ELBOCSÁTÁS

"És monda a nép Józsuénak: Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az Ő szavára hallgatunk." Józsué 24,24



Józsué összegyűjtötte Izráel minden memzetségét, és az Úr elé állottak. Komoly dolog-e számodra az Úr előtt állni? Nem egymás, nem emberek - hanem az Úr előtt. Ha átmentél a Jordánon, a halál folyóján, kezdődik a halál utáni élet. "És adtam néktek földet" - mondja az Ige személyre szólóan. Ha Vele jársz, meglátod azt a földet, amit Isten neked szánt. "Csak féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel!" Tökéletes annyit jelent: mindenestôl, egészen és teljesen. Minden dologban Ôt. A másik: hűséggel - Hozzá és az Ô szavához. A harmadikat így mondja az Ige: "Hányjátok el az idegen Isteneket... és szolgáljatok az Úrnak." Ne úgy, hogy továbbra is magadban hordod, és majd tönkreteszi a hívő életedet. Hányjátok el azért, mert szeret titeket az Úr. "Válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok... én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk." Isten soha nem kényszerít. Jézus megkérdezi a tanítványait: "Vajon ti is el akartok-é menni?" Nincs kényszer. Nincs muszáj. Válasszatok még ma! Mondod-e tisztán, határozottan: "Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk." Szent Isten az Úr. Hogyha elhagyod, meglesz a következménye. Ne mondj lelkes szavakat. Inkább ne mondd, hogy szolgálsz Neki. "Mert szent Isten Ő, féltőn szerető Isten Ő... Hogyha elhagyjátok az Urat... akkor elfordul és rosszal illet benneteket." A végén így mondja Józsué: "Bizonyságok vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy néki szolgáljatok. És mondták: Bizonyságok!"

ILLÉS

“Él az Úr, az Izráel Istene, aki elôtt állok, hogy ez esztendôkben sem harmat, sem esô nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.” 1Királyok 17,1

Komoly kérdés, hogy szoktál-e állni Isten elôtt? Úgy vagy-e, hogy akár élünk, akár halunk, elôtte állunk. Jó volna, ha nem csak a csendességedben állnál elôtte. Illés most Akháb elôtt állt, és mégis az Úr elôtt. Amikor családod, barátaid, munkatársaid elôtt kell megállnod, akkor is az Úr elôtt állsz? Csak az az ember tud másokat Isten jelenlétébe vinni, aki maga is abban áll. Ha a konyhában, a munkahelyeden vagy, valóság-e számodra, hogy egy szempár elôtt csinálok mindent? Az Ige ma is így igaz - sem harmat, sem esô nem lesz, csak az Úr beszéde szerint. A lelkünkrôl beszélek. Emberi beszédre semmi nem lesz, ezért olyan fontos, hogy egy lehessek az Úrral. Illés találkozik Akhábbal, aki megszólal: “Te vagy-é az Izráel megháborítója?” Az Ige mindig megháborít, mindig Akháb ellen szól. “Nem én háborítottam meg... hanem te” - mondja Illés. “Elhagytátok az Úrnak parancsolatait, és a Baál után jártatok.” Az Ige megmondja: ahol a szíved, ott van a kincsed. Mi az, amivel gondolatban foglalkozol? A betegséged, az állapotod? Kinek a szolgája vagy? A Kármelre gyűjtötték össze a Baál 450, és az Aserának 400 prófétáját, akik a Jézabel asztaláról ettek. Úgy szeretem Dánieléket, akik nem ettek a király ételébôl. Mi pedig élünk az emberek hódolatából, egy elismerô szóból. Egy asztalról lehet csak enni. Ki elôtt hajlongsz? Mire áldozol erôt, idôt, anyagiakat, gondolatokat, érzéseket? Hadd legyen életed egészen és igazán az Úré, hogy teljes szívedbôl mondhasd: “Az Úr az Isten!”

- Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekérõl, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kõfalaid elõttem vannak szüntelen. Ézs 49,15-16

- Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. Zsolt 139, 9-10

- De most így szól az Úr, a te teremtőd..: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! .. Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek.. Ézs 43,1.4a

MEDDIG SÁNTIKÁLTOK?

“Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, köves- sétek Ôt; ha pedig Baál, kövessétek azt.” 1Királyok 18,21

Isten az ítélet elôtt mindig kérdez. Ad még egy lehetôséget az embernek. Sok minden fordul meg azon, hogy mit válaszolsz. A mai kérdéssel is lehet azt tenni, amit a nép tett: “És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.” Isten kérdése ennyi: “Meddig?” Hogy kétfelé sántikálsz, az megállapítás. Isten Szentlelke tényként állapítja meg, hogy Isten népe és te is - kétfelé sántikálsz. Isten csak egészet fogad el. A kétfelé sántikálás oka, hogy két úrnak szolgálsz. Azért szolgál valaki kettônek, mert aggodalmaskodik, hogy az egyik nem tudja eltartani. Aggódás miatt van a hitetlenség. Olyan sokszor fájó nekem, amikor látom, hogy Isten gyermekei nem bíznak az Úrban. Vannak-e döntéseid, amit nem az Úrért teszel? Szeretném most ezt a mondatot komolyan a szívedre helyezni: “Ha az Úr az Isten...” Jézus Úr az életedben? Házad népe életeden keresztül Úrnak látja Jézust? Ha az Úr az Isten, Tôle van számodra minden? Ôreá nézve élsz és gondolkozol? A kérdés ez: “Meddig?” Most kimondhatod az Úrnak: eddig, és nem tovább. “Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük” (1Pét 4,3). Kiteszed-e most a pontot az egész eddigi életed után? Isten útján nincs is-is. “Ha az Úr az Isten, kövessétek Ôt. Ha pedig a Baál, kövessétek azt.” Valamelyiket hagyd abba. Vagy az önmagadat szeretô életedet, vagy az Úr Jézus követését. “Vajha hideg volnál, vagy hév” (Jel 3,15). Isten ma választás elé állít. A hitetlen ember dönt - a világ vagy Jézus. A hívô ember dönt - Jézus vagy én.

TŰZ ÁLTAL FELEL

“Akkor hívjátok segítségül a ti isteneteknek nevét; és én is segítségül hívom az Úrnak nevét; és amely isten tűz által felel, az az Isten.” 1Királyok 18,24

Ebben a pillanatban Illés úgy érzi, hogy teljesen egyedül van. Jó is, hogy így érzi. Aki egyedül van, annak az Úr mellette van, sôt többen vannak, mintha az egész világ mellette volna. Egy ember, aki az Úrral van, mindig többségben van. Az az oldal van többségben, ahol az Úr áll. Isten nem tömegekkel, hanem egy emberrel kezd. Nála a legnagyobb mennyiség mindig az egy. Illés a hitnek kockázatát vállalja, és ezt csak egyedül lehet. Isten azt az embert tudja választani, aki minden szálat elszakított, és egyedül áll a törésre. Amit Illés mond, az Úrtól kapta. “Adjatok azért nékünk két tulkot, és ôk válasszák az egyiket, vagdalják darabokra, és tegyék a fára, de tüzet ne tegyenek alája... és amely isten tűz által felel, az az Isten.” Vigyázz, el ne fuss, amikor égni kezd a tűz. Mert az Úr tűz által felel, ha igazán ott az áldozat az oltáron. Addig nincs tűz, amíg nincs áldozat. Isten elméletekre, szövegekre nem válaszol. Akinek nem kell az ítélet, soha nem fogja megismerni Isten szeretetének a tüzét. “Eljegyezlek téged magamnak... ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el” (Hós 1,18 ). Isten fogja meggyújtani az ítélet és a kegyelem tüzét is. Csak annak az embernek a szájában lesz az Ige tűz, aki engedett az ítéletnek. Ég-e már benned Isten szeretetének a tüze? Hordozod-e már ezt a szeretetet? Ezért érdemes élni. Ezt a tüzet nem ember gyújtja meg. Illés azt mondja: sem ti, sem én nem teszünk alá tüzet. A mennybôl jövô tüzet nem lehet csinálni. Az elôbb nem felelt a nép egy szót sem. Most mondja, hogy jó lesz.

JÖJJETEK ÉN HOZZÁM

“És hozzá ment az egész sokaság, és megépíté az Úr-nak oltárát” 1Királyok 18,30

Elkezdôdik az ítélet a Kármelen. Illés az Urat képviseli. “Aki az Úrral egyesül, egy Lélek Ôvele” (1Kor 6,17). Vajon a hívô életed múlásával feladod-e magad egyre inkább, hogy beleolvadj az Úrral való közösségbe? Illés átengedte a választást a Baál-papoknak. Ez Isten emberének az alázata. “Készítsétek el ti elôször.” Illés végignézi az ô áldozásukat. Végig tudod-e hallgatni azt, akirôl tudod, hogy nincs igaza? Illés tud várni az Istentôl rendelt idôre. Nem kapkod, nem siet, nem erôszakos. A Baál-papok reggeltôl délig sántikáltak az oltár körül, segítségül hívták istenüket, szokás szerint késekkel vagdalták magukat, az esteli áldozatig prófétáltak, “de akkor sem lett se szó, se felelet”. A nap 75 százaléka elmúlt, amikor elôlépett Illés, vett 12 követ, oltárt épített, és feltette az áldozatot. Jézus a kereszten örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel. Öntik a 12 vödör vizet: a gúny, a szenvedés, az arculütés - öntik a vizet. Az ember úgy nézi Jézust, hogy bírja még? “Erôs a szeretet, mint a halál” (Énekek 8,6). Bár látnád Isten Fiát függni a fán, töviskoronásan, gyalázatnak, gúnynak kitéve - ha látnád a felvagdalt áldozatot. Illés imádkozik.: “Óh, Uram... hadd ismerjék meg e mai napon, hogy Te vagy az Isten... én a Te szolgád vagyok, és mindezeket a Te parancsolatodból cselekedtem.” Akkor leszállt az Isten tüze. Mi lenne, ha imádságodban felcserélnéd az ént a gyôztes Istenre? Mennyei tűz csak ott van, ahol felemeltetik Jézus. Ég-e már a szíved Érte? Ne félj, ha öntik rád a vizet. Megnyugszik rajtad a dicsôség Lelke. Jézus odaáldozta magát érted. Isten meg akarja építeni az oltárt. Felteheti-e az életedet áldozatként?

AZ ÚR AZ ISTEN

“Akkor alászállt az Úrnak tüze, és megemésztette az égôáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt.” 1Királyok 18,38

Amikor Illés kimondta: “Mindezeket a Te parancsolatodból cselekedtem... akkor alászállt az Úr tüze.” Fentrôl! Nem úgy, hogy mi csináltuk. Ez nem olyan tűz, amelyik nem emészt. Az elsô nagy áldozatot, Jézust is megemésztette. Ha föltetted életedet az oltárra, ne gondold, hogy csipkebokorrá változol, amelyik ég, de nem emésztôdik meg. Így mondja az Ige a gyôztesekre: “Életüket nem kímélték mindhalálig” (Jel 12,11). Ha az áldozat igazán elkezd égni, megemészti azokat, akik körülötted vannak. A fát, a lágy embereket. Olyan tűz ez, aminek a kô sem tud ellenállni. A port, azt a szürke embert: Felnyalja a vizet, amivel locsolták, akik kinevetik, akik ellenségei a tűznek, akik el akarják oltani. “Mikor ezt látta a sokaság, arcra borult, és monda: Az Úr az Isten!” El tudod képzelni azt a hihetetlen erôt, ami arcra borította ôket? “És monda Illés: Fogjátok meg a Baál prófétáit! És megfogák ôket, és alávitte ôket Illés a Kison patakja mellé, és megölte ott ôket.” Akkor mondja Illés Akhábnak: “Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esônek zúgása hallatszik.” Éld a magad életét - én felmegyek a Kármel hegyére az Úr elé, mert valami még hiányzik. Illés a szent Isten elôtt, a földön fekszik. Kicsivé, semmivé lett. Ott nincsenek nagy szavai. “Leborult a földre, és az ô orcáját két térde közé tette.” Elrejti orcáját Isten elôtt. Egy kis csomó lent a földön, egy kis gubanc, egy kis féreg. Nincs szava engedelmességrôl, hogy Isten parancsa szerint cselekedett. Mit szólt volna a nép, ha így látja ôt? Ha majd ilyen senki tudsz lenni, akkor használhat az Úr.

ADVENTI AJTÓ

“Ímé az ajtó elôtt állok és zörgetek.” Jelenések 3,20 Az ajtó egy különös valami. Elválaszt és összeköt. Az ember és Isten közötti ajtót azonnal a bűneset után az ember zárta be. Öltözött, bújt, magára zárta az ajtót. Milyen ôszintén el lehetett volna még akkor mindent mondani az Úrnak. Hiszen Ô kérdezett: “Avagy talán ettél a fáról, melytôl tiltottalak?” (1Móz 3,11). Isten még kereste a kapcsolatot az emberrel, Ô még zörgetett. Jól tudta, mi történt, mégis zörgetett. Az ember pedig hazugságaival, kifogásaival bezárta az ajtót. Azóta minden ember zárkózott, bizalmatlan, és ez teszi tönkre az életét. Vannak dolgok, amiket nem szeretnénk, hogy kiderüljenek. Ha beszélünk, sok minden világosságra jön. Inkább nem nyitom ki a számat. A bűneset után elkezdôdött a képmutatás, ami azóta is tart. Aztán Isten is bezárta az ajtót. Az Éden ajtajába odaállította a Kérubokat. Megszűnt a közösség Istennel. Négyezer év zárt ajtók mögött! A négy adventi gyertya a négy évezredet jelképezi. Jönnek a próféták, hangzik az Ige, vannak kijelentések, ígéretek. De igazi mély kapcsolat nincsen. Nincs Atya! Nincs szeretet, nincs igazi öröm! Lehet így élni?! Kinyílik-e még egyszer ez az ajtó? Ki nyithatja ki? Aki vétkezett? Nem, Testvér - csak az Isten-ember, Aki Isten és ember. Az Ô áldozata az Emberfiának áldozata. Ô mondja ki a döntô szót: “Elvégeztetett!” A templom kárpitja, a csukott ajtó a tetejétôl az aljáig kettérepedt. Megnyílt az ajtó! Lehet bemenni. Tudsz-e örülni annak, hogy Jézus nevében mehetsz az Atyához? Jézus a testének kárpitján át megy az Atya elé. Bemutatja az áldozatot, és Isten megbékél az emberrel.

ÖRÖMÜZENET

“Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod.” Zakariás 9,9

Adventnek ez az Ige az örömüzenete, a vezérigéje. Így mondja a Zsoltárok 40,8: “Íme jövök; a könyvtekercsben írva van felôlem.” Evangéliumként olvasd, hogy jön Jézus. Hangzik az ígéretek sokasága: “Gyermek születik nékünk, Fiú adatik nékünk” (Ézs 9,6). “De te Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy Júda ezrei között: belôled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen” (Mik 2,5). Szinte hallani lehet az Ószövetség végén a lépéseket - jön! Angyalok hirdetik, ég és föld ujjong, betlehemi pásztorok, napkeleti bölcsek, mind-mind mondják: jön! Jön a betlehemi gyermek! Kinyitottad-e már Elôtte a szíved ajtaját? Jézus hívô gyülekezetnek mondja a Jelenések könyvében: “Az ajtó elôtt állok és zörgetek.” Talán vannak még csukott ajtók az életedben. Kérdezd meg: Uram, hol nyithatnék még újabb ajtót Neked? - hogy ne kelljen tovább búsan várnod. Lehet, hogy régen ott áll már az anyagi életed vagy a gondolatvilágod ajtaja elôtt. Mennyire csukott sokszor a Szentlélek elôtt a legbelsô ajtó. Belenéztél-e már abba, hogy mennyi mindent megteszel - de miért? Igazán az Úrért, igazán az iránta való szeretetbôl? Igazán azért, hogy Ô legyen a Király az életedben? Csak akkor oldódik meg minden nálatok, ha Ô lesz a Messiás, a Felkent, a Király! Ha alárendelitek magatokat uralmának, elkezdôdik nálatok is a békeuralom. Bár lehetnél az a valaki, aki teljes szívbôl és egészen megnyitja az ajtót, hogy az a kereszten átszögezett kéz ne zörgessen hiába.

A VIGASZTALÓ

“Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek.” Ézsaiás 40,1

Nagyon szeretem az adventet, Jézus várásának idejét. Olyan jó olvasni: “Vigasztaljátok népemet.” Isten gyermekeinek, Isten népének nagyon nagy szüksége van a vigasztalásra. Az Ige megmondja, hogy miért. “Kétszeresen sújtotta ôt az Úr minden bűneiért.” Belsôleg és külsôleg is. Abban a pillanatban, amikor vétkeztem, belül ott van a szomorúság, az örömtelenség, az elveszett mennyország. Külsôleg is megvannak a következményei. Az ember sokféleképpen akar vigasztalódni. Szórakozással, utazással, munkával. Figyelmét megpróbálja elterelni hogy ne gondoljon arra, ami fáj és ami nyugtalanítja. Isten nem így vigasztal. Az Ô vigasztalása megoldás. Nem csillapító, hanem egy életreszóló megoldás. Azt a vigasztalást, Akit Ô küldött erre a földre, úgy hívják, hogy Jézus. Vele akar vigasztalni bennünket. Nem is csak vigasztalni - megvigasztalni. Rajtunk semmi más nem segít, csak Isten szava. Emberi szó semmit nem ér. Amikor embereknél keres valaki vigasztalást, úgy jön vissza: rosszabb, mint volt. A samáriai asszony is embereknél keresett vigasztalást. Élete akkor oldódott meg, amikor kimondta: “Tudom, hogy Messiás jô... mikor az eljô, megjelent nékünk mindent” (Jn 4,25). Amikor igazán hozzád ér Jézus, akkor a legelsô, amit tesz, hogy megjelent néked mindent. Jelenné teszi a múltat. Eszedbe jutnak dolgok, amiket cselekedtél. Egyszer csak ott van elôtted, amit rég elfelejtettél. Jézus azt mondja az asszonynak: “Én vagyok az, aki veled beszélek.” Engedd, hadd beszéljen veled is, hogy igazi karácsonyod lehessen.

HOL KÉSZÍTSÉTEK?

“A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek.” Ézsaiás 40,3

Jön a vigasztalás, jön a megoldás - készítsétek az útját! Hova jön Jézus? Az Ige szerint a pusztába. Nézzünk körül, igaz-e, hogy az élet, amiben vagyunk, mérhetetlen nagy puszta? Nemrégen egy ideggyógyintézetbe kellett elmennem. Szépen berendezett, modern intézet volt, kis várószobákkal. Ott lett valóság számomra, hogy kidíszített puszta az egész. A mai korban minden ember próbálja szépíteni a lakását, életkörülményeit kényelmesebbé tenni - olyanná, amiben jó élni -, és rettenetes, hogy se jobb, se más nem lesz ettôl. Minden vonalon csak az önzés uralkodik, és senkinek nem fáj a másik ember baja, szenvedése. Micsoda pusztává tud lenni egy otthon, és benne a házasság. Már nincs egy kedves szó sem, csak durva, fájó, goromba mondatok. Nem így indultatok egyszer az úrasztala elôl. Akkor azt gondoltátok, csupa boldogság lesz minden. Hogy lett ilyen pusztává? Olyan puszta is van, ahol már kemény szó sem hangzik. Csak hallgatás van. Nem érdemes beszélni, úgysem értjük meg egymást. Gondoljatok bele, ilyen pusztaságban nônek fel gyerekek. Még beljebb kell mennünk, mert az igazi puszta a lelkedben van. A gondolatok pusztája! Amikor csak a saját sérelmeidre gondolsz, amikor nincs más gondolatod, csak nekem, meg velem, és rólam. Ahogy élsz, mered-e mondani, hogy szeretsz és megér-tesz-e egyáltalán valakit? Mérhetetlen puszta a hitbeli életed! Olvasod az Igét, mert megszoktad. Imádkozol, mert megtanítottak rá. De nincs közösséged Jézussal. Halld meg az adventi üzenetet: Jézus jön! Készítsétek hát az útját!

VÖLGYEK - HEGYEK

“Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé.” Ézsaiás 40,4

Gondoltál-e már arra, mit jelenthetett advent a mennyben, amikor Isten készült földre küldeni a Fiát? Mit jelenthetett Istennek leüzenni - készítsétek a jászolt, készítsétek a korbácsot, készítsétek a keresztet, küldöm a Fiamat?! És mit jelenthetett advent a pokolban? Biztos vagyok benne, oda is lehallatszott a kiáltás, és mozgósított a pokol: jön Jézus! Az Ördög mindent kitalált, ami létezik, hogy az emberek figyelmét másra fordítsa. Amikor látom a nagy karácsonyi készülôdést, mindig eszembe jut, hogy jól mozgósított a pokol. Az üzletek tele vannak vásárlókkal. Mire eljön a karácsony, holtfáradt a család, és mindenki boldog, hogy túl vannak az ünnepen.Mit kellene tenni, hogy igazán karácsonyunk legyen? Mi múlik rajtunk, hogy ne csak egy napra, hanem egy életre legyen karácsonyunk? Mit vár tôlünk az Úr ahhoz, hogy megjelenjen “az Úr dicsôsége”? Térképezzük fel belsô világunkat. Ott vannak völgyek, ahol valami hiányzik. Szorosan mellette a hegyek, ahol sok van valamibôl. Amikor itt a bécsi utat készítették, hónapokon át gyalulták a hegyeket. Istennek is vannak gyalui. Úgy hívják: szenvedés. Mik ezek a hegyek? Ahol vagyok valaki, ahol úgy érzem, különb vagyok a másik embernél. Látod életedben a hegyet, ami mellett talán ott van az életed legmélyebb völgye. Talán az indulataid, a meggondolatlan mondataid. Amikor életre-halálra mondod, véded a magad igazát. Nem lesz karácsonyod, amíg egyenetlenségek vannak az életedben. Kérjed az Urat, hogy Lelke által mutassa meg, hol kell engedned ahhoz, hogy egészen betöltessen.

AZ ÚR KÉRÉSE

“És megjelenik az Úr dicsôsége, és minden test látni fogja azt, mert az Úr szája szólt.” Ézsaiás 40,5

Nem jöhet addig Jézus az életedbe, nem lehet addig igazi advented, amíg az igazságod, az a nagy hegy, útjában áll Isten dicsôsége megjelenésének. Jézus világosan elmondja: “Nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre” (Mt 9,13b). Egy karácsonyestén együtt voltam öt kicsi gyerekkel. Megkérdeztem, tudjátok-e, hogy miért ünneplünk karácsonyt? Az egyik megszólalt: az Úr Jézus születésnapját ünnepeljük. Aztán megszólalt a másik: Tessék mondani, hogy lehet az, hogy a születésnapomon én kapok ajándékot, és az Úr Jézus születésnapján is? Azt mondtam - tökéletesen igazad van. Karácsonykor Jézusnak kellene ajándékot adni. Ez a gyermek figyelmeztetett arra, hogy minden adventben megkérdezzem: Úr Jézus, mit kérsz tôlem krácsonyra? Tavaly emberek mondták: Szeretnénk hozzád jönni karácsonyra. Azt mondtam - nem lehet. Míg édesanyám él, a karácsony a családomé. Amikor pár nappal karácsony elôtt ott álltam a kórházban édesanyám ágya mellett, megértettem, hogy aki az egész életét az Úrnak adta, az nem vehet vissza egyetlen napot sem. Akkor mondtam Jézusnak - Tied a karácsonyom. Azóta olyan emberek jönnek hozzánk, akiknek nincs hol lenni karácsonykor. Kicsit beleszakadt a szívem, amikor megmondtam: Édesanyám, nem leszek itt karácsony este. Az idén az igazamat kéri, hogy tegyem oda jászola mellé. Hiszen az Egyetlen, akinek igaza volt, magára vette bűneimet. Add oda te is! Mert a világnak olyan emberekre van szüksége, akiken át “megjelenik az Úr dicsôsége”.

AKIKNEK MEGJELENIK

“Megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek.” Lukács 1,79a

A világban élô ember sötétségben ül, és a halál árnyékában. Egy kis történetet szeretnék röviden elmondani olyan valakirôl, aki Finnországnak egyik legveszélyesebb rablógyilkosa volt. Wrede Matild volt a foglyok angyala, akit Isten húszéves korában a börtönökbe küldött. Celláról cellára járva sok-sok foglyot az Úrhoz segített. Bement egy fogoly cellájába, aki azt kérdezte - hogy mert ide bejönni? Nem tudja, hogy a legnagyobb gonosztevô vagyok? Nyakán és karján hatalmas vasak voltak. Egy óriás emelkedett fel a húszéves lány mellett. A fogoly megkérdezte: Maga is olyan Krisztus-követô, aki ott nyitja ki a Bibliát, és ott magyarázza, ahol akarja? Aztán rábökött a Biblia elsô lapjára, ahol ez állt: “Kezdetben teremté Isten az eget és földet... az Isten Lelke lebeg a vizek felett... és monda Isten: legyen világosság: és lett világosság” - Errôl prédikáljon! Matild elmondta, hogy Isten nem csak a külsô, hanem a belsô földünket is teremtette, amiben mélységek és szakadékok és sötétség van. De a sötétség fölött Isten Lelke lebeg. Mindketten érezték, hogy valóban ott lebeg. Ha Isten kimondja egy ember fölött: “legyen világosság”, akkor lesz. A fogoly leesett a földre, ahol életének sok-sok fájdalmát, bűnét kizokogta. Amikor felkelt, azt mondta - felszabadultam! A benne lévô sötétség még a kegyelem idejében találkozott azzal a csodálatos világossággal, aki Jézus. Így találkozott Pál apostol is, aki a maga igazának a nagy sötétségében üldözte a keresztyéneket, és aki - amikor leesett a földre - azt kérdezte: “Kicsoda vagy Uram?” “Én vagyok Jézus!” Jézus megjelent a sötétégben ülôknek.

NAPTÁMADAT

“Meglátogatott minket a naptámadat a magasságból.” Lukács 1,78b

Az advent a naptámadat. Ahogy jönnek egymás után a vasárnapok, hajnalodik, világosodik! Krisztus születése elôtt jön az ígéretek sorozata: a naptámadat! Minden ember életének megvan az adventje, amikor egy picit már lát. Már sejtem, hogy itt van valami. Sejtem, hogy ez nagyon boldogító lehet. Egy sejtés és vágy a naptámadat. Amikor elôször elvittek egy bibliaórára, kezdtem sejteni, hogy itt van valami jó. Itt nem csak azért ülnek emberek, hogy elüssék az idôt, itt valamiért jönnek, itt valamit kapni lehet. Gondolj vissza, volt-e már advented? Szinte nem lehet visszatartani azokat az embereket, akiknek már megkezdôdött a naptámadat az életükben. Olyan, mintha egy vak ember lassan gyógyulna, és jönne a pillanat, dereng, világosodik, már lát. Már van bűnlátásom, már eszembe jut, talán hibás voltam abban a dologban, amiben eddig másokat okoltam. Egyszer csak látom a bűneimet. Keserves - de mégis boldogító, hogy egyre világosabb lesz. Azt mondja az Ige: Isten útja olyan, mint a kelô nap, amely egyre világosabb lesz, egészen a teljes délig. Már úgy veszem kezembe a Bibliát, hogy dobog a szívem - mit fog most mondani nekem az Úr? Karácsonykor “meglátogatott minket a naptámadat”! Aztán elkezdôdik Jézus élete a földön, születéstôl a halálig. A naptámadattól a teljes délig. Isten szeretetének világossága a kereszten kibírhatatlan fénnyel ragyog ebben a világban. Karácsonykor Isten adta Egyszülött Fiát. Nagypénteken Jézus adta önmagát. Eljutottál már odáig, hogy megértsed: mindez érted és értem történt?