(})(})(})(})(})(})

Én is({)({)(})

Elkezdtem írogatni egy irodalmi oldalra. Ami nálam veszélyes, mert már érzem, hogy hogy rá tudnék kapni a tétnélkül írogatás ízére. Borzalmas egy hely amúgy. Sok szerencsétlen ember tapossa egymást. Én max feszültséget levezetni mennék, picit taposgatni, aztán kikattintani az oldalt, mintha ott se lettem volna, ez meg enyhén szólva méltatlan. Méltatlan, de még mindig jobb, mint hótkmolyan beállni hajat tépni. A legjobb inkább egyáltalán nem is menni oda.
Jaj, hogy mennyi szerencsétlen ember van! Akik ott halál komolyan abban élik ki magukat, hogy intelligensebbnél intelligensebb módon lealázzák egymást, mind azért vannak ott, hogy valami elismerést vívjanak ki, és mind azt hiszik, hogy ha a másik kap, azt tőlük veszi el, ezért aztán még durvábbak lesznek. Iszonyat. Mint a megasztár előszobája. Mindenki, de kivétel nélkül mindenki azt reméli, hogy majd jön a jótündér, és végre észreveszi, hogy hát az ő műveik a legeslegjobbak, de tényleg, és majd minimum híresek lesznek, mindenhova meghívják és ünneplik őket, és minden ilyen. Az van kiírva az oldal aljára, hogy ők az esélytelenség nyugalmát kínálják és várják, és mindenki ezt is várja a másiktól, mert arról meg van győződve, hogy ő viszont esélyes, csak még nem vették észre. És igazából az egész világ ilyen. .
Piszkál a gondolat, hogy mennyit tudnék segíteni cska azzal, ha nem a másikat lerugdosva kritizálnék verseket, hanem a meglévő pozitívumokat kiemelve, és azt a soselátott élményt nyújtva, hogy basszus, valakit érdekel, mit akartam írni. De talán majd később. Egyelőre nagyon nem való nekem az a hely.

Kedves Kamilla!

Három gondolat.

Ha számodra jó közönség vagyok, akkor hadd osszam meg veled annak az örömét, amit verseid, írásaid adnak nekem itt ezen a fórumon.

A másik, hogy van egy barátom, aki írt egy elég vastag könyvet. Két kérdést tettem fel neki és mivel nagyon jó barátok vagyunk, őszintén beszélt.
Az első kérdésre - miszerint ha nem kapna pénzt akkor is kiadatná a könyvet - azt mondta igen.
A második kérdésre, hogy ha valaki más nevén jelenne meg a könyv és így is kiadná-e azt válaszolta nem.

Ha az Úrtól adottságot kaptál valamire, el ne rejtsd!
A lényeg, hogy mivel Tőle kaptad az adottságot, minden esetben az Ő dicsőségére, Rá mutatva használd is azt!

Köszönöm, amit írtál, kedves Kavics, jól jött. Minden simogatás jól jön. Viszont én most elég egyértelműen úgy látom, hogy tévút lenne belemásznom az amatőr irodalmárkodásba. Egyrészt nem is érzek magamban olyan őrületes tehetséget, másrészt egy újabb valami lenne, amivel bizonygathatnám, hogy nahát, mégse vagyok olyan hülye. Inkább most a változatosság kedvéért megpróbálom a saját életemet normálisan csinálni ahelyett, hogy mennék el mellette, és csinálnék fölösleges hülyeségeket 'erre legalább képes vagyok'-alapon.

Kedves Kamilla!

Mivel alig ismerem a mindennapi dolgaidat - ezekből egy-egy szép villanás jut számomra - ezért nem igen szeretném annak a felelősségét magamra venni, hogy megmondjam mit csinálj most. Milyen úton indulj és járj.
Elbújnék az Úr mögé és azt mondom, hogy legyen meg az Ő akarata az életedben.
A Lelke és Igéje által hiszem, hogy vezet téged.

. Köszi Kavics.

Rég írtam naplót, pedig pár dolog történt.
Tündi meggyógyult, holnap kezdjük újra a bölcsit és a dolgozót. Én nem fogok ordítani, hogy nemakarooooooom, Tündi lehet, hogy igen.
Közben a hétvégére azért beindultunk, voltunk például játszóházban. Itt van tőlünk öt percre, és talán Bp. legnagyobb játszóháza, és nagyon jóóó . Decemberben költözik ide a kerületbe a gyülinkből egy kisgyerekes család, el is terveztem, hogy majd megmutatjuk nekik ezt a helyet ). Hihetetlen jó mászóka- és csúszdarendszerek vannak, meg ugrálóvár, meg mindenféle nagyonjó. Egy hatalmas és nagyon meredek csúszdán kézenfogva csúsztunk rengeteget, mindketten élveztük. Az a gondolat villant a fejembe, hogy az összes nyavalyámmal együtt is boldogabb vagyok, mint az átlag. Mert például egy ilyen helyen megengedhetem magamnak, hogy önfeledten csúszdázzak, és nem kell gondterhelt fejjel beszélgetnem az aktuális bajokról, míg a gyerekem valahol játszik.
Aztán voltunk a nagyapónál, aki álnéven az én apukám, és Visegrádon lakik. Láttuk mi is az őszi erdőt, amit Erika emleget folyton. Nem volt rossz. Már az őszi erdő látványa, mert amúgy a látogatás felejthetőre sikerült. Gyuri két napon keresztül gépet bütykölt (igazából ezért mentünk), én meg vagy kétezerszer elismételtem, hogy 'nenyúljhozzáteddledeazonnal!'. Apukámmal hazafele a kocsiban olyan komolyat beszélgettünk, mint talán sose eddig. Ez jó volt. Aztán anyóséknál is voltunk. Aztán most meg Tündi kihagyta az alvást ebéd után, úgyhogy az előbb elájult. Őszintén remélem, hogy alszik már reggelig. Ha kipihenten megy bölcsibe, talán jobban fogja bírni. Picicicám. Pont annyit voltunk itthon, mint amennyit előtte jártunk. Félek.
Dec. 10. a szakdolgozatom leadási határideje, és sehol se vagyok vele. És egyre idegesebb vagyok ettől is. Utálok szakdolgozatot írni. Nagyon.

Túléltük a tegnapi napot meglepően jól. Nekem is egész nyugodt délutánom volt a suliban. Egy tündér kislány hozott egy elkérőt: "Kedves Kamilla néni, legyen szíves xy-t ma fél négykor hazaengedni. Tisztelettel aláírás." És vigyorogva mesélte, hogy ő mondta apukájának, hogy hát, valószínűleg nem lesz ma se, de azért címezze Kamilla néninek az elkérőt. Nem esett rosszul. A mai reggel már nehezebb volt Tündivel, sírdogált, nemsokára indulok érte.
Amúgy nincs jó kedvem. Megint megéreztem kicsit a kimászhatatlanságot. Jel. 3:18. Ez ugye nem olyan felkiáltás, mint amikor ordibálnak emberek, hogy "szemüveget a bírónak!!"... Vagyis nem csak azt akarja mondani, hogy hülyevagy, kész, hanem tényleg létezik a szemüveg, és akkor tényleg. Az a baj, hogy hiába szeretném, abból vagy önmarcang lesz az elkeseredésig, amiből meg az lesz, hogy most mi a túró bajom van, mikor másokhoz képest mennyire nincs semmi bajom. Vagy valami jóleső és kellemesen bűntudatos pótcselekvés (most az előbb pl. beszóltam a dokkon valakinek, aki múlt héten beszólt nekem, utána meg most bebizonyította, hogy nem okosabb nálam mégse :S). Nincs kijárat. Vagy legalábbis én nem látok. Lehet, hogy ezért kéne a szemüveg?

Még ezt elmesélem, elvittem tegnap a buszra Szabó Magdától a Pillanatot, és még mindig nagyon tetszik. Rá kellett jönnöm, hogy továbbra is ez a legkedvencebb regényem. Nem tudom szavakkal leírni, mit vált ki belőlem, mikor egyszercsak elkezd lüktetni a szöveg. Mert képzeljétek, időnként elkezd lüktetni. Hihetetlen. Egy regény, ami időnként hexameterben van írva. Annyira jó!! És annyi minden van beleírva! Huszadik századi történelem, ókori történelem, az emberi sors, mint olyan, a nő, mint olyan, meg a férfi, meg egyáltalán, a család, és a róla alkotott kép, a nosztalgia, a haza, és persze a pillanat, ami valamikor egyszer mindenkinek megadatik.Amikor "a sors urnáját tartó kéz egy pillanatra megállván, mikor a Nemezis elfordítván róla egy röpke időre tekintetét, az ember kifoghat a Végzeten, és kezébe veheti sorsát."

Sziaaaa Kamilla!

De jó, hogy írsz.

Ezt az Igét küldöm Neked, sok szeretettel cilla

Jer 33,3

({)

(})
dobb.

Képzeljétek, épp tegnap értem a végére a Megmaradt Szobotkának című regényének. Az is nagyon jó, letehetetlen könyv. Valami olyasmivel fejezi be (nincs már nálam, nem tudom szó szerint idézni), hogy az, hogy nem haltál meg, ugyanolyan biztos, mint hogy utánad megyek.

Én éppen A Danaidát olvasom - még nagyon régen a bátyám kapta az ifjúsági szervezetben, akkor beleolvasva nehéznek találtam, s félretettem. Valahogy mégis hozzám került, hát gondoltam, mielőtt visszaadom, elolvasom. Nagyon tetszik...
Szabó Magdát felnőtt fejjel fedeztem fel,a Mondják meg Zsófikának címűt pl.amikor megkaptam tizenévesként szintén félretettem, csak sokkal később kezdtem el olvasni, s akkor aztán ajánlottam fűnek -fának, annyira tetszett.

Az én kedvencem, a Pillanat így kezdődik

Én, költő Saboas, aki régen nem vagyok költő, akartam még egy legutolsó verset írni, amely részint az én hexameterben fogalmazott nekrológom, részint egy nemzedék sírfelirata. Ennyit tudok, ennél se több, se jobb nem telik a mesterségemből, ennek a megírására hívtak el a frivol mennylakók, akik jóleső borzongással figyelik saját gaztetteik rögzítését. Bárkinek joga van megfogalmazni a saját nekrológját, aki megmentése érdekében senki se mondta ki Eszkiesz istennő rettenetes nevét, vagy ha mégis, csak úgy és csak akkor, amikor voltaképpen már nem is volt aktuális.

Egyébként: lectori salutem!

Köszöntöm az olvasót.


Invocatio
Én, költő Saboas, kit nemzett pásztor Alexis,
szült a kilenclyuku híd peremén rejtőzve a sásban
Lencins, Chortobagos folyamisten lánya, a nimfa,
Eszkiesz istennő, nevedet most szertekiáltom:
jöjj segedelmemre, Creusát keresem Ilionból.
Ostrom lángjai közt meghalt, így írta le Maro,
nem hiszem el ma se, mit nem hittem gyermeki fejjel,
és keresem Creusát hat hosszú évtized óta.
Nincs nyoma. Ám ha vezetsz, teneked tárulhat a Múltak
érckapuja, lépd át velem és teljék be a törvény,
hogy aki fennszóval kér téged, Eszkiesz úrnő,
s mondja, segíts, segited, de mihelyt hő vágya betellett,
megfizet érte szegény titkos, nevenincs iszonyattal,
vagy belehal, mire megkapja, mert csalfa a Végzet.
Lásd, tudom én, mikor esd, mit vállal a földi halandó.
És mégis hozd el Creusát, és fossz ki cserébe,
bár csak a lét az enyém már, úrnőm, orcapirulva,
kinálom, hisz minden mást elvittek az Órák,
ifjú szép arcom, ép lelkem drága derűjét,
testi erőm és fürge agyamnak szikraesőjét,
és aki fontos volt számomra, föld fedi mindet,
mit vihet el tőlem, koldustól, isteni átok?
Hát ha a létem elég, vedd el, csak álljon elébem,
kit hat évtizede keresek, a trójai asszony.
Eszkiesz istennő, Creusát keresem Ilionból!"