Na, lettek dobozok, túléltem a kézművest. Meg az egész hetet. Bár, elkövettem azt a csúnyaságot, hogy nem maradtam ott a kötelező karácsonyi izén

. De nem tudtam előre, hogy mikor lesz, és Tündi várt itthon. Kicsit dühösek voltak. Majd szünet után folyt. köv.
Az Ószövetségből az Ésaiás könyvét olvasom, a 35:8-ban asszem találtam egy választ az íkús problémámra. Hogy a hülyék se tévednek el, nyugi.
Tündi hétfőn azzal a hírrel fogadott, hogy képzeljem el, a jézuska ott ül a hold csücskén, és figyeli, hogy kik a jó gyerekek, mert csak azoknak hoz ajándékot. ÁÁÁ. Újabb sikítás. (Ez vajon miért jó?? A hülye arabok pl. miért nem riogatják a gyerekeiket a mohamedkével??). Az lett belőle, hogy megbeszéltük a karácsonyi történetet. Egész héten bölcsibe menet erről beszélgettünk reggelente, merugye a lakótelepen minden második ablakban ott a villogós csillag, és én elmeséltem, hogy azért, mert megjelent egy új csillag az égen. És új csillag csak akkor jelenik meg, ha valami nagyon fontos történik. És mi volt ez a nagyon fontos? És miért volt olyan nagyon fontos? Erre azt mondtam, hogy azért, mert ez a kisbaba megnőtt, nagy lett, és meg tudja gyógyítani az embereket, akik betegek. Ígyennyi. Tartson jobb hittanórát egy két és fél évesnek, aki nálam okosabb. Különben se hittanórát akartam tartani, csak hogy legyen már valami lövése szegénynek. Kiderült, hogy a képes családi Bibliánkban csak ószövetségi történetek vannak, nem volt egy képeskönyv se, amiből meg tudtam volna neki mutatni a karácsonyi történetet, úgyhogy végképp semmi jobb nem lévén, megnéztük a Zefirelli-féle Jézus-filmből. Nahát, ott volt a csillag, meg a pásztorok, meg a báránykák meg a satöbbik. Tiszta ciki, de számíthattam volna rá, Tündi minden mesét azonnal el akar játszani, úgyhogy aztán egész este azt akarta Játszani, hogy ő a kisbaba-Jézus, aki éppen megszületett, és csodálkozzunk, mert nahát, ott egy új csillag. Mondogattam neki még azt is, hogy ez igazából van így, és nem csak a mesében meg a filmben. Nem tudom, mekkora katymasz lehet szegénykémnek a fejében, de annál, hogy Jézus figyel, hogy jókislány vagy-e, minden jobb.
Parti Nagy Lajos Hősöm tere című regényét olvastam a héten jövet-menet a buszon. Szellemes és szörnyűséges. Meg Adamik Tamástól a Római irodalmat az aranykorban, amiért biztos tiszta hülye vagyok, de múltkor olyan erős nosztalgiát éreztem a humán tanulmányok irányában, hogy muszáj lett. Meg különben is. Ha felvételizni akarnék, pont ebből kéne tanulnom.
Amúgy nem volt túlságosan jó hetem. Ez kedden tetőzött a kézműves-stressz miatt, aztán meg folytatódott. Sokszor voltam pl. türelmetlen Tündivel. Kapott új ágyat, amitől úgy fel van spanolva, hogy nem tud elaludni estkénként. Most se viszem túlzásba az ünnepi hangulatot, pedig lehet, hogy már itt lenne az ideje. A Gyuri szerint, ha a szívemet melegség járja majd át, az csak azért lehet, mert belelóg a levesbe.
Ma újra megyek gyülibe. Úrvacsora is lesz. Nem érzem magam felkészültnek, dehát van még egy délelőttöm meg egy fél délutánom.