Tetszett! Jól éreztem magam! Elememben éreztem magam! Tudatosnak éreztem magam. De SOHASEM HITTEM, HOGY EZ A LÉPÉSEM ÜDVÖSSÉG KÉRDÉSE LETT VOLNA! Mivel a Bibliában az áll, hogy "Aki hisz és megkeresztelkedik üdvözül, aki pedig nem hisz elkárhozott". És egyszerüen soha sem hittem, (igazán) hogy az Ur Jézus iránti elkötelezettséget a szertartások misztikus gyakorlása jelenti! Persze, az eukarisztiában/Úrvacsorában mint szentségben átéljük/átélhetjük. Meg a hittel vett egyéb sákramentumokban is! De a döntő a "belső hit", a bizonyosság, és az abból következő életmód (cselekedetek?).
De azután persze jöttek újabb "tapasztalatok" is. Egyrészt: voltak/lettek "egyházszakadások". Síralmas - (gyerekek most ne figyeljetek!), de sajnos lettek. Azon a csoporton belül is. Jómagam, úgy 7-8 év alatt kettőt végignéztem, végig kellett hogy nézzek. 1989 nyarán - más, itt most nem részletezni akart okból - én is kiszakadtam. Utána hallottam: lett még egy nagyobb "megrázkódtatás" és többen egyszerre el kényszerültek hagyni az addig "szinte pótcsalád"-nak megélt, összekovácsolódott gyülekezetet. És akkor most? Hová? És a többiek? Hová?
Másrészt, evangélizációs szolgálatok, kapcsolatok révén kezdtem belelátni a "kisegyházak" szokásaiba, életébe is! Hogy PERSZE (?) HOGY OTT IS VAN, HOGY NEM IS "IGAZI MEGTÉRÉS" TÖRTÉNIK MÉG A BEMERÍTKEZÉS ELŐTT, CSAK ÉPPEN A CSALÁD NYOMÁSÁRA, EGY KICSIT A TRADÍCIÓKNAK MEGFELELNI-VÁGYÁSBÓL MERÍTKEZIK BE EGY FIATAL! HOGY PONTOSAN ÚGY AHOGY A REFORMÁTUS KONFIRMÁCIÓRA, VAGY A KATOLIKUS BÉRMÁLÁSRA "AJÁNDÉKOK IGÉRETÉVEL" IS MEGPRÓBÁLHATJÁK MOTÍVÁLNI ERRE A NAGYSZÜLŐK AZ UNOKÁIKAT! SZÓVAL SAJNOS SEMMI SEM TELJESEN KÓSER! De évekkel később bárki hitre juthat!
Évekkel később - na ezt még leírom, de ezt már nagyon sok lesz még elolvasni is - részt vehettem Bern-ben egy "Hope for Europe" Nemzetközi, karizmatikus jellegű felekezetközi keresztyén/tény konferencián. Volt ott az alagsorban egy imaszoba. Mivel egy kissé hangosnak találtam a teremben zajló zenét, dicsőítést, inkább levonultam imádkozni privát az imaszobába. Volt ott éppen egy katolikus valaki is. Talán teológushallgató, pontosan nem emlékszem már erre. Mivel tudtam arról, hogy a Szentségek éppen a katolikus egyházban nagyon is komolyan veendőek, és fontosnak ítéltek, feltettem neki kérdésemet az ujjászületés és a keresztség eltérő időpontjával illetve sorrendjével kapcsolatosan. Ők hogy csinálják? Amit mesélt, az tetszett nekem. (Kár, hogy ezt például egy református zsinaton nem tudom elmondani...) A fiatalembernek az volt a saját egyházában a tapasztalata, hogy GYEREKET/KISBABÁT CSAK AKKOR KERESZTELNEK, HA A SZÜLEI VAGY A KERESZTSZÜLŐJE "TÉNYLEG HÍVŐ"! Ebben az esetben nem kételkednek a kegyelem és a nevelés hatásosságában. Ha nincs a családban hívő, de a GYEREK MEG AKAR KERESZTELKEDNI, AKKOR LEGALÁBB 5 ÉVES KORT EL KELL HOGY ÉRJEN, HOGY LEGYEN MÁR SAJÁT ÉRTELMES DÖNTÉSE IS EBBEN, ÉS NEVELHETŐ, TANÍTHATÓ KORÚ LEGYEN!
S ha valaki, aki kisbaba korában meg volt ugyan keresztelve, de elhagyta az egyházat, vagy valójában sohasem tartozott még aktívan az egyházba MEGTÉR/HITREJUT FELNŐTTKORÁBAN, AKKOR AZT UGYAN NEM BEMERÍTIK, DE SZERVEZNEK SZÁMÁRA EGY "KERESZTSÉGMEGÚJÍTÓ" ÜNNEPÉLYT/FOGADALMAT, AMIKOR IS NYILVÁNOSAN HITVALLÁST TEHET MÁSOK ELŐTT ÉS ÁTÉLHETI A SAJÁT KERESZTSÉGE KOMOLYSÁGÁT IS!
Nekem ez a hozzáállása a katolikus testvéreimnek igen tetszett!
Szóval - bár ezt a családomban nyilvánosan nem beszéltük meg - kicsit talán az én életutam ALAKULÁSA miatt is - került sor rendhagyó módon unokaöcséim, és húgaim életében a tudatos gondolkozással már bíró életkorban a keresztségekre! S ahogy - Luther Márton nyomán - fontosnak érzem a "naponkénti megtérést" is, és biztos vagyok benne, hogy "minden életszakaszban" kellenek hogy legyenek "megtérő jellegű", a múlt egy szakaszát bűnbánattal lezáró imák, és elkötelezett önátadás az Úrnak, hittel és megújult kegyelmi hévvel, (MILYEN JÓ ERRE IS egy-egy hívő konferencia/lelkigyakorlat s közben AZ ÚRVACSORAI ALKALOM!), ugyanúgy komolyan veendőnek tartom a FEJENKÉNT ÉS ÉLETENKÉNT EGY DARAB KERESZTSÉGET amit szerintem - ha lehet - jó MEGTÉRTEN, MEGFELELŐ időpontban ÁTÉLNI! Mint ahogy a házasságból is jobb ha egy van! Ebben szerintem példa lehetne ahogy az a berni katolikus az ő gyakorlatukat elmesélte! Az "Atya a Fiú és a Szentlélek nevében" Ámen

Csak azt tudom mondani, hogy köszönöm, hogy mindezt leírtad.

cilla

Kedves SDG111!

Szeretettel üdvözöl 1 keresztapa!
BOANerges, alias Bélus

meg akkor már egy MÁSIK keresztapa is

(rendes, törzskönyvezett, református keresztszülők vagyunk Erikával)

Háát...a leírást követő éjszakám azért nehéz volt egy picit...Egyszer valahol hallottam azt a megjegyzést, hogy az embernek a hittel kapcsolatos dolgairól éppen olyan nehéz (mert intim) nyilvánosságra hozni dolgokat, mint a szexualitásáról... így kissé gondolkozgattam, hogy nem voltam-e túl merész, túl őszinte...s vaj milyen reakciók következhetnek ebből...
De hát már átment ami átment...Szerintem fontos dolog a jó érvelés, viszont sok dologban "gyakorlatisabb" és talán hitelesebb is a saját tapasztalat, bár ez utóbbi sebezhetővé tehet.
Azért írtam, mert én próbálkoztam...Vannak itt egyébként mások is a fórumon akik hasonlókat éltek át? Kiváncsi lennék, akár privát visszajelzésekre is!
No és akkor kedves keresztapák, (és keresztanyák) légyszíves jól vigyázzatok a keresztgyerekeitek testi-lelki épségére!

Kedves SDG,

nekem nagyon jó volt olvasni a gondolataidat, elsősorban épp azért, mert leplezetlenül őszinte volt!

Szeretettel: B.

SDG orulok, hogy leirtad ezen gondolatokat, s megosztottad erzeseidet emlekeidet.
En is ref csaladban szulettem, edesapam ateista volt, annakidejen engem is megkereszteltek... Kesobb edesapam megtert, megszabadult es megkeresztelkedett. Punkosdista lett. Miert? Azt mondta, hogy annakidejen egy evet adott maganak mielott akrhova tartozna, Bibliat olvasta es tobb felekezetbe is eljart, hogy lassa melyik all legkozelebb a Bibliaban leirtakohoz. Ugy talalta h a punkosdistak, ott van bemeritkezes, labmosas, es Szentlelek adomanyainak megnyilvanulasa, ezert az lett. Kb 13-14 evesen ujszovetseget olvasva megtertem, megertettem, racsodalkoztam, h ERTEM IS meghalt! Ezek utan konfirmaltam, ertettem h mirol szol, habar 18 evesen sokkal jobban ertettem volna. 17 evesen bemeritkeztem...Miert? Sok gondolkodas, ketsegeskedes utan igy dontottem...feltem is h udvossegkerdes. Sokat jelentett nekem a Roma 6: 3-4:3.
Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg?
4.
Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk.
Megkeresztelkedtem egy baptista es egy punkosdista lelkesz alltal... Buszke voltam ra.
A hazassaggal valo hasonlatra gondoltam en is, azt is tudatosan tesszuk. Meg ahogy egyik punkosdista nagyanyam is mondta Jezus peldat mutatott nekunk...
Aztan kovetkeztek a felelem es depresszio evei... Mi lesz ha kiderul? En aki megfogadtam, a konfirmacioban, hogy reformatus maradok... mit mond a lelkesz, mit a barataim? MI van ha udvossegkerdes a bemeritkezes? Mi lesz azzal a sok megtert, s udvbizonyossagot nyert reformatussal, akik nincsenek bemeritve? Hogy lehet olyan Isten h mindezt megadja nekik, s engedi, hogy hitben leeljek az eltuket s azutan pokolba dobja oket?
Idovel megertettem, h a lenyeg az h Meghalt helyettem...
A keresztseget az Ur rendelte, de nem udvossegkerdes... Megertettem egy profetalas alltal, h Istennek nem az szamit h milyen felekezethez tartozol, hanem h engedelmeskedsz-e az o szavanak? Meglattam, h Istennek vannak emberei tobb felekzetbe is. Es igen, a mennyben egyutt leszunk...
En szeretnem, ha a gyerekeim akkor konfirmalnak amikor keresztelkednek...ezt hataroztam el magamban Isten segitsegevel. Amugy utanneztem a torbenyben is es azt mondja, hogy a szulok nem kenyszerithetik gyerekuket semmilyen vallasba, csak iranyithatjak. MI persze blekereszteljuk, mert nallunk a valassszabadsagnal a hagyomany tobbet er

Apropo minnel tobb embernek elmondtam, annal szabdabb lettem, s annal konnyebb volt az emberek szemebe nezni Amugy az embereket nagyon nem erdeklei, jo egyeseknek leesik az alluk, de nem sokaig, es alltalaban semmi sem valtozik...a barataim ugyanugy szeretnek, meg az is aki gondoltam, hogy kiakad

Be kell vallanom, nem tudok szavazni ebben a kérdésben: ugyanis azt gondolom, hogy - lásd Luther példáját, a "meg vagyok keresztelve" mondattal - Istennek van lehetősége az egyik ember számára így, a másik életében úgy adni az áldást - nincs ahhoz kötve, amihez mi akarjuk/próbáljuk Őt "hozzákötni"...
...de nem tudok szabadulni az alábbi gondolatkörtől sem:
Az Elsőként Választott Nép (=zsidók...) igazi "népegyházi" formában éltek ezzel: a 8. napon történő körülmetélés kötelezettsége révén (párhuzama a gyermek-keresztségnek, amit reformátor elődeink több ízben ki is használtak...a gyerek-keresztség mellett érvelve ezzel...!)
- és olyan NÉPEGYHÁZI megvalósítás következett belőle:
Jn 16:2-3. A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez;  és mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. - amit Jézus így (is) foglalt össze...
Ezt a tömeg-egyházat bírálja aztán felül az újszövetségi gyülekezet-alapítás: a pünkösdi ős-gyülekezet, amely csupa felnőttből jött létre, és felnőttekkel gyarapodott: hitvalló egyházként.
Persze tudom: nép/hitvalló - mai kategóriák. Ettől függetlenül nehezen tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy az Elsőként Vál. Nép és a Másodikként Vál. Nép (a keresztyénség-anyaszentegyház közössége) ebben a tekintetben "fejlődésen" kellene keresztülmenjen(!) - nem evolúciós értelemben, hanem az Isten által előrefelé vezetett történelem mentében.

Kedves József!

-Én meg "bevallom" ezt a mondatodat végképp nem értem.---
Megmagyaráznád, milyen "fejlődésre" utalsz ??? a történelem mentében ???

Üdv.
L.

baj, ha értem? :O

kedvenc "példám" (és NEM az Elsőként Vál. Nép kritikájaként szoktam emlegetni, hanem mivel ugyebár "Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra"): a "mi kérem VÁLASZTOTT NÉP vagyunk" öntudata kétségtelenül ott volt/van, csak valahogy az kopott ki mögüle, hogy mégis MIRE lennénk már olyan nagyon kiválasztva!!!!

Kedves Eeyore!
Jelenlegi ismereteim, szerint az első századokban ez nem volt gyakorlat, néhány kivételtől eltekintve, amely ellen Tertullianus is felemelte a szavát a DE BAPTISMO c. művében. Kivételt képeztek Cyprianus és támogatói, akik helyeselték a csecsemők megkeresztelését.(meghalt vértanúként 258-ban)
A 150 körül íródott őskeresztyén tanítás a Didahé még semmit nem tud a csecsemő keresztelésről, csak a hívőkét tanítja, böjttel egybekötve.
Teológiai hátteret akkor kapott a csecsemőkeresztség, amikor Augustinus tanította, hogy a csecsemők keresztség nélkül nem üdvözülnek az eredendő bűn miatt, amit így le kell mosni. Ekkortól néhány esetben még a magzatkeresztség is gyakorlat volt.
(kitudja, lehet, hogy meghal a születéskor keresztség nélkül)
Általánossá meg akkor vált amikor a római egyház hittérítette a pogány népeket fel egészen északig.
A 693-as toledoi és a 785-ös paderboni, zsinaton elrendelték, hogy a gyermekeket 1 hónapos, de legkésőbb 1 éves korukig meg kell keresztelni.
Az akkori egyház nyilván a tömegek keresztyénné tételében látta a jövőjét.

Azóta ez a gyakorlat rögzült különböző teológiai levezetésekkel alátámasztva.
Nos ezért nem mutatható ki a Bibliából, mert csecsemő keresztség egész egyszerűen nem létezett akkor még.

Kedves L! Bocsi!


rossz(!) szokásom szerint megint rosszul fejeztem ki magam...
Arra gondoltam: az ugye adott dolog, hogy választott népként tekint magára a zsidóság és a keresztyénség is: mivel a hébereket előszörre (ugye Ábrahámban...stb.) választotta a magáénak Isten, aztán Jézus Krisztus által meg az Őt követőket (ker. anyaszentegyház...) ezután.
Ez csak időbeli sorrend és nem érték-rend.
S azokhoz képest, akiket előszörre jelölt ki magának - a másodikként "választottaknak" lehet(ne)
némi "előnyük"... ők már ott tarthatnának, ahol az előző csapat "átadja nekik a stafétabotot" (bár a zsidók semmiféle stafétabotot nem akarnak átadni...)
Vagyis - mivel megint túl bonyolítottam -
úgy gondolom, Isten elvezette a zsidó népet egy pontig, keresztyén népével pedig nem a nulláról akarta kezdeni, hanem lehetőleg innen folytatni! (Hiszen az első Krisztus-követők maguk is zsidók voltak!)

Ábrahám körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában hit? Körülmetéletlen! Tehát Ábrahámban nem a testi hanem a lelki Izrael lett kiválasztva. Nem véletlen, hogy nagy a koreláció azok között akik keverik a testi zsidóságot Isten választott népével, s akikkeverik a valódi keresztséget, amikor is jézus keresztel tűzzel és Szentlélekkel, a vízkeresztséggel. A felnőttkeresztség mellett lándzsát török nagyrésze egyben azt is hiszi a testi Izraelre még különleges szerep vár.

A vízkeresztség nem feltétele az üdvösségnek. (Lator a kereszten)
A Lélek által való keresztség viszont igen. (Lator a kereszten)


A csecsemő keresztség lényege, hogy a szülők tesznek fogadalmat a gyermek neveltetésére és veszik komolyan, hogy az ő gyermekükért is meghalt az Úr.
Az ő hitük - ha van - számít Isten előtt ebben az eseményben.

A ref. felekezetben is van "esküvő", amit konfirmációnak mondanak.
Elméletileg - mert sajnos a gyakorlat néha más - ekkor önként tesznek bizonyságot a fiatalok arról, hogy Jézus Krisztusé az életük és személyes megváltójuk Ő.
Azt gondolom, hogy bemerítkezés alkalmával sem mindig biztos, hogy ezt komolyan veszi a bemerített és nagyon messze lehet menni az Úrtól.
Ha nem így van, akkor ezt mondja el valaki aki bemerítkezést gyakorló gyülekezetben él.