Kamilla, köszi a linket.

Ganymedes báácsiit elvitte a sas
Ganymedes báácsiii sorsa sugaras!

Mi én sem javallom, de hogy elvitte, bizony nem is csudálom.

Ej, ej Zeusz, márha Zeuszra gondolsz, mint tettes.

Ez is a Pillanatból van, a trójai alsó tagozatú óvodában (többek között) erre meneteltek a gyerekek...

Tündi megint beteg. Nem vészes, csak a szokásos ronda nátha. Most megpróbáljuk megelőzni a nagyobb bajt azzal, hogy nem megyünk bölcsibe, ahol nem tudják szívni az orrát, és még elkaphat mellé mindenfélét. És én bejárok dolgozni, és vigyáznak rá a nagymamák. Mert két hete a bölcsis szülői miatt elcseréltem egy napot, és most kell visszaadnom a héten, és a kolléganő fele nem jönne ki jól, ha nem mennék be. Meg amúgy is, úgy kiestem októberben, hogy szörnyű. A gáz, hogy péntekre kéne szerveznem egy egész iskolát megmozgató csoportközi izét, és arra azért nem vagyok berendezkedve. Kitalálni, ottmaradni, nyereményeket venni úgy, hogy közben egy beteg gyerek vár itthon, na, ahhoz nincs kedvem. Fontolgatom, hogy mégis itthon maradok vele csak ezért.. nemtom. Nem vagyok valami hasznos tagja a kollektívának. Eleve: az egész iskolában én vagyok az egyetlen részmunkaidős, ez is mond valamit.. annyi az óraszám, hogy a sulikban egészegyszerűen nem létezik már ez a foglalkoztatási forma... nem tudom, mi lesz ebből jövőre. Ma megkértek, hogy írjam össze, milyen pluszmunkákat csináltam idén, valami teljesítménypótlékhoz.. hááát, hosszú lista nem született.
Egy lány, akit nagyon szeretek, ma kisírt szemmel jött napközibe, és még kevesebbet nézett a szemembe, mint szokott, és próbáltam kommunikálni felé mindenhogy, hogy ittvagyok, segííítek, deugye ezt nekem nem szabad erőszakosan csinálni, kénytelen voltam békénhagyni, de nagyon nem esett jól.
Ma meglátogatott a sulipszichológus... a ronda szakmája dacára egész szimpatikus illető. Mikor bejött, épp a csudavigye című kártyajátékot kezdte el tanítani nekünk az egyik hetedikes főokos, én meg kénytelen voltam kiszállni, pszichóbácsival konzultálni. Remélem, azért valamikor megtanulok csudavigyézni. A gyerekek megtanulták, össze is vesztek rajta. A csoport két nagy kártyatársasággá alakult, pszichóbácsi csatlakozott a HKK-t játszókhoz (a fantázia-szerepjátékok leegyszerűsített változata, mindenféle lények vannak a kártyákon, és azok viaskodnak a játék közben, állítólag nagyon drága, de cserélgetik egymással, és mindenki azt mondja, hogy sokkal több kártyája van, mint amennyit vett), és nagyon béna volt, mert ő ugye nem tanár, nem azért van ott, hogy fegyelmezzen, én meg, ha nem lett volna ott, rég szétcsaptam volna, de így hülyén jött volna ki. Ritka ronda kocsmahangulat lett. Ja, amúgy fociztam is egy kicsit ma a hatodikosokkal, ők foci közben nagyon aranyosak, és udvariasan meghívak... túlzásba persze nem vittem. És pókereztünk is - jó kis nevelő jellegű játékok ezek - aminek kapcsán a gyerekek megállapították, hogy Kamilla néni mákos.
Tündi most itt alszik rajtam, ezt szeretem. Szegénykém, éppen hogy hazaértem, vacsiztunk, aztán ájulásszerűen elaludt.

Szerdától abbahagytuk a nagymamázást, és én vagyok itthon. Holnap már péntek. Először megyek gyülibe egyedül, Tündi nélkül. Holnapután indul a gyüliben a gyerekfoglalkozás, de mi nem mehetünk. Havonta lesz egy, nagyon remélem, hogy egy hónap múlva sikerül kibulizni. Nincs jó kedvem.
A szomszédnéni ma megkérdezte Tünditől, hogy hogy tetszik neki a bölcsi, ő meg mondta, hogy sok barátja van, sorolta a neveket, aztán azt is elmesélte, hogy anya barátai meg a gyüliben vannak. Aranyos volt. .

És jóó kedvem van . Még nem tudom, hogy lesz a holnapi nap, mert Tündi továbbra is náthás... de más csak kicsit. Kicsit, de kitartóan. Ekkora náthával simán eljárnak gyerekek bölcsibe, felnőttek dolgozni. És a kedve jó, és hiányzik neki a bölcsi, unatkozik. Ez a makacs nátha a doktor néni szerint elérte a normális felső határát, jövő héten megyünk gégészhez, elképzelhető, hogy orrmandulakivét lesz belőle.
Pénteken nagyon jó napom volt... Tündi anyósomnál aludt, és kifele menet a buszon találkoztunk egy nagyon kedves régi baráttal (talán mondhatom), valakivel, aki még gyerekként megfordult a gyerekóráimon is ... és jó volt beszélgetni vele. Mesélte, hogy vannak páran csajok a régi ifiből, akik összejárnak, és jó barátnők, és ez független attól, hogy van, aki már nem jár oda a gyülibe, vagy máshova jár. És ez nagyon tetszett! Örülök, hogy ilyen ritka normális barátaim vannak. Raádásul végre valaki, akinek eszébe se jutott hülyének nézni, amiért a világvégére, Pilisvörösvárra járok gyülibe .
Pénteken először voltam gyüliben Tündi nélkül, egész más volt. Mintha először lettem volna. És nagyon jó volt. Pár héten belül kiköltözik ide a kerületünkbe egy család a gyüliből . Sőt: egy kisgyerekes család. És akkor nem én leszek az egyetlen ebből a kerületből, aki ilyen messzire hajlandó elmenni. Nagyon jó lesz .

Aztán tegnap anyóséknál töltöttük a napot, míg Tündi aludt, elolvastam Kristin Hannah Varázslatos óra c. regényét. Hülye limonádé, de elmegy .

Tündi kapott még két napot meggyógyulni, csak szerdán megyünk. Hejehejj-hajahajj.
Azon kaptam magam, hogy ábrándozom, milyen szakra jelentkezzek jövőre. Kicsit be van állva a fejembe az életen át tartó tanulás elve. Bár szerintem, aki azt kitalálta, nem úgy gondolta, hogy az ember egy életen át nem tudja kitalálni, hogy mi legyen, ha nagy lesz, és közbe tanul szórakozásból, meg hogy mégis csináljon valamit.
De azért megnézem, mi van kiírva a latin szakról az internetre.
Ha nagyon sok pénzem lenne, és sok ráérő időm, nem gondolkodnék rajta egy picikét se, hogy beiratkozzam-e a latin szakra. Semmi értelme, de szép. Az a baj, hogy túl sok ilyennek vagyok már a birtokában.. aminek semmi értelme, de szép. A kevésbé szép, de értelmes dolgokra kéne rágyúrni most már.

Tündi kb egy hete állandóan a betűkkel akar játszani... a scrabble-betűket szereti pakolászni, és egyszer megmutattam neki, és azóta, ha bármilyen feliratban Tündibetűt lát, felismeri, és szól, hogy ott a Tündibetűkeeeee. És mindenki hülyének néz, hogy olvasni tanítom a két és fél éves gyerekemet, pedig nem is. De azóta már elfajult a dolog, tegnap már a Tündibetű meg az Anyabetű fociztak a Labdabetűvel. Hehe. Nagyon tetszik, mint mondattan-tanítási öltet is . Amit oda lehet rajzolni a képre, az az alany meg a tárgy... amit meg hozzá kell mondani, vagy odaírni alá a szövegbe, az az állítmány és a határozó.

Abszolut megértelek, én is 1000 dolgon agyalok, hogy mit lenne jó még megtanulni.

akkor egy cipőben járunk. Velem az a baj, hogy amiket kéne, fontos lenne megtanulni, azok felé nem vagyok elég motivált. Ilyen az angol nyelv, a programozás és az autóvezetés. És érdekel helyette az antik irodalom, aminek viszont semmi értelme.
Ma újra ment Tündi bölcsibe, és én újra megyek dolgozóba. Remélem, minden rendben lesz.
Tegnap jó napom volt, hosszú idő után újra úgy érzem, hogy haladok valamerre.
Egyik este megnéztük újra az Én a robot c. filmet. Gyuri mondta, hogy szerinte el fogunk jutni idáig tényleg... azzal a különbséggel, hogy a valóságban a robotokat direkt katonai célra gyártják.. borzalom. És azt mondják, hogy ez jó lesz, mert ha egy robotba lelkiismeretet programoznak, akkor a robot kénytelen hallgatni rá, nem úgy, mint például az ember. A robotok nem fognak foglyokat kínozni és hasonlók. Jön a mátrix. Ez csak addig ijesztő, míg rá nem jövünk, hogy igazából már rég itt a mátrix és még robotok se kellenek hozzá. A mátrix az az, amikor nem nekem van telefonom, hanem a telefonnak van Kamillája, és csak füttyentenie kell, és már ugrom is (ez az apukám kedvenc szövegeinek egyike, de ő meg azért mondja, mert idősödik, és idegesíti, hogy már nem mindig tudja, melyik gombot kell megnyomni). Még jobb hír, hogy ehhez telefon se kell, ott van például a hűtőszekrény... aminek a lényege most nem az, hogy hűt, hanem hogy kaja van benne. Ha elmennék én is amishnak, mint Erikáék, akkor is élhetnék a mátrixban, ha egyszer csak úgy fordulna, hogy nem nekem lenne éléskamrám, hanem az éléskamrának lenne Kamillája, akinek muszáj lenne félóránként benézni. Jájujj. Jött körbe tegnap egy gyülis levél erről, és nagyon elgondolkodtató volt. Asszem kezdek ezzel valamit . Azt írta a srác, hogy ő ha valami ilyen függésgyanús dologtól szeretne szabadulni, belekapaszkodik abba az igébe, hogy Isten nem hagy jobban kísérteni, mint ahogy én elbírom... Hmmm. Biztos?? Ki kéne próbálni.
Azon gondolkodtam még, hogy milyen jó lenne, ha a Gyilkosság az űrvárosban c. Asimov-regényből is készülne film. Nagy-nagy halivúdi szuperprodukció, szuperpörgős akciójelenetekkel, sok soselátott technikai csodával - van pár jó lehetőség a könyvben -, krimitörténettel... . A filmtörténet első olyan sci-fi-akciókrimije lenne, ahol a végén azt mondanák a gyilkosnak, hogy 'menj, és többé ne vétkezzél'. Rohadt jó könyv. És nagyon jó filmet lehetne belőle csinálni. Van benne pár olyan probléma, ami enyhénszólva aktuális mostanában. A főhőst például nem véletlenül hívják Elijah-nak, a feleségét meg nem véletlenül hívják Jezebelnek. Ő egy harminc és negyven közötti háziasszony, aki az elképzelhető legkalandmentesebb módon él, mint a háziasszonyok általában. Semmi izgi, csupa normális-unalmas életelem. És pont ezért sokat jelent neki, hogy csak a beceneve Jessie, a teljes keresztneve Jezebel, ami valami izgalmasan sötétet jelent. Nem tudja pontosan, ki volt Jezebel, csak annyit, hogy ez a név valami szörnyen gonosz és frivol dolgot takar. És szegény kiborul, mikor a férje elmagyarázza neki, hogy igazából ez a Jezebel egy rendes-hagyománytisztelő nő volt, aki magas sorba jutva sem felejtette el az övéit... és mindenáron tovább akarta vinni ősei hagyományait, vallását. És hogy a családja, sőt, a hazája biztos nagyon szerette. Puff neki. És közben a könyv egész története is erről szól: a hagyományokhoz meg a megszokáshoz való eszelős ragaszkodás szemben a józan ésszel...
És a végén a robot, aki ugye nem tud nem logikusan gondolkodni, ha akar se, azt mondja a gyilkosnak, hogy "menj, és többet ne vétkezzél".

Hát Kamilla(tudom háttal nem kezdünk mondatot),:D egyszerűen olyan vagy mint egy jó könyv.Letehetetlen és megunhatatlan.Soha nem olvastam Asimovot, de most igen érdeklődve olvastam, hogy miről szól.Tudtam, hogy nagyon jó tantónéni vagy , és nagyon szuper író!

(})
cilla

Nahát! Erre én is emlékszem! Én is olvastam ezt az Asimov-könyvet, és azon szoktam filózni, hogy itt az úton, ahol lakunk, hogyan lehetne felépíteni egy olyan több részből álló, különböző sebességekkel mozgó járdát, mint amilyen abban az űrvárosban van. Sokkal jobb lenne, mint a tömött buszon szardíniakonzervként létezni. és ez tényleg nagyon tanulságos, amikor az a robot, aki az egész könyv alatt a gyilkost keresi, ezt mondja a végén. Évekkel ezelőtt olvastam a "Jézus a mi sorsunk" c. könyvet, szerzője ha jól emlékszem egy német lelkész, aki leírja, hogy járt nála egy ember, aki ugyanígy csalódott az éveken keresztül dédelgetett ábrándjaiban, mint ahogy Jessie csalódott a saját nevének jelentésében. Ez az ember megkérdezte a lelkészt: akkor most adjak fel mindent, amiben eddig hittem? Ítéljem kárnak és szemétnek azt, amin egész ideáig fáradoztam? és a lelkész biztatja: igen! Ne félj ezt megtenni! Pedig nem egyszerű! Miért éri meg mégis? Mert volt valaki, aki nem azt mondta, hogy vétkeidért részesülj méltó büntetésben, hanem azt mondta: "menj békével, és többet ne vétkezz!" Szerintem nem véletlen, hogy Asimov is ilyen világot akart elképzelni.