Szia kedves Loisz!



Én meg tényleg azt hittem, hogy nem értetted Bocsi

Üdvözöllek szeretettel cilla

Tavasz írta:

Igen, nagyjából így lehetett érteni figyelőt, csak a mondatai mögött megint ott volt az ítélkezés is.

Igen, vannak olyan emberek, akik nem vallásos keresztény családban nőttek fel, nem volt természetes számukra Isten léte. Az iskolában sem hallottak igazán a kereszténységről.
Én soha nem álltam ellenségesen a valláshoz, inkább csak keveset tudtam róla. Amit láttam belőle, azok leginkább szertartások voltak. Meg persze a karitatív tevékenységről is hallottam. A középiskolában is voltak páran, akikről tudtam, hogy vallásosak (akkoriban nem nagyon használták a „keresztény” kifejezést), de különösebb különbözőséget nem vettem észre rajtuk, ugyanúgy a közösség tagjai voltak, és teljesen természetesen viszonyultak a többiekhez. Bennem nem keltett semmiféle ellenérzést a vallásosságuk/kereszténységük. Tudomásul vettem.
Szóval azt akarom mondani, hogy aki nem ebben nőtt fel, annak talán nagyobb szüksége van arra, hogy vizsgálódjon, kérdezzen - miközben persze minden embernek eltérő a viszonyulása (amit a filmeken át megismerhettem a hit és a lelkiség kapcsolatáról, az mindig vonzott; Jézus személye kezdettől fogva szeretet ébresztett bennem). Egy ember, aki nem ismeri a másik embert nem ítélkezhet arról, hogy annak az illetőnek milyen a viszonyulása a valláshoz, Istenhez, Jézushoz. Nem általánosíthat, nem támaszkodhat az előítéleteire. Azért mondtam, hogy a hit szuverén, mert mindenkiben egyénileg más és más játszódik le. (Ezért szerettem annak idején a fórumot, mert nem sablonokat meg dogmákat, hanem emberi érzésekről, saját megélt életekről, tapasztalatokról lehetett olvasni.)
Egyébként ennek a vizsgálódásnak, ismerkedésnek van egy előnye. Az ember nem hisz/nem fogad el mindenféle állítást, nem olyan könnyű félrevezetni/elvarázsolni. A józansághoz hozzátartozik a vizsgálódás, a megfigyelés. De persze az ember nem mindig csak értelemmel jön rá dolgokra, hanem saját maga él meg olyan dolgokat, amit aztán beépít a hitébe. Tehát nem csak a betűk (!) ébresztik fel az embert. Erre mondtam, hogy az ember nem kizárólag a betűkön keresztül juthat el egy felismerésre.

Kedves Tavasz!

A Mi Atyánk imádkozásával is az a helyzet, ami az Úrvacsorával való éléssel. Kívülről nem ugyanolyan, mint belülről. Más az, ha az ember tudja, hogy bűnöket követ el, és más, ha a bűnössége, mint emberileg megváltoztathatatlan tény teljes súlyával rászakad. Nekem megtérésem után az is gondot okozott, hogy előtte hányszor vettem méltatlanul a számhoz az Úr testét és vérét. Akkor az idősebb hívő testvérek azt mondták, hogy Isten a tudatlanság idejét elnézi.
Ebben a rovatban is érezhető, ahogy megnyilvánul a hívőket fenyegető kétféle veszély: az elkeveredés és az elkülönülés. Nagyon nehéz úgy beszélni, hogy a kereső ne érezze magát kirekesztettnek és illetéktelennek, de ne essék csorba az igazságon sem. Én azonban örülnék és ujjonganék a helyedben, mert Isten megígérte, hogy aki keres, az talál is. És tudod, az idő motívuma csak a mi emberi gondolkodásunkban olyan lényeges. Ld. a szőlőmunkások esetét.

Azt viszont nem értem, miért kellett Figyelőt így ledorongolni.

Üdv.
nemosinex

Kedves Nemosinex,

tudod ez egy kényes kérdés, hogy ki imádkozhat Istenhez és hogy szólíthatja meg. Én elfogadom, hogy nem helyesled, ha valaki Atyjának szólítja az Istent, (az úrvacsora vétel pedig nyilvánvalóan feltételezi a hitet, az Istenhez, Jézushoz tartozást). Én sem tenném.
De azt nem fogadom el, hogy Isten meg sem szólíthatja az az ember, aki még igazán nem ismeri őt, de keresi. Nem beszélve arról, hogy minden ember megszólítja Istent az életében legalább egyszer, a bajban önkéntelenül is kiált hozzá.
Úgy gondolom, hogy az ember és Isten kapcsolata belülről játszódik le, más ember ebbe nem láthat bele teljesen, így mégha bizonyos szertartásokból ki is van zárva, az Istennel való személyes kapcsolata nem szabályozható.
Azt nem tudom elfogadni, amikor ember odaáll Isten és ember közé, és azt mondja, hogy nem, te nem szólhatsz Istenhez, (vagy az Atyához), nem mondhatod ki a nevét. Vagy nem mehetsz Jézushoz, mert nem vagy méltó rá...
Ha ez így lenne, akkor hogyan indulna el az ember felé?

(Arra a kérdésedre, hogy miért voltam kritikus figyelővel szemben, azt tudom válaszolni, hogy ennek előzményei vannak, de igyekszem legközelebb másokra való tekintettel visszafogottabban fogalmazni. - de kérd majd számon nyugodtan tőle is, amikor ő torkoll le másokat )

üdv.
Tavasz

A kereszténynek nem az a dolga, hogy meghatározza, hogy egy kereső mit tehet meg, mit nem, hanem ha kérdez, akkor válaszaival segítheti közelebb Istenhez, továbbá, és talán ez a fontosabb a saját életével !!!
A keresztény embernek nem az a dolga, hogy egy felsőbb(rendű) pozicióból rendelkezzen mások felett. A keresztény ember nem attól keresztény, hogy neki nagyobb jogai vannak. Hogy ő több, mint mások.
Egészen másról szól - szerintem - a kereszténység, én egész máshogy értettem meg. Engem ez az igazság érdekel.[/quote]

Kedves Tavasz!
Nem, valóban nem ez a dolga a kereszténynek.
Keresztény és nem keresztény között ennyi a különbség: az első bocsánatot kapott bűnös, a második még nem az. Az egyik jobb lator, a másik bal. A jobb lator semmi érdemlegeset nem tesz, csak meghallja Isten kegyelméből az örömhírt: "aki keres, az talál".

Testvéri szeretettel,
nemosinex

És azután elkezd megváltozni az élete. Képes lesz saját hibáit észrevenni, és bocsánatot kérni és adni embertársainak. Szép lassan befogadóvá és elfogadóvá válik. Engedelmes szolgává. És bízik abban, hogy tényleg bűnbocsánatot kapott, mert ebben sosem lehetünk biztosak. Csak hihetünk benne.

Szeretettel: Zsolt

Akkor induljunk el ismét a kályhától:
"Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
Ez tuti! Ha semmi egyébben, ebben az egyben biztos lehetsz. Mert ez az evangélium.
Szeretettel: nemosinex

Kedves Zsolt!

Isten részéről BIZTOS a bocsánat. Nagyobb fedezetet és biztosítékot senki sem adhat a bűneink bocsánatára, mint amit Jézus Krisztus adott.

"Csak" három dolgot kell mindig látni ahhoz, hogy ebben az örömben részesüljek életemben és halálomban. (a világ ezeket támadja, rengeteg féle módon)

1. Míly nagy az én bűnöm és nyomorúságom!
2. Mi módon szabadít meg Isten minden bűnömből és nyomorúságomból!
3. Milyen hálával tartozom Neki a megszabadításért!


Kedves Figyelő!

Hidd el én se szeretnék mást, mint hogy Tavasz egyre jobban BÍZZON az Úrban, de ez csak akkor fog bekövetkezni, ha látja, hogy esendő emberekkel beszélget, akik alap természetük szerint hajlamossak a bűnre, DE Isten hatalma, ami megjelent a mi Urunk Jézus Krisztusban képes arra, hogy ezekből az elfuserált emberekből valami nagyszerűt hozzon létre Igéje és Lelke által!

Péter

Kedves Nemosinex és Pauler!

Köszönöm a válaszaitokat. Természetesen nem amiatt aggódom, hogy Isten nem bocsájtja meg a bűnöket, hiszen - mint írjátok is igen helyesen - erre Krisztus a biztosíték.



Én magamra vonatkozólag írtam ezt. Én érzem életemen Isten vezetését, de érzem a hatalmas világi kísértést is. Sokszor volt már, hogy engedtem neki. Utána nagyon vacakul éreztem magam. Ezért írtam, hogy hiszek a bűnbocsánatban, és bízom abban, hogy erre én is méltó leszek.

Üdvözlettel: Zsolt

Kedves Zsolt!
Most idézlek téged korábbról.

A saját üdvbizonyosságoddal kapcsolatban mintha elfeledkeztél volna a predestinációról.
Akkor most hogy van?
üdv
ex

Kedves Ex!

Ne haragudj, de nem értelek. Miért jó az neked, hogy állandóan kötözködsz. Nem csak velem. Mindenkivel ezt teszed, aki nem azt vallja, amit te. Miért nem tudod alázattal elfogadni, hogy van a tiéden kívül még sok keresztyén vallásirányzat, amely éppen úgy, mint te, Jézust tartja királyának és pásztorának.

Egyfolytában úgy érzem, hogy megkérdőjelezed azoknak a hozzászólóknak hitét és elhívottságát, akik nem azt vallják, amit te. Azért, mert nem értessz egyet a ref. tanokkal, még nem kellene az ebben hívőket egyfolytában szembesítened - úgymond az ellentmondásaikkal. Nagyon rossz hatással van ez a tevékenységed ugyanis a fórum hangulatára.

Ahogy írtad korábban, reformátusként ismerted meg a vallást, majd egy más vallású felekezetben találtad meg a közösséget Jézussal. Te azt vallod, hogy így döntöttél, és Istent választottad. Én azt vallom - reformátusként -, hogy Isten választ minket.

Ez a fórum kiválóan alkalmas arra, hogy elmondhassuk egymásnak azt, amit a vallásunk tart az éppen szóban forgó dolgokról. Ez a kereső embert arra biztatja, hogy utánanézzen alaposabban a kérdésnek. Legalábbis szerencsés esetben. Rosszabb esetben csípőből válaszol. Sokszor én is megtettem. Nem kellett volna.

Nem vagyok pap. Nem tanultam sem egyháztörténetet, sem teológiát. Annyit tudok, amennyit a bibliaórákon és a felekezetünkön belül egymással megbeszélünk. Megkérdeztem a múltkor az egyik presbiterünket arról, hogy miként viszonyuljak a más felekezetbeliek szokásaihoz és látásmódjukhoz. Azt válaszolta, hogy a legnagyobb alázattal. Azért, mert mást mond, vall valaki, vagy éppen fest egy képet, amin kiábrázolja Krisztust, nem megbotránkozni kell, hanem dícsérni Istent azért a tálentumért, amelyet ennek a szolgájának adott. Mert hitvallóként cselekedett, beszélt, alkotott.

Ezért én is csak arra kérlek, tanúsíts több megértést, ne csak énirántam, hanem a többi fórumozó egyéb nézetei iránt is.


Hálás köszönettel:

Zsolt

Kedves Zsolt!
Sajnálom, hogy támadásnak tartod azt, he felhívom a figyelmedet a látásodban lévő önellentmondásra. Ha kereső ember vagy, akkor ez arra kell hogy sarkalljon, hogy újragondold és utána nézzél jobban az Igének egy adott kérdésben. Persze, ha már elérte valaki a tökéletességet, akkor nem kell semmit újra megvizsgálni. Bevallom én még nem tartok ott ezért egy-egy kérdést még mindig újragondolok, különösen, ha valaki felhívja egy addig nem ismert szempontra a figyelmemet.
Tudod miután megtértem, egy kicsit együgyű lettem, kedvenc témám Istennek a dolgai. Belső kényszerem van arra, hogyisten igazságát keressem és arról beszéljek mindenkivel akivel csak lehet.
Az, hogy itt lehet Isten dolgairól beszélni, az hidd el az dícsérete a helynek, mert nem mindenütt lehet ezt megtenni, még akkor sem, ha elvileg arra hozták létre.
üdv
ex

Egyébként pedig első sorban Isten igéjével szemben kell alázatot tanúsítani, nem pedig téves gondolatokkal szemben.

Kedves Ex!

Akkor semmi gond. Ezt írtam én is. Valaki leír valamit, amivel nem értek egyet. Utánanézek, gondolkodok, majd megfogalmazom a véleményem.

Akkor most szeretnélek megkérdezni, hogy szerinted mi abban az ellentmondás, hogy Isten eldönti, hogy valaki megszülessen erre a földre, aki majd az ő szolgája lesz. Az illető megszületik. A szülei örülnek neki és hálát adnak Istennek. A törvény alá rekesztett zsidók körülmetélik a fiúgyermeket. Bemutatják a hálaáldozatot. Törvény szerint cselekszenek. Emígy különböztetik meg gyermeküket a pogányokétól.

A keresztyén szülő ugyanígy cselekszik. Örül a gyermeknek és megkeresztelteti, mert jelezni kívánja, hogy Isten ajándékának tekinti a gyermeket, akit a keresztyén közösségbe tartozónak kíván tudni. A gyülekezet előtt megkeresztelik. A gyülekezet is bizonyságot tesz arról, hogy testvérének tekinti a gyermeket és vigyáz rá.

A gyermek tehát kersztyén közösségben nevelkedik, fejlődik. Tudása gyarapodik, és egy napon alkalma lesz arra, hogy a konfirmáció kapcsán megvallja hitét. Utána méltó lesz az úrvacsoravételre. Joga lesz ahhoz, hogy magához vegye a második sákramentumot. Lelki szükséglet szerint él vele, hiszen tudja, ha hamis szívvel teszi, kárhozatot eszik.

Egy nap rádöbben, hogy Isten Szentlelke tényleg vezeti őt, és Isten vele van. Onnastól már nem mer a bűn felé kacsingatni úgy, ahogy eddig esetleg megtette. Érzi, hogy van rossz ösvény is, de neki a keskenyen kell mennie. Mert Jézus ott áll a végén és hívja. Ő a kapu, akin keresztül az Atyához vezet az útja. Ekkor döbben rá arra, hogy Isten mindig vele volt, és vigyázott rá. Azért juthatott el idáig, mert Isten már hamarabb ismerte és szerette őt.

Rádöbben azonban arra, hogy választhat is. Akárcsak Ádám. Választhatja a bűnt is. Megtagadhatja urát, hitét. Azért mert Isten szabad akaratot adott teremtményeinek. Lehet, hogy meg is teszi. (Ekkor szokott egy jókora pofon következni az Úr vesszejétől. Hogy mekkora, nem részletezem, de részem volt benne.)

Itt ezen a ponton dől el, hogy kiterjedhet-e rá az Úr kegyelme, vagy kárhozatra kerül. Visszatér-e az ösvényre, vagy megy a széles úton. Szabad akaratából ugyanis áldhatja, de káromolhatja is a Szentlelket. És mint tudjuk ez a bűn sosem bocsájtatik meg.

Én úgy gondolom, hogy egy református szülő ezért nem jár el helyesen akkor, ha nem követi a fentebb leírtakat. Az, aki vallása miatt más gyakorlatot követ, szintén hite szerint jár el. Nem tisztem ezt megítélni, hogy biblikus-e vagy sem.

Az ateista szülők gyermeke viszont felnőttként megkeresztelkedhet, mint református, és konfirmálhat is. De a fenti sorrend akkor is érvényes. Isten éppen az ilyen embereken keresztül bizonyítja be az őt addig elutasító családnak, hogy nincs felette hatalma a hitetlenségnek. Akit ő szolgájának teremtett odavezeti a forráshoz.

Kedves Exrefis. Én leírtam azt, ami szerinted logikátlan. Most akkor írd le kérlek te is azt, hogy szerinted hogyan logikus. Ha lehetne kérni azt is írd meg, hogy melyik felekezet álláspontját képviseled. Lehet, hogy elkerülte figyelmemet, de én bizony nem tudom.

Köszönettel. Zsolt.

Zsolt mondta:
Kedves Exrefis. Én leírtam azt, ami szerinted logikátlan. Most akkor írd le kérlek te is azt, hogy szerinted hogyan logikus. Ha lehetne kérni azt is írd meg, hogy melyik felekezet álláspontját képviseled. Lehet, hogy elkerülte figyelmemet, de én bizony nem tudom...

Az Ige teljessége sarkallja az embert arra az igyekezetre, ami "férfikor"-nak, mai nyelven "felnött keresztyén"-nek mondható. Ez azt jelenti, hogy az illetőben "kikristályosodott" hitértelmezés van, teljes összhangban az Igével. Ebből az következik, hogy
nem-szükségszerűen-mondja-teljesen azt, amit adott közösség a maga hitvallásában rögzít - lehetnek árnyalatok a saját meggyőződésében ahhoz képest.
Maga a Mindenható ígéri: mindannyian Istentől tanítottak lesznek..
Nem a "káté" megtanulásából származik hitvallása, még akkor saem, ha történetesen azonos azzal.
Ha valamely felekezet "dogmája" nem egyezik az Igével - úgyis régen rossz..

Kedves Zsolt!
A logikátlanságot első sorban a predestinációval kapcsolatban írtam.
A csecsmő keresztség témának van már régóta külön topicja, abban szerinztem már mindenki elmondta az álláspontját. Én is. Nem akarom itt folytatni, hiszen off lenne.
Csak röviden és ha válaszolsz akkor a másik topicba tedd!
1. Ne mosd össze a körülmetélést a cs.keresztséggel, mert messze nem ugyanaz. Ez más reformátusok is készséggel elmondják neked, ha esetleg az én rögeszmémnek tartanád.
2. A körülmetélésre egyértelmű parancs van, a cs.keresztség említve sincs a Bibliában.
3. Parancs van viszont a felnőtteknek a hitből való alámerítkezésre (és ez nem felekezeti tanítás).

üdv
ex

Kedves Ex!

Véletlenül offoltam. Ezt a keresztelés topicban meg is írtam Sz-aronnak adott válaszomban. Elnézést az offolásért. Ha Admin gondolja, akkor átteheti a helyére. Egyébként tényleg elkerülte a figyelmemet az, hogy másik topicban vagyok. Elnézést érte.

Azt egyébként tudom, hogy mi a gyakorlati különbség a keresztség és a körülmetélkedés között. Ha máskor nem, mosakodáskor mindig eszembe jut.

A témával kapcsolatban mindent elmondtam, amit szerettem volna. Mivel ez alapvetően felekezeti kérdés, ezért kár továbbragozni. Mi úgysem oldjuk meg.

Nem offolok tovább. Kellemes pihenést, és jó elmélkedést kívánok a hétvégére.

Üdvözlettel: Zsolt.