net2rist írta:
én NAGYON kivagyok...

Beírom egy kedves ismerősöm BRILLIÁNS novelláját, reakció SEMMI...
beírom az utalást, hogy egy Parókia fórumos majd egy évig támogatta anyagilag a szegény (TÉNYLEG szegény) határon túli magyart, reakció SEMMI.... (azt, hogy a kutyámat mér tartom láncon, meg hogy Felvidéket mér nem említette Bokros Lajos, HADD NE vegyem reakciónak...)
EZEKEN a baromságokon meg mindenki "érdemesnek tartja" mojolgatni, frontokat képezni, állóháborúba merevedbe beásni magát, homogenizálni, dehumanizálni, világmegváltani...
szörnyű

Elhiszem, hogy a vitánk szörnyű neked, csak éppen nem érted, hogy miről is szól. Merthogy nem érted, hogy miről is folyik a vita. Ennek oka, hogy fizikailag nem érzékelted, és akik vitatkoznak azok sem érzékelték, hogy milyen volt a református élet Magyarországon, és nem érzitek a magatok bőrén azt a különbséget, amely a multikulti világ, és a hagyományos református világ között van.
Az én korosztályom az utolsó korosztály talán, amely még látta, hogy milyen volt a hagyományos református magyar élet a maga valójában. Az én korosztályom az unokája annak a nemzedéknek, melynek református nagyasszonyát olyan tökéletesen alakította a Sulyok Mária a Kiálts városban Szabó Magdától.
A nagyszüleim korosztálya volt, amely tökéletesen beszélte, és érvényesítette az életében Kálvin magyar örökségét, amely még nem félelemmel nézett szembe a kommunistákkal, hanem daccal, mégha belehaltak is abba, amint a nagyapám. A szüleim korosztálya már más volt, őt már megtörte az, ami a szülőkkel történt. Az a korosztály volt, ahol az apát úgy küldte munkába a feleség, hogy menj dolgozni, és ha leköpnek töröld le, dolgozz tovább, mert itt vannak a gyerekeid, akiket el kell tartanod!
Én még nyolcadikos koromig nem ismertem a tv-t, és láthattam valamennyire a hagyományos életét a magyar embereknek, akikhez még nem jutott el a korszellem, a multikulti. Még láttam, hogy mi az, amikor az erkölcsi alapokon a vallási szabályok határozzák meg a közösség életét. És láttam a bizonytalanságot, amely főleg a férfiakat gyilkolja, a hagyományos élet szétfoszlását a tétova utódok keze között. A szüleim nemzedéke az, akik még tudják a régi szavakat, ismerik a keresztyén mondásokat, vallási szokásokat, mi már csak kapisgáljuk, mi is a válasz a kérdésekre.
A rend, az évszázados rend széthullott, a közösségeket összetartó szokások, a hagyomány már sehol, ahogy mondtam ma már csak multikulti van. A multikulti alatt nem valamiféle liberális eszmerendszert értek, hanem azt, amikor az embereknek nincs belső iránytűjük. Nincs egy közösségi világuk, amelynek hagyományos szokásai között találnák meg a választ az élet különböző kérdéseire. A multikulti az atomizált ember világa nálunk. Az atomizált embert a média irányítja jobbára, mivel nincs igazi közössége, ezéltal a valódi irányítója a média irányítója.
Ma már a tv-k által diktált eszmények szerint élünk, minden hagyományos emberi viszonylat, szokás, viselkedés oda van. Megpróbálunk felvenni új szokásokat, hogy a bennünk szorongó bizonytalanságot valamivel eltüntessük. Vagy 20 újságból olvashatjuk, hogy mi történt az úgynevezett sztárokkal. Ott tartunk, hogy még a vacsorázás módját is a televízióból tanulja az ország boldogtalan lakossága (lásd a most futó vacsorázó műsorok sikerességét). Gyermekeink meg már mindent jobban tudnak mindenkinél, pedig a tojáshéj még csak a fenekükön van.
Én, mint öreg, Sulyok Máriát még látó református nyilván morog, amikor a multikultis azomizáltságot istenítik egyesek. Ti meg megpróbáltok leradirozni a földről, mint egy rossz régi ceruzarajzot a papírról.
Nyilván fontos az a kérdés, amelyet felvetettél, hogy a határon túli magyarokat hogyan segítsük, egyáltalán hogy segítsük az elesetteket. De erre nem az a válasz, hogy tessék mindenkinek venni egy bérletet. A választ próbáltuk volna megadni dec. 5-én, még nem multikulti magyarok. Az igazi kérdés az, hogy a hagyományainkat megújítva hogyan tudunk a Biblia szellemének érvényt szerezni, képesek vagyunk-e ezt a szellemet hordozó közösséget alakítani ebben a multikulti, atomizált világban, ahol egy hagyományos református családon ennyire látványosan leírható a nagy magyar negatív változás, a szétesés, ahogy leírtam. Erre lehetőleg ne az atomizált multikulti legyen a válasz!