton, miután felment a mennybe, szóval amellett, hogy Isten szava a Biblián keresztül szól hozzánk, szerintem ne tekintsük ezt kizárólagosnak.

Szeretettel

Shannon

Védákon (hindu szentiratok)

Kihez imádkozik az ember a szentiratok által?
Hitem szerint az istenekhez! A Biblia is beszél istenekről!

Indu arról tett bizonyságot, hogy ha MM az élő Istenhez kiállt, akkor Számára nem akadály ezen iratok tartalma, ezeken túl, ezek felett is képes megszólalni! Ezek a szentiratok nem tudják az élő Istentől az embert elrejteni!
Jézus Krisztushoz kiállthat az ember és Ő gyógyít és megszabadít, mert ÉL!

Kedves Gabriell!

A megtérés magában foglalja az ÉRTELEM megváltozását is.
Az értelmetlenség nem az Úr "ajándéka".

Kedves Indu!

Hugó a viziló!
Igen, én is gyermek koromban sírtam rajta!
Mert a szeretetről is szó van benne. Előképe Krisztusnak mind az, ami ott történt.
A vizilovak megmentették az embereket, akik hálátlanok voltak és elpusztították őket, csak a kis Hugó maradt életben!
A megváltás előképe lehet, ami a filmben van, de mint árnyék!
A valóság - tudom neked is - Krisztus!
off.:
hogy vagytok? egészségben? pici növekszik? lakás?

Kedves Tulip!

Az imádság azon mélysége, amikor az ember az Istent Atyaként szólíthatja meg és láthatja a Krisztusban hívők kiváltsága.
Kegyelemből adatik ez mindannyiunk számára az Úr Jézus érdeméért.
Milyen nagy szeretete ez Istennek, hogy Ő is gyermekeiként néz ránk az Úr Jézus miatt!
A védák felett is Úr az Isten!

Kedves Shannon!

Lehet megütközöl azon, ami a Bibliában van azokról, akik soha sem olvasták a Bibliát, de az élő Istenről tesz bizonyságot.

19. Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik:
20. Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
21. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.
22. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek;

Az a baj, hogy a lelkiismeret, a teremtett világ vizsgálata által az ember csak a bűnig jut!
De a bűnbocsánatig, a bűn feltt való Istenig nem juthat. Oda Krisztuson keresztül mehetünk!
Ismered te is ezt az Utat, Urat!

Van még egy ilyen Ige, ami elsőre megütköztet, de pontosan azért, mert nem az általunk elképzelt istenről beszél!

2.Thess.1.
7. Néktek pedig, a kik szorongattattok, nyugodalommal mivelünk együtt, a mikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival.
8. Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, a kik nem ismerik az Istent, és a kik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangyéliomának.
9. A kik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az ő hatalmának dicsőségétől,
10. A mikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, a kik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon.
11. Mivégből imádkozunk is mindenkor ti érettetek, hogy a mi Istenünk méltóknak tartson titeket az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel, és a hitnek hathatós munkálásával.
12. Hogy dicsőíttessék meg a mi Urunk Jézus Krisztusnak neve ti bennetek, és ti is ő benne, a mi Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből.

A törvény nem tudása nem menti fel a bűnöst az élő Isten előtt, viszont a kegyelem elfogadása, a Krisztusért adott bocsánat erre képes!
Ennek a hírdetésére és megélésére hívott el minket az Úr, hogy ne tartozzunk az engedetlenek közé!

MM, Shannon : igyekszem hamarosan válaszolni nektek.

Kedves Péter!

Köszönöm a tanulságos igéket, amelyeket leírtál. Egyáltalán nem ütköztem meg rajta, én is olvastam sok ilyet a Bibliában. Biztosan emlékszel még, hogy néhány hozzászólással korábban írtam Isten haragjáról, mert úgy éreztem, ha az élő Istenről írunk, akkor legkevesebb, hogy megpróbáluk igaz és teljes képet alkotni.

Az első idézetről kérlek, írd meg, honnan van, mert így szövegkörnyezet nélkül nehezebb értelmezni. Nekem így egészen más az üzenete, ha megengeded, "lefordítom", mit olvastam ki belőle: ezek az emberek tudtak mindent Istenről, amit az embernek tudni lehet, ami pedig Istenben az ember számára láthatatlan, az Ő örökké való hatalma és istensége, azt a teremtett világ megismerésén keresztül láthatták; ezért ők menthetetlenek, mert bár az Istent megismerték, ennek ellenére nem fogadták el Őt mint Istent, neki hálát nem adtak; hanem magukat okosabbnak gondolva, a saját okoskodásaikat követve elvesztek.

Arról nem volt szó ebben az idézetben, hogy ezek az emberek nem olvasták a Bibliát, vagy olvasták ugyan, de nem értették meg, vagy nem érdekelte őket. Azt mondja, hogy azért menthetetlenek, mert bár Istent megismerték minden módon, ahogyan ember megismerheti, mégsem hittek benne. Azt nem írja, mi lett volna, ha miután Istent megismerték, mint Istent dicsőítették volna.

A teremtett világ vizzgálatáról pedig éppen azt mondja, hogy Isten örökké való hatalma és istensége az alkotásaiból látható meg az ember számára!

Krisztusról szintén nincs itt szó, ezért kérdeztem rá a szövegkörnyezetre. Lehet, hogy itt éppen az a baj, hogy ezek az emberek nem ismerik Krisztust, és ezért nem fogadják el Istent annak ellenére, hogy megismerték?

Viszont az eredeti kérdés nem az volt, hogy Krisztus nélkül el lehet-e jutni Istenhez, és lehet-e bűnbocsánatot nyerni, mert ezzel elég távol kerülnénk a kereszténységtől, hanem az, hogy a Biblia mint írott Ige olvasása nélkül el lehet-e jutni Istenhez, Krisztuson keresztül.

Arról írtam, hogy mivel keresztény kultúrkörben élünk, az Istenről, Krisztusról és az evangélium alapvető üzenetéről szóló tanítások eléggé közismertek, vagyis elképzelhető az, hogy valaki úgy kezd el hinni Istenben és Krisztusban, hogy előtte nem olvasta a Bibliát.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy akkor ne is akarná megismerni a Bibliát annak ellenére, hogy az rendelkezésére áll, de ha valami miatt nem - mert pl. egy lakatlan szigeten találja magát Biblia nélkül - attól még Isten meg tudja őt tanítani arra, hogy az evangélium alapján mi az, amit elvár, például a lelkiismeretén, és Isten szeretetén keresztül. Ha ezen keresztül megérti, hogy Krisztus váltsága milyen fontos a számára, és megtér, akkor üdvözülhet anélkül, hogy - a példában a szigetről elkerülve - elolvasná a Bibliát.

Te magad is azt írtad, ha valaki a védákat olvasva imádkozik Istenhez, Krisztushoz, akkor ez a tény önmagában nem jelent akadályt Istennek. Én is ezt mondtam, hogy Isten számára gyakorlatilag nincsen akadály, bármilyen eszközt fel tud használni, végső soron közvetlenül is tud szólni az emberekhez, erre hoztam fel példákat.

A második idézethez ezért csak két dolgot fűznék hozzá:

Az egyik, hogy itt azokról van szó, akik "nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangyéliomának". Arról nincs szó, hogy ismerik vagy nem ismerik az Írást. Nem ismerik az Istent, pedig az első idézetben leírtak miatt elméletileg mindenkinek lehetősége van rá, hogy Isten valódi természetét megismerje, és nem engedelmeskednek Krisztusnak, akár annak ellenére, hogy ismerik az evangélium tanítását, akár úgy, hogy nem is ismerik, mert nem érdekli őket. Nem az a lényeg, hogy mit olvastak, hanem hogy nem hisznek és nem engedelmeskednek.

A másik, hogy megnéztem a szövegkörnyezetet, és közvetlenül előtte ezt mondja:

Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, ... (2Thess 1.6)

Szóval lehet, de ez csak egy feltevés, hogy ez az igehely nem általánosságban beszél, hanem azokról, akik a keresztényeket üldözik Thesszalonikiben. Hiszen ők tisztában vannak vele, mit tanítanak a keresztények, vagy lehetőségük lenne, hogy meghallgassák, ehelyett elutasítják az evangélium igazságát, és üldözik azokat, akik azt hirdetik.