Szerintem Mórát, meg Fekete Istvánt nyugodtan gépelhetsz, de lehetőleg ne ide, mert az nem idevaló.

Szia !

Es johet a folytatas
Elolvasom...

A nagyobbik lányom vakon gépel, én meg csak két ujjal. Szóval lesz folytatás, de csak komótosan...

Na, elolvastam Pokol Béla elemzését.
Az első rész még nagyjából a valóságról szól, a második, harmadik részben már komoly marhaságok vannak. Ezt most nem a hazai politikai viszonyok miatt mondom, hanem egy világjelenség manapság a neoliberális elvek elutasításából származó bajokat a neolib számlájára írni.
Magyarországon nincs neoliberális gazdaság, még a közelében sincs. A magyar gazdaság még most is közelebb áll az átkos szocializmushoz mint a kapitalizmushoz.
üdv
ex

társadalmi egyenlőség
az anyagi javak igazságos elosztása

a demokrácia megvalósítása....
semmilyen pártok csak szakemberek

esélyegyenlőség

kizsákmányolásmentesség

szolidaritás elvét szorgalmazza, mellyel megteremthető a kölcsönös segítségen alapuló társadalom

társadalmi elméleti meglátások helyett inkább gyakorlati megoldások, emberhez méltó körülmények, munkavédelem, oktatás, nevelés, magasabb bérek, mérsékelt árú termékek forgalmazása a dolgozóknak
8óra munka... vasárnap munkaszüneti nap(juhúúúúúúúúúú)
aki akar vállalkozzon, tisztességes adók

szigorítani az ellenőrzéseket minden területen

jöhet a multi ilyen feltételekkel

egyház és az állam szétválasztása(az pedig a Bibliában is meg van írva, hogy a gazdagabb gyülekezet segítse a szegényebbet, de ez rájuk lenne bízva )
az épületek fenntartásához lehetne segítséget kérni az államtól

környezetvédelem, fásítás

Az joggal el lehet várni, hogy az egyenlőtlenség igazság alapján legyen. Ez már kapcsolódik a következő tételhez "az anyagi javak igazságos elosztása". Akkor igazságos, ha teljesítmény arányos, ahhoz pedig a tiszta piaci verseny van a legközelebb, tehát a neolib.

a demokrácia megvalósítása....
semmilyen pártok csak szakemberek
Ez a kettő ellentmond egymásnak. A demokrácia az, tömören, hogy a politikai vezetőket választják és ugyanakkor le is válthatják. Ez lényegében megvalósult, csak azt kell belátni, hogy a demokrácia nem old meg mindent, főleg nem azt ami az ő feladata. Féldául nem tudja felvállani azt a feladatot, hogy jobbá teszi az embereket.

esélyegyenlőség Ebben is a piaci verseny a legjobb, mert ott elvileg csak a teljesítmény számít. A teljesítmény elv tudja leginkább az esélyegyenlőséget biztosítani.

kizsákmányolásmentesség Ez nem társadalmi forma kérdése, hanem erkölcsi, emberi egyedi kérdés. De véleményem szerint a piaci verseny és a szabadság tudja együttesen a kizsákmányolást minimalizálni.

A szolidaritás szintén nem állami társadalmi kérdés, hanem mint fennt. Az állami szolidaritás inkább kiöli az egyén szolidaritását.

Egyetértek, de ez szintén nem izmus függő

üdv
ex

Ja és mielőtt újra elővennénk a gyumicsontot. A szabadságalapú piaci kapitalizmis nem oldja meg a világ alapvető problémáit, csak az adott helyzetben a legjobban a leghasznosabban működik, tehát relatív a legjobb. Az emberiség alpproblémája szellemi jellegű, azt a piaci verseny sem tudja megoldani, ahhoz újjá kell születni.

Amire én gondoltam, hogy nem érzelmi alapon lenne a választás, hanem tudás alapján, és ha semmit nem tesznek vagy nagyon rosszul, akkor leválthatnánk őket.Egyetértek nem az ő feladatuk jobbá tenni az embereket.Ez egyéni felelősség.

Igen, ebben igazad van, de az esélyegyenlőségen azt értem, hogy ne lehessen valakit azért nem alkalmazni mert 50éves, vagy cigány...
és ne legyen megkülönböztetés hanem a cselekedetek alapján

Sajnos nem, mert pl. próbálnak minél kevesebbet fizetni, hogy minél több legyen a haszon.Az ő szemszögükből megértem, de a dolgozó szempontjából ez nem jó, csak akkor lenne jó ha igazságos, de a piaci versenynél ez nem annyira jellemző.

Így van.Én kipróbálnám szívesen és majd utána megmondanám, hogy jó nekem vagy nem. :*:

Ja még a multikhoz csak annyit, hogy nagyon sok minden megengedett nekik, és itt gondolok a dolgozók munkaidejére, körülményekre, áruk minőségére...

Drága Cilla!
Ezt nem értem. Ki akadályozhatja meg a választót, hogy nem érzelmi alapon szavazzon? A megválasztottakat pedig a következő választáson le lehet szavazni, ha nem vagy vele elégedett.

Ebben nem értek egyet, noha a dolog mint >50 akár még érinthet is. Az állam csak a saját alkalmazottaira írhat elő ilyet. Fordítsd meg a dolgot, ha te vagy a vállalkozó, akkor te sem szeretnéd ha beleszólnának neked, hogy kiket kell alkalmazni. Önként bármit bevállalhatsz, de az más kérdés.

Nem teljesen világos, hogy mit próbálnál ki.

A tény az, hogy a multik sokkal jobban betartják a szabályokat törvényeket mint a hazai vállalkozók
üdv
ex

Mindenesetre a nyugati civilizáción belüli társadalmak szerveződésére az össztársadalom szintjén két szervezési mechanizmus egymás mellett élése és növekvő rivalizálásuk a jellemző az utóbbi évszázadban. (A mostani elemzés szempontjából a zsákutcába került, és azóta eltűnt szovjet társadalom szerveződést figyelmen kívül hagyhatjuk). Az egyiket a demokratikus politikai akaratképzésen és az ezt végrehajtó állami bürokrácián alapuló szerveződés jelenti, a másikat a tevékenységeket és ezek cseréjét a piacon, és a pénzen keresztül szervező mechanizmusok. Lohmanntól való eltérésünk tehát itt all, hogy szakítunk azzal az álláspontjával, miszerint a funkcionálisan differenciálódott társadalmak egyes alrendszerei egységesen fontosak az össztársadalom meghatározása szempontjából, és kiemeljük a politikai és a jogi közigazgatási alrendszert, illetve a formális gazdaság (piaci-pénzmechanizmusok) alrendszerét mint össztársadalmi integrációs alrendszereket. Ez azt jelenti, hogy bár kiemelkedő szerepe van pl. a tudománynak, a művészetnek vagy az egészségügynek is a modern társadalmak teljesítményében, ám ezek nem tudják össztársadalmilag meghatározni az összes alrendszerek kereteit, szemben a politikai-jogi vagy a piaci-pénzmechanizmusokkal. Ezzel a korrekcióval (ahogy a társadalmi alrendszerek leszűkítése utáni professzionális intézményrendszerek és a mindennapi élet kettősével is) ismét kissé Habermas felé tértünk el az eredeti luhmanni rendszerelmélethez képest, mivel Habermas eleve csak ezt a két képződményt tekinti rendszernek a társadalmi szerveződésen belül. (lásd Habermas, 1981, II:221-293). Persze tőle eltérően elfogadjuk Luhman-nal együtt azt, hogy a tudomány, a művészeti ágak, a vallási szféra, a tömegkommunikáció, az egészségügyi szféra stb. szintén funkcionális alrendszerként szerveződnek meg, csak ott térünk el Luhmanntól, hogy ezeket az össztársadalmi szerveződés szempontjából kisebb hatókörrel látjuk működni.

A piaci szerveződés és a személytelen, pénzen keresztüli koordináció hatékonnyá teszi a legtöbb funkcionális szektoron belül kifejtett tevékenységet, így azok a társadalmak, melyek ezt a szerveződést tartósan és széleskörűen tudták megvalósítani a termelés és szolgáltatások területén, kiemelkedtek katonailag is a nyugati civilizáció országai között is. Az elmúlt évszázadban a katonai sikeresség nagyrészt azon is nyugodott, hogy a természethez közelebbi kötöttségeket és a tradíciókat le tudták-e oldani, és a szabadabbá váló tevékenységeket a konkurencia keretei között a piacon és a pénzre bízva tudták-e megszervezni. Európában ennek révén tudtak a nyugat-európai országok kiemelkedni az 1500-as évektől, és a kis önellátó közösségekből és a merev rendi széttagoltságból kiszabaduló társadalmak átfogóbb egységekbe szerveződni. Anglia szabad piaci szerveződést erőteljesebben megvalósító társadalma és a kontinentális Európa nyugati felén kibomló városiasodás a világ egészét meghódítani képes ipari és katonai potenciált hozott létre.

Fontos kiemelni, hogy a kibomló demokrácia és az ennek alávetett közigazgatási társadalomszervezése az 1900-a évek közepéig többé-kevésbé ellenőrzése alatt tudta tartani a tevékenységek piacon és pénzen keresztüli megszervezésének feltételeit. Sőt a nagy gazdasági válságok tapasztalatai után az 1930-as évektől a keynesi gazdaságpolitika még csak erősítette a pénznek és a piacnak a politikai államigazgatás alá vetettségét. Ez a gazdaságpolitika, amely a nyugati társadalmakban az 1950-es évek végéig tisztán – de csökkenő mértékben az 1970-es évek elejéig - megvalósult, a pénzen keresztüli és a pénz feltételeinek változtatásán alapuló állami irányítás az egyes nemzeti társadalmak politikai irányítóinak céljait szolgálta, akiket periodikus választásokon a társadalom milliói választottak meg illetve távolítottak el a kormányrúd mellől. Az elmúlt évtizedek eseményei a pénzmechanizmusoknak ezt a nemzeti politikai-közigazgatási szerveződésnek való alávetettségét bomlasztották fel, és ennek révén a mai nyugati civilizáción belüli társadalmak és egyes funkcionális alrendszerinek működése egy sor szempontból megváltozott.


Ez a felbomlás két irányban növelte meg – a politikai közigazgatási szervezés rovására – a pénz és piaci szerveződés hatókörét a nyugati civilizáció országaiban. Az egyik abban áll, hogy a pénz és piaci mechanizmusoknak a nemzeti társadalmakban megvalósított politikai-közigazgatási alávetése a leépülés felé indult, és ennek menetében a pénz feletti ellenőrzést korábban megvalósító központi nemzeti jegybankok helyett/fölött globális pénzpiaci mechanizmusok épültek ki az utóbbi évtizedekben. Bár ennek végső pontján nem vagyunk, de e folyamat révén egyre inkább a nyugati civilizáció egymilliárdos embertömege felett egy egységes banki-pénzügyi hatalmi központ – alapvetően a londoni City és az 1900-as évek eleje óta ebből kinövő amerikai banki-pénzügyi köreinek dominanciája mellett – valósítja meg a nyugati civilizáció egészének társadalomszervezését. Egy másik irányú folyamatot – a nemzeti társadalmak fölé emelkedő, globalizálódó pénzhatalom létrejötte mellett – a pénzen és a piacon való tevékenységszervezés radikális kiterjedése jelent a termelés szféráról egy sor további alrendszerre. A funkcionális alrendszerek kettős funkcionalitásának nevezett jelenség létrejötte tehát embercsoport-dominancia nézőpontjából – miközben rugalmas szerveződést tesz lehetővé – a banki-pénzhatalom miatt alapvető gondokat is jelent. A piac és az ezt közvetítő pénz szervezi meg – belső logikájukon alapuló szerveződési mechanizmusok mellett és azokat torzítva, féloldalassá téve – egyre inkább az egyes kulturális szférákat: a művészeti ágakat, az egyetemi szférát, a tömegkommunikációs szférát. A sajtópiac, a könyvpiac, a politikai piac, az oktatási piac, a sportpiac, és nem utolsósorban a fokozatosan terjedő katonai szolgáltatások piaca stb. révén a pénzhatalom egyre szélesebben áthatja a társadalom minden részét. Ha tehát az elmúlt fél évszázadot vesszük szemügyre a nyugati civilizáció vonatkozásában, akkor a társadalmak funkcionális differenciálódása mellett legalább ilyen jelentőséggel a politikai demokrácia hatókörének szűkülését és a banki-pénzhatalom hatókörének kitágulását kell megállapítani. Magyarország és Közép-Kelet-Európa ebből a szempontból kiesett néhány évtizedre a szovjet birodalom szerveződés léte alatt, de ennek összeomlása óta nálunk is lezajlottak az ebbe az irányba mutató változási tendenciák. Fontos tehát kiemelni, hogy noha a pénznek és a felette rendelkező embercsoportoknak már az újkor kezdetétől átfogó hatalmat adott a társadalmak piaci árucserére utaltsága, és ezek sokszor döntően közbe tudtak lépni a nyugati civilizáció egyes nemzeti társadalmai között folyó háborúk és események kimenetelének meghatározásában, de ez a szórványos hatás nem hasonlítható össze a mára kialakuló globális pénzhatalom lehetőségeivel.

Pokol Béla
Globális uralmi rend

Ha bevezetnék ezt a piacgazdaságot, ezt kipróbálnám.Amiről szoktál írni.

Na ezt el ne hidd:*: Érdemes beszélgetni olyanokkal akik ott dolgoztak.
Persze aki ott van, az inkább csöndben marad, mert kell a munka.